Hetvenkedve is győzelemre tőr Göttler Vilmos

– Nem azt kérdem, hogy meddig még, hanem miért még?

– Ha ezt kérdik, viccesen azt szoktam mondani, hogy mivel nem szövőnőnek születtem, hanem lovasnak, ezét lovagolok, amíg tudok. Mert ehhez értek, ezt szeretem csinálni. Soha nem a pénz motivált, hanem hogy egy nagyon érzékeny élőlénnyel, a lóval gyakoroljak, és minél jobb eredményt érjek el. Békéscsabán kezdtem el lovagolni, majd Orosházára kerültem, ahol nagyon jó képességű lovaim voltak, Klárikával két bajnokságot nyertem, Kemál 36-tal pedig részt vehettem a barcelonai olimpián. Érdekes, hogy Kemál apja egy telivér mén volt, amellyel Széplaki Pál lovagolt 1972-ben a müncheni olimpián.

– A barcelonai olimpián ötvennyolcadik lett. Miért olyan nehéz olimpián jól szerepelni?

– Az akadályok magassága ugyan maximálva van, 160 centis lehet. De nem mindegy, hogy milyen a pálya vonalvezetése, az akadályok között milyen távolság van. Az olimpiai pálya úgynevezett ötcsillagos, tehát a legnehezebb, ezért csak a világ legjobb lovasai a világ legjobb lovaival képesek hibátlan teljesítményt nyújtani. Mert ezek a lovak már ugrani mind tudnak, eredményességük a felkészítésüktől függ, és attól, hogy ki, hogyan lovagolja őket.

– Túl a hetven fizikailag hogyan bírja a napi sokórás lovaglást?

– Aki túl az ötvenen azt mondja, hogy nincs semmi baja, az nem mond igazat. Szerencsés az alkatom, nem vagyok magas, s nem híztam el, tartom a 65 kilós versenysúlyom. A mi sportágunkban sokat számít a rutin.

– Ezt a versenyeken is bizonyítja, mert Jégvirággal sorra nyeri számokat az országos viadalokon. Még mindig nem csak a részvétel a fontos?

– Egy szponzortól kaptam egy kitűzőt, amelyre az volt írva: legjobbnak lenni mindenkor. Ez a cél az egész pályafutásomat vezérelte, s most már minek változtatnék rajta? Ez habitus kérdése is, van aki halvérű, s csak akkor nyerhet, ha a többiek hibáznak. Az én felfogásom szerint viszont kockázat nélkül nincs siker. Mert győzni nagyon jó! Jégvirág nagyon ügyes, gyors ló, de ugrásban nem kiemelkedő képességű, ezért 135–140 centis akadályokkal nehezített pályán eredményesek vagyunk.

– Bemutatná Jégvirágot?

– Jégvirág dr. Kis Ajna gyermekpszichológus lova. Érdekes, hogy Békéscsabán születtem, s lovam is onnan került hozzám, amikor a tulajdonosa felköltözött Budára. Jégvirág magyar sportló, a Gerber Lovasbirtokon tenyésztették. Három éve lovagolom, most tízéves, remélem, még sok sikert érünk el együtt.

– Jelentős állami támogatással nemzeti lovasprogram indult, hogy harminckét év után újra magyar lovas indulhasson az olimpián. A díjugrató csapatunk eljuthat jövőre Párizsba?

– Ez egy nagyon bonyolult ügy, amelyről nem vagyok hivatott nyilatkozni. Mert már az olimpiai keret kiválasztását is vitatták. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy csapatunknak nagyon nehéz lesz a prágai versenyen az olimpiai kvótát jelentő első két helyen végezni. Én nagyon szurkolók a csapatunknak, hiszen az olimpiai részvétel további lendületet adhatna a magyar lovassportnak.

– A családja mit szól ahhoz, hogy még mindig lovagol?

– Hogy eddigi életemben azt tehettem, amit szerettem, azt feleségemnek, Évának is köszönhetem, akivel negyvennyolc éve vagyunk házasok. Két felnőtt gyermekünk van és két unokánk. Ők is szeretik a lovat, de valószínűleg a zenei pályát választják.

– Most már, befejezésül, megkérdem, meddig még?

– Azt szoktam mondani, hogy amíg korom miatt nem leszek annyira szenilis, hogy pályát tévesztek, addig szeretnék versenyezni. Példaképem az 1936-os olimpián bronzérmes Platthy József, aki túl a nyolcvanon is még lovagolt a Nemzeti Lovardában, és ha a fiatalok valamelyik akadállyal nem boldogultak, hát odament, s megmutatta, hogyan kell megugratni. Amíg élvezem, sőt, még sikereim is vannak, addig nem hagyom abba.