Egy lovaggal kevesebb

Túl semmitmondó a hír: súlyos betegség következtében 69 évesen elhunyt Udvarhelyi Gábor vívó mesteredző, szövetségi kapitány. A mesteredzői cím, a szövetségi kapitányi tisztség semmit nem mond el róla.

Sokkal többet árul el, hogy bárhol is jelent meg, ott tisztelet övezte. Nem csak itthon, bárhol a világban. A nagy elődök nyomában járt, és nem azzal, hogy olimpiai és világbajnokokat nevelt; csendes, nyugodt, kiszámítható szavai hatottak mindenkire. Tanítványai nem a segítségével, iránymutatásával nyert medálokért néztek fel rá, sokkal inkább a lényéből áradó bölcsességért. Pedig nem filozofált hosszú, nyakatekert szónoklatokkal, jobban kedvelte a lényegre törő kijelentéseket. Bárki, bármikor számíthatott rá, akár a saját eredményessége rovására is kész volt segíteni.

A párbajtőrvívás legendája, Kulcsár Győző mesélte róla, hogy az egyik hazai világkupa előtt, az utolsó edzést követően, amikor már senki nem akarta folytatni vele a gyakorlást, akkor Udvarhelyi csak annyit kérdezett: „Biztos vagy benne?” Aztán a teljes kimerülésig folytatták. Udvarhelyi másnap a világkupán nem jutott döntőbe, de Kulcsár megnyerte a versenyt, s ő senkinek nem mesélt az előzményekről, nem büszkélkedett, csendben örült a társ sikerének. Ahogy egyetlen szemrehányás sem hagyta el száját, amikor olimpiai bajnok tanítványa, Nagy Tímea Kulcsár Győzővel folytatta az edzéseket. Tisztában volt vele, hogy saját döntése volt, ő nem akarta elhagyni az MTK-t, ő tartott ki klubja és példaképe, Szőcs Bertalan mellett akár annak árán is, hogy egyik kedvenc tanítványát ezért elvesztette.

Nem övezte akkora nimbusz, mint nagy elődjeit: Bay Bélát, Vass Imrét, Szőcs Bertalant vagy éppen Kulcsár Győzőt. Mégis legalább akkora egyénisége volt a magyar vívásnak, mint ők. Úriember volt, azt a világot őrizte, amikor még a mesterek nem féltékenyek voltak egymás sikereire, hanem becsülték kollégáikat. Rossz szót még azokról sem lehetett hallani tőle, akik az eredmény érdekében nemtelen eszközöket is elfogadhatónak tartottak. Nem hajszolt hírnevet, dicsőséget, a maga által felállított mércét követte mindig. Egy csendes lovag volt, akihez hasonló már a pástok környékén is ritka.