Sport
Nem egyedül akar Párizsba utazni Lázár Vilmos
Interjú a Magyar Lovas-szövetség elnökével
– Mit sikerült megvalósítani a 2009-ben megfogalmazott tervéből?
– A rendszerváltozás után a lovassport elveszítette a korábbi támogatóit, az állami gazdaságokat, állami méneseket, viszont a magánlótartók, a magánszakosztályok anyagi helyzete csak fokozatosan erősödött. Ebben a nehéz helyzetben vettem át az elnökséggel a sportág irányítását. Azóta olyan nagy sikerű rendezvényekkel, mint a Nemzeti Vágta, a fogatható világkupaverseny a Papp László Sportarénában, díjugrató világkupa-viadalok a sportágunk népszerűsége, társadalmi megítélése jelentősen nőtt. A szövetség anyagi helyzete is megerősödött.
– Mit nem sikerült elérniük, milyen adósságaik vannak?
– Miközben minden szakágban az alapok kiszélesedtek, nőtt a lovasklubok és versenyzők száma, ez a mennyiségi javulás minőségben eddig az utánpótlás nemzetközi eredményességében jelentkezett. A fogathajtás továbbra is a legerősebb szakágunk, kettesben világbajnoki címvédők vagyunk, és a négyesben tarjuk a lépést a nemzetközi élmezőnnyel, így még mindig az első három legeredményesebb nemzet közé tartozunk. A három olimpiai szakágban viszont nem sikerült kiharcolni a részvételt a nyári játékokra. A díjugratócsapatunk közel volt hozzá. De nem adtuk fel, az állam jelentős anyagi segítségével két éve elindítottuk a Nemzeti Lovassport- és Lótenyésztés-fejlesztési Programot, amelynek az egyik célja az olimpiai részvétel kiharcolása.
– Éppen tíz éve indították el a Kincsem Nemzeti Lovasprogramot. A sok szép tervből eddig mi valósult meg?
– Sportágunk infrastruktúrája az elmúlt évtizedben a kormány támogatásával nagymértékben javult. Például az elavult Nemzeti Lovardából a felújítás után egy európai színvonalú budapesti lovasközpont lett, amely az oktatástól kezdve a nemzetközi viadalok rendezésére is alkalmas. Kibővült, megszépült a Szilvásváradi Lovasközpont, a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok sportlétesítménye. Emellett sok magánerős fejlesztés is történt. Tehát adottak a feltételek a lovasaink számára ahhoz, hogy elérjék a nemzetközi szintet.
– Az állam 2020-tól hárommilliárd forinttal támogatja a Nemzeti Lovassport- és Lótenyésztés-fejlesztési Programjukat. Mire fordítják ezt a jelentős összeget?
– Az összeg nagy, de a program magában foglalja az olimpiai felkészülést, fiatal lovak menedzselését, beszerzését, lovasok fizetését, az állategészségügyi költségeket és egy tenyésztési programot is. A mi sportágunkban az eredményességhez nem elég a versenyző tehetsége, ahhoz kell egy nemzetközi szintű ló is. Az elmúlt tíz évben is bebizonyosodott, hogy lovasaink azért sem sikeresek az olimpiai kvalifikációban, mert a riválisaik sok jobb, millió eurós lovakkal versenyeznek. Úgy határoztunk, hogy a hárommilliárd legnagyobb részét a díjugratásra fordítjuk, mert ebben a szakágban látjuk a legnagyobb esélyt arra, hogy csapatban minősüljünk a párizsi olimpiára. Eddig tíz lovat vásároltunk, amelyek magas genetikai értéket képeznek, ezért a magyar lótenyésztést erősítik, és hosszú távon tudunk lovakat biztosítani a díjugrató-válogatott számára. Természetesen a többi szakág is kap támogatást. A lovastusázó Kaizinger Balázs számára is vásároltunk egy lovat, amellyel indulhat a világbajnokságon, és nagyobb az esélye az olimpiára minősülni. Támogatást kapnak a díjlovaglók és fogathajtók is.
– Hogy látja, ott lesz a 2024-es párizsi olimpián?
– Valószínű, de remélem nem egyedül, hanem a magyar lovasokkal. Tudom, hogy nagy bátorság volt belevágni ebbe a hatalmas felelősséggel is járó programban, de hajtóként, a bakon ülve sokszor tapasztalhattam, hogy aki nem kockáztat, az nem is nyerhet. De az már most látszik, ennek a fejlesztési programnak a magyar lovassport és lótenyésztés csak győztese lehet.
