Harminc éve nem volt ilyen mélyponton a Manchester United

Teljes a tanácstalanság a Carringtonon, a csapat edzőközpontjában éppen úgy, mint a vezérkar irodáiban. Az átigazolási időszak kínálna esélyt a keret megerősítésére, de egyelőre nincsen a látókörben Ruud van Nistelrooy-, vagy Wayne Rooney-, de akár a fénykorában lévő Cristiano Ronaldo-kaliberű góllövő csatár. Apropó, Cristiano Ronaldo a manchesteri sajtó nagyobbik része szerint láthatóan kedvetlen, demoralizáló, el kellene engedni, ha van hova. Ugyanis egyéves szerződés köti még a Manchester Unitedhez, mostanság pedig nincs kérője. (Legalábbis a nyilvánosság előtt.)

A Manchester United az 1992–1993-as idényben, huszonhat éves várakozás után nyert ismét bajnoki címet, mint ismert, az volt a Premier League első idénye. 2013-ig, húsz idény alatt 13 bajnoki cím került a dicsőséglistára, mindegyiket Sir Alex Ferguson irányításával nyerte meg a csapat.

Azóta eltelt kilenc év, a beugrókat is számítva nyolcan irányították a csapatot, de egyik sem tudott bajnoki címet nyerni. Természetesen szinte teljesen kicserélődött a keret, David de Gea a mostaniak közül az egyedüli, aki 2013 tavaszán bajnok lett a Uniteddal.

Sir Alex távozása óta kétszer végzett a második helyen csapat (2018 és 2021) és egyszer (2020) harmadik, további hatszor nem tudott felállni a képzeletbeli dobogóra. Ötször, mint legutóbb is, lemaradt a mindig kulcsfontosságú BL-szereplést biztosító 1–4. helyről.

Még a legelfogultabb United-szurkolók is elismerik, hogy most a városi rivális City kerete sokkal erősebb (a Transfermarkt.de szerint a Polgárok keretének értéke több mint másfélszer annyi, mint a Unitedé), miként a Nagy Hatos többi tagjáé is. A Vörös Ördögök mindössze két játékost vettek eddig a nyáron, mindkettőt Hollandiából. Lehet, hogy az argentin Lisandro Martínez egy évtizedre megoldja a balhátvédkérdést, de nem fogja megnyerni a Premier League-et a Unitednek. Tyrell Malacia aligha jobb, mint például Anthony Marcial. (Christian Eriksent ingyen szerezte meg a klub.)

Összehasonlításul az elmúlt évek átigazolási mérlege, millió euróban. 2013–2014: –75,33. 2014–2015: –148,65, 2015–2016: –55,33, 2016–2017: –137,75, 2017–2018: –152,90, 2018–2019: –52,15, 2019–2020: –153,62, 2020–2021: –64,30, 2021–2022: 109,30, 2022–2023: 62,87.

Fura a kép, a United minden második évben költött sokat az elmúlt fél évtizedben, de az is tény, hogy amikor sokat költött, lényegesen drágábban vett meg játékosokat annál (kevés kivétellel), amilyen hasznot hoztak játékukkal az új szerzemények.

Ha a mostani nyarat nem számítjuk, hiszen nem zárult még le az átigazolási időszak, azt látjuk, hogy 2012 óta a United 917,8 millió fontot, a Manchester City 888,9 millió fontot, az Arsenal 555,3 millió fontot, a Liverpool 348,7 millió fontot, Chelsea 340,5 millió fontot, a Tottenham 235,1 millió fontot veszített az átigazolási időszakokban. Ehhez képest a United csak négy trófeát nyert, a Chelsea nyolcat, a City tizenegyet, a Liverpool ötöt és az Arsenal is négyet. (A Spurs egyet sem.) Jól kiolvasható: a Vörös Ördögök nem költötték el jól a pénzüket.

S még egyet nem csináltak jól: közel harminc évvel ezelőtt a klub büszke volt Fergie fiókáira, azaz Sir Alex az ifisták közül az első csapathoz felvitt Ryan Giggsre, David Beckhamre, Paul Scholesra, Nicky Buttra és a Neville-fiúkra, Garyre és Philre. Hol van ma már ilyen utánpótlás?