Sport
Elhunyt Uwe Seeler
Seelert a Bild beszámolója szerint szűk családja körében, otthonában érte a halál. A család kéri a közvélemény megértését, gyászuk és privát szférájuk tiszteletben tartását. A szomorú hírt azóta több másik német portál is megerősítette.
A Bild cikke azt is megemlíti, hogy az idős focilegenda egészségi állapota meglehetősen rossz volt az utóbbi időben, többször is balesetet szenvedett, elesett otthonában.
Az 1936-os születésű Seeler az apja nyomdokait követve lett szülővárosa, a Hamburg futballistája. 1954-ben mutatkozott be az első csapatban egy Német Kupa-találkozón, amelyet a gárda az ő négy góljának is nagyban köszönhetően 8–2-re nyert meg a Holstein Kiel ellen.
A remek kezdés után a folytatás is hasonlóra sikerült, csaknem 20 éven át nagyüzemben termelte a gólokat a kikötővárosiak mezében, s hamar a csapatkapitányi karszalagot is kiérdemelte.
Igazi vezéregyéniség volt a pályán, remek fejjátéka, ütemérzéke és fizikai ereje révén megkeserítette a védők életét, gyakran szerzett látványos gólokat, nemegyszer ollózó mozdulattal talált a kapuba. Szinte páratlan gólérzékenysége és kapu előtti hatékonysága a német futball történetének egyik legeredményesebb támadójává tette, ilyen téren csak Gerd Müller tudott fölé nőni.
Kiemelkedő teljesítménye mellett sportszerűsége, visszafogott személyisége és klubhűsége révén is a hamburgi és a német szurkolók kedvence lett, gyakran csak úgy emlegették, hogy a „Mi Uwénk”.
Bár az évek során több kecsegtető ajánlatot kapott többek közt olasz és spanyol együttesektől, mindvégig kitartott szeretett klubja, a Hamburg mellett. A HSV-t 1972-ig szolgálta, összesen 476 meccsen szerepelt a mezükben, ezalatt 404 gólt szerzett, mindkettő klubrekordnak számít.
Ezen kívül egyetlen alkalommal játszott egy afféle gálameccsen az ír Cork Celtic együttesében, azon a találkozón kétszer volt eredményes.
A Hamburggal 1960-ban bajnoki címet ünnepelhetett, 1963-ban Német Kupát nyert. Háromszor, 1960-ban, 1964-ben és 1970-ben megválasztották az év játékosának Németországban.
A nyugatnémet válogatottban 72 mérkőzésen 43 találatot ért el, összesen négy vb-n szerepelt, két világbajnoki érmet akasztottak a nyakába a Nationalelf tagjaként: 1966-ban ezüstöt, négy évre rá bronzot.
A futballtól visszavonulása után sem szakadt el, 1995 és 1998 között a Hamburg elnöke volt. Kivételes pályafutását és klubhűségét több kitüntetéssel ismerték el: Hamburg városa 2003-ban díszpolgári címet adományozott neki, ő lett az első sportoló, aki ebben a megtiszteltetésben részesült.
2005-ben felavatták a jobb lábát hatalmas méretben megörökítő szobrot a hamburgi Volksparkstadion előtt.
Unokája, Levin Öztünali is élvonalbeli labdarúgó lett, megfordult több Bundesliga-csapatban, jelenleg az Union Berlin középpályása.
