Ki van kiért?

Két héttel minden idők legsikeresebb magyar téli olimpiai szereplése után a rövidpályás korcsolyázó Liu Shaoang súlyos vádakat fogalmazott meg a pekingi magyar küldöttség vezetője, Dósa Viktória és a MOB főtitkára, Vékássy Bálint munkájáról a Nemzeti Sportban megjelent interjúban. A kétszeres olimpiai bajnok szerint már a formaruhájuk, sportfelszerelésük sem volt megfelelő, a csapat vezetői pedig nem segítették megfelelően a versenyzésüket. „Nincsenek nagy elvárásaim, de azért azt nem jó érezni, hogy mi vagyunk a MOB-ért, és nem ők értünk.

Pekingben is nekünk kellett dolgoznunk azért, hogy ők jól érezzék magukat” – nyilatkozta Liu Shaoang, aki hangsúlyozta, azért pakolt ki, hogy ez tendencia megváltozzon. Mert ennek a sportvezetői felfogásnak évtizedes hagyományai vannak a magyar sportban. Több mint negyven év alatt sokszor tapasztaltam külföldi világversenyeken, hogy a hazai szövetségek vezetői – tisztelet a kivételnek – beosztottként kezelték a versenyzőket, sőt volt olyan sportvezető, aki diktátorként irányította a küldöttség névsorát.

A pekingi hiányosság azért is meglepő, mert ugyan a teljes küldöttséget nem hozták nyilvánosságra, de több lehetett a kísérő, mint a sportoló Pekingben. Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság január végén megválasztott elnöke azt ígérte, hogy kivizsgálják  Liu Shaoang kritikáját. Ezt megkönnyítheti, hogy a MOB új elnöke is kint volt az olimpián. Gyulay viszont nem örült, hogy az olimpiai bajnok nyilvánosan fogalmazta meg a kritikáját. Pedig csak ez lehet a garancia arra, hogy megváltozzon a helyzet, és a jól fizetett sportvezetők tegyenek meg minden tőlük telhetőt a sportolókért, ne turisták legyenek a versenyeken. Aki pedig nem szolgálni akar, hanem uralkodni, attól meg kell válni!