Emlékezés a fogathajtás hercegére

Egy lovasbaleset miatt szállt le a nyeregből és ült át a bakra Fülöp herceg, aki nem csupán elnökként irányította ezt a látványos sportágat, hanem 63 éves koráig négyesfogathajtóként versenyzett is. Másfél évtizedig a görög származású – apja András görög és dán királyi herceg volt – Fülöp lovaspóló játékos volt, azonban egy csuklótörés miatt nem űzhette kedvenc sportját, 1971-ben tért át a fogathajtásra. Éppen abban az évben váltott, amikor hivatalosan is megszületett az új lovas szakág, mert megrendezték az első fogathajtó Európa-bajnokságot Magyarországon a vadászati világkiállítás keretében.

Ezen a viadalon Erzsébet királynő férje a Nemzetközi Lovas Szövetség elnökeként vett részt, nem kis feladatot jelentve a biztonságára vigyázó belügyeseknek. A maratonhajtást nem a fővárosban, hanem Gödöllő környékén rendezték meg, s az elnök közölte, hogy a királynő férjének fogatát – amelyet John Miller ezredes hajtott – lóháton akarja követni a terepversenyen. Mivel a biztonságiak nem tudtak lovagolni, a főszervező Várady Jenő intézkedett: a megbízható Fülöpp Melinda, a gödöllői egyetem lovas szakosztályának angolul jól beszélő vezetője s fiatal tanítványai lettek az elnök testőrei.
Ennél még nagyobb feszültséget okozott az akadályhajtás, amelyet a budapesti mezőgazdasági vásár lovaspályán rendeztek meg.

A délelőtti verseny utáni szünetben az összetettben vezető bugaci Abonyi Imre meghívta egy birkapörköltre a közeli csárdába Fülöp herceget. Erről azonban nem tudtak a rendezők, s már kezdődött volna a pályabemutatás, de a herceg és Abonyi nem volt sehol. Amikor már gutaütés kerülgette a szervezőket és az öltönyben izzadó kíbereket, jóllakottan megjelent az elegáns elnök és Abonyi, aki aztán remek hajtással aranyérmes lett Fülöp Sándor és Papp József előtt.

Az Európa-bajnok majd világbajnok Abonyi és Fülöp herceg között sportbarátság alakult ki, s amikor 1978-ban az elnök a brit csapat tagjaként indult a négyesfogathajtó világbajnokságon Kecskeméten, a maratonhajtáson az akkor már visszavonult bugaci világbajnok lett a fogatbírója. A látványos és veszélyes vizes akadálynál több ezer néző volt, a könnyű Nemzeti Park elnevezésűnél viszont csak kevesen. A Népsport tudósítójaként azonban éppen ott voltam, amikor a herceg fogata közeledett az akadályhoz, amelyben a fogatoknak egy gémeskutat és a nádkunyhót kellett megkerülniük. A zöld pulóverben és hosszú zöld kötényben hajtó elnök úr jó iramban keringett fogatával, amikor felrobbant a csend.

A nyergesló nem húzott megfelelően, a fogat jobb első kereke rászaladt a kunyhó rézsútos oldalára, s borult a fogat, repült a herceg segédhajtóstól, fogatbíróstól, s a kecskeméti aranyhomokon landoltak. Váczi Ernő, a versenybíróság vezetője kiáltotta: „Gyerünk segíteni!” Átugrottunk a karámon, Abonyi a megvadult lovakat próbálta megfékezni, mi pedig visszafordítottunk a kocsit. Amire zöld terepjáróval a testőrök megérkeztek, s kiugrottak az autóból, Fülöp herceg intett, hogy már nem kell segítség, s visszaült a bakra, és befejezte a versenyt.

Akkor, 43 éve nem szabadott megírni, de most már igen: történt egy nagy tévedés, a csapatverseny összetett végeredményét rosszul számolták ki, így a világbajnok magyar együttes mellett a német és a cseh válogatott állhatott a dobóra. Csak később, az angolok reklamálása után derül ki, hogy ők lettek a bronzérmesek.

Két év múlva Windsorba rendezték a világbajnokságot, a magyar csapat fogatostól már korábban kiutazott, a tudósító Várady Jenő szövetségi kapitánnyal repülővel érkezett Londonba. Éppen azon aggodalmaskodtunk, hogy kevés napidíjunkból hogyan jutunk el majd taxival a Heathrow repülőtérről Windsorba, amikor a vámterületről kilépve, egy elegáns úrra figyeltünk fel, aki „Dr. Várady” feliratú táblát tartott a kezében. Kiderült, hogy Fülöp herceg a sötétzöld Rolls Royce autóját küldte értünk.

A windsori kastélyba érkezve a kapitány kiadta a jelszót, irány az istálló, ahol aztán kiderült, hogy a magyar hajtók és a lovaik is egészségesen megérkeztek, sőt már edzettek is a királyi parkban. Ekkor váratlanul megjelent zöld pulóverben, lovaglónadrágban és csizmában a herceg, aki üdvözölni jött a fogathajtás professzorát, Várady Jenőt és a címvédő magyar csapatot. Jenő bácsi odaszólt Bárdos Györgynek: „Kínáljátok meg egy kis pálinkával a herceget”. Fintha Gábor levett egy szalmabálát, amire Fülöp Sándor vizespoharakat rakott. Bárdos pedig a zsákok közül elővett egy ötliteres demizsont, s a poharakat negyedig öntötte kecskeméti barackpálinkával, amely a herceg kedvenc itala lett. Ezzel koccintottunk a sikeres érkezésre.

Aztán a versenyen Bárdos egyéniben megvédte a címét, Fülöp herceg pedig pályafutása legnagyobb sikerét érte el, a hazai pályán csapatban világbajnok lett. A záróbankettet a windsori kastélyban tartották, s mivel a királynő nem volt „otthon”, a széke üres maradt. Fülöp herceg a köszöntője után, azt mondta: „A királynő távollétében arra kérem Bárdos Györgyöt, a fogathatás királyát, hogy üljön mellém.”

Utoljára 1993-ban járt hazánkban a herceg, aki a királynővel Bugacra is ellátogatott, hogy találkozhasson az akkor már beteg Abonyi Imrével, aki egy évre rá meg is halt. A két sportbarát egy hete újra „találkozhatott”, s bizonyára megtárgyalták, hogyan kellett volna fordulnia a hercegnek fogatával a hármas akadályban, hogy ne boruljanak fel. Mert az igazi barátság örök…