Sport
Így lett Anglia a hőse a kutya, aki megtalálta az ellopott vb-trófeát
1966-ban óriási futballünnepre készült Anglia, annak az évnek a nyarán a sportág őshazája adhatott otthon a világbajnokságnak. A szervezők számos kísérőprogrammal igyekeztek szítani a focilázat már jóval a torna megkezdése előtt; így például a vb győztesének járó Rimet-kupát is elhozták a szigetországba, hogy az érdeklődő drukkerek élőben is láthassák a becses trófeát.
A házigazda angol szövetség már januárban megkapta a kupát a FIFA-tól, jó ideig nagyrészt a főhadiszállásukon tárolták, februárban aztán megállapodtak a patinás Stanley Gibbons bélyegkereskedő céggel, hogy a nagyszabású márciusi sportbélyeg-kiállításuk fő attrakciója a Rimet-trófea lesz. A szerződés részeként kikötötték, hogy valakinek mindig őriznie kell a kupát, emellett 30 ezer font összegű biztosítást is kötöttek rá - jóllehet, a valós értéke akkor körülbelül tizedannyi, háromezer font volt.
A kiállítást 1966. március 19-én nyitották meg a londoni Westminster Central Hall épületében. A trófeának már másnap, 20-án nyoma veszett. Az őrök - akiknek a megállapodás értelmében ugye folyamatosan figyelniük kellett volna - rövid szünetet tarthattak, kevéssel 12 óra után nyitva találták a vitrint, a kupának pedig se híre, se hamva nem volt. Valószínűleg a vészkijáraton keresztül jöhetett be két ember, magukkal vitték a kupát, majd ugyanezen az úton távoztak - mondta a BBC-nek Martin Atherton, aki később könyvet írt az esetről.
Az őrök nem láttak és nem hallottak semmi gyanúsat, noha az egyikük látott egy furcsán viselkedő férfit az első emeleten található nyilvános telefonfülke közelében. Mivel az épületben vasárnaponként metodista istentiszteletet is tartottak, így a szertartás résztvevőit is kikérdezték, de ők sem tudtak túl sok információval szolgálni a rendőröknek.
A nyomozók egymásnak ellentmondó személyleírásokat kaptak a szemtanúktól, voltak, akik két férfit is láttak, egy alacsonyat és egy magasabbat.
Az angol futballszövetség közben - felkészülve a legrosszabb eshetőségre - titokban felkérte George Bird ezüstművest, hogy készítse el az ellopott kupa másolatát.
Március 21-én, hétfőn aztán megcsörrent a szövetség elnökének, Joe Mearsnek a telefonja. Egy ismeretlen hívó azt állította, hogy nála van a trófea, és másnap egy postai csomagban küldi el Mearsnek a teendőket. A csomag másnap meg is érkezett a címzetthez, a zsaroló 15 ezer fontot követelt a kupáért és fölhívta az elnök figyelmét, hogy amennyiben értesíti a rendőrséget vagy a sajtót, a serleget beolvasztják.
A magát Jacksonnak nevező férfi később telefonon is nyomatékosította követelését, Mears azonban nem ijedt meg, és a tiltás ellenére a rendőrséghez fordult.
Megbeszéltek egy találkozót a titokzatos Jacksonnal, erre azonban egy fedett nyomozó ment el, egy újságpapírral kibélelt, némi pénzt is tartalmazó aktatáskát adott át a zsarolónak, majd megkérte, hogy vezesse el a kupa rejtekhelyéhez. Jackson beleegyezett, aztán később megpróbált elmenekülni, de a rendőrök elfogták és letartóztatták. Az őrsön kiderült a férfiről, hogy Edward Betchley-nek hívják, és többször volt már dolga a törvénnyel többek közt lopás és orgazdaság elkövetőjeként került a rendőrség látókörébe.
Noha tagadta, hogy ő lopta el a kupát, azt állította, hogy ő csupán közvetített a valódi tolvaj felé, végül halmazati büntetésként két év börtönre ítélték, betörés, lopás és zsarolás miatt.
Úgy tűnt tehát, hogy a tolvajt sikerült elcsípni, a kupát viszont még mindig nem találták meg.
Március 27-én, vasárnap este dél-londoni lakásából sétálni indult Pickles nevű kutyájával Dave Corbett. Aligha számított arra, hogy nem sokkal később valóságos kincsre bukkannak, kedvencéből pedig hős lesz.
„Annyit láttam, hogy Pickles a szomszédom kocsija mellett futkorászott, aztán ahogy rá akartam tenni a pórázt, észrevettem egy csomagot, ami a földön hevert. Újságpapír volt a csomagon, szorosan körülkötve egy madzaggal” - emlékezett vissza Corbett.
A férfi letépte a papírt, és egyből felismerte, hogy a futball világbajnokának járó trófeát tartja a kezében, emlékezett a kupára az eltűnéséről szóló hírekből.
Bevitte hát a frissen megtalált csomagot a helyi rendőrőrsre, a szolgálatban lévő rendőrök azonban először nem akarták neki elhinni, hogy tényleg a Rimet-kupa van nála. Kis idő múltán aztán hívtak egy nyomozót a Scotland Yardról, aki megerősítette, valóban az ellopott „műkincsről” van szó, Corbettet pedig bevitte kihallgatni.
Miután tisztázták, hogy ő nem a tolvaj, tényleg csak a becsületes megtaláló, szabadon engedték, Corbett - és főként kutyája, Pickles - egy csapásra médiasztárrá váltak.
Pickles számos kitüntetést kapott, megválasztották többek között az év kutyájának, emellett számos tévéműsorban és a The Spy With The Cold Nose című filmben is szerepelt. Corbett a biztosítótól és a vb szponzoraitól összesen 6000 fontnyi jutalmat zsebelhetett be.
A világbajnokságot végül a házigazda angol csapat nyerte meg, a hős kutyát és gazdáját pedig a döntőt követő ünnepi fogadásra is meghívták.
Pickles élete azonban hamarosan véget ért, a kutya 1967-ben egy balesetben elhunyt, gazdája lingfieldi házának kertjében nyugszik, a focirajongók viszont sosem felejtik a fekete-fehér collie-t, aki megmentette a vb-t.
A Jules Rimet-kupa kalandjai ugyanakkor nem értek véget az angliai tornával: 1970-ben Mexikóban Brazília harmadszor is felülhetett a futballvilág trónjára, ezzel végleg megkapta a trófeát, amelyet a brazil szövetség épületében állítottak ki. Innen lopták el 1983-ban, és azóta sem került elő, feltételezhetően beolvasztották a tolvajok.
A másolat, amelyet még az 1966-os lopáskor készíttettek az angolok, George Bird birtokában maradt, az ötvösmester egészen a haláláig az ágya alatt tárolta egy dobozban. A replikát 1997-ben egy árverésen szerezte meg a FIFA, jelenleg a manchesteri Nemzeti Futballmúzeumban tekinthető meg.
