Reménykedik a csopaki nyaralásban Gerevich Pál

­- Hogyan élnek párjával, a korábbi válogatott atléta Éger Zsuzsannával a járvány ideje alatt?

- Ausztriában hasonló a helyzet, mint Magyarországon, itt korábban kezdődött a járvány, több a fertőzött is. Betartjuk a kijárási korlátozást, csak a patikába, vagy az élelmiszerboltba megyünk ki, ha nagyon muszáj. Túl a hetvenen is rendszeresen sportolok, most itthon szobakerékpározom és evezőspadon is edzhetek. Nyugdíjasként még lejártam a vívóklubba, amit most nem tehetek.

- Megemlékeztek édesapja születésének száztizedik év­-fordulójáról?

- A családi megemlékezés elmaradt, a lányom Magyarországon él, csak telefonon beszéltünk az évfordulóról. Én gyertyát gyújtottam apám emlékére, aki nem csupán a legeredményesebb magyar sportoló volt, hanem nagyszerű szülő is. A családjáért mindent megtett, ami lehetséges volt, azt megadta nekünk. Kemény ember volt, de amikor 1977-ben egyéni világbajnok lettem Buenos Airesben, a hazaérkezésem után átölelt, s bizony örömünkben mindketten sírtunk.

- És edzőként milyen volt, mennyire volt szigorú?

- Szerette és megkövetelte a fegyelmet, de ez a vívásban alapkövetelmény. Velem könnyű dolga volt, mert szerettem vívni, szerettem edzeni. Soha nem nyomasztott apám nagysága, mindig önmagamnak állítottam mércét. Azt sajnálom, hogy nem nyertem olimpiát, de ebben a sérülések megakadályoztak.

- Visszatérve a jelenbe, mennyire viseli meg a bezártság?

- Jól bírjuk, mert ebben a kisvárosban eddig is sokat voltunk itthon. A vívás sem hiányzik, hiszen több mint hatvan évet töltöttem vívótermekben. A nyaraink viszont mozgalmasabbak, mert Csopakon van egy nyaralónk, s élvezzük a Balatont. Remélem, minél hamarább véget ér ez a pusztító járvány, újra kinyitnak a sportpályák, stadionok, a vívótermek. Mi pedig mehetünk nyaralni Csopakra.