A Premier League hosszú útja a „Rúgd és fuss!”-tól a tiki-takáig

Michael Cox az egyik legkarakteresebb figurája napjaink futballtémájú újságírásának. Tizenegy éve létrehozta Zonal Marking nevű weboldalt, amelyen meccsek taktikai elemzésével foglalkozik, azóta olyan lapoknak írt, mint a The Guardian, az Independent vagy az ESPN, az előző év nyarától pedig The Athletic állandó szerzője.

Első kötete, az eredetileg 2017-ben megjelent Daráló a Jaffa Kiadónak köszönhetően tavaly év vége óta magyarul is olvasható, és bátran oda lehet tenni Jonathan Wilson immár klasszikussá vált opusza, a Futballforradalmak mellé, annak egyfajta „kistestvéreként” is felfogható.

Míg a Futballforradalmak a játék fejlődését globálisan követi végig az angol őshazától a magyar Aranycsapaton át Hollandiáig és Spanyolországig, addig Cox műve sem térben, sem időben nem „markol” ekkorát.

A Premier League 1992-es megalapításától indít és követi végig a különböző taktikai trendeket, a formációk, játékfelfogások és szerepkörök változását, és bár a téma természetéből adódóan szót ejt más bajnokságokról és futballkultúrákról is, végig az angol klubfocira fókuszál.

Megtudhatjuk többek közt, hogyan hozott forradalmat a szigetország labdarúgásába Eric Cantona, miként tarolta le a ligát domináns támadófocijával a Sir Alex Ferguson által irányított Manchester United, de külön fejezet szól Arséne Wenger Arsenaljáról vagy Claudio Ranieri óriási meglepetésre bajnoki címet nyerő Leicester Cityjéről is.

Cox könyvének talán legnagyobb erénye az, hogy szakmailag ugyan rendkívül alapos és részletes, a taktikai változások mögött megmutatja az új ötletekért felelős edzőket, játékosokat, csapatokat, ezáltal száraz elemzések helyett érdekes történetekbe ágyazva követhetjük végig, miként vált a Premier League az ívelgetős, rohanós erőfoci fellegvárából egy sokszínű, nemzetközi csatatérré, ahol a sportág szűk elitjébe tartozó edzők vívják szellemi harcukat hétről-hétre.