Művész páholy

Sztárok a filozófusok között

Izgalmas új köteteket adott közre az MMA Kiadó

Lehetnek sztárok a művészeti írók és a filozófusok között is? A válasz egyértelmű igen: az MMA Kiadó Pars pro toto című sorozatában három új kötet jelent meg, köztük olyan szerzőké, mint Boris Groys és Josef Pieper.

Sztárok a filozófusok között
Görföl Tibor teológus Josef Pieper könyvéről beszél
Fotó: MH/Török Péter

Hatásvadász-e minden erénye mellett Boris Groys művészeti író, filozófus? – ez a kérdés is felvetődött a szerző A művészet ereje című esszékötetének magyar nyelvű megjelenése apropóján a kötet bemutatóján. A válasz egyébként egyértelmű igen. Groysnak már az életútja is sajátságos, orosz származású, de az NDK-ban született, onnan jutott el jelentős katedrákig, többek között az Egyesült Államokban is. A művészetfilozófia egy olyan közlési formáját fejlesztette ki, amely úgy tud közérthető, sőt szórakoztató lenni, hogy közben nem válik komolytalanná.

Groys gondolatmenetének origója mindig az avantgárd, ehhez viszonyítva tárgyalja az adott alkotókat, műveket, a szélesebb közönséghez pedig azzal tudott eljutni, hogy képes volt a hitleri propaganda vagy a sztálini szocreál megnyilvánulásait, produktumait is ezzel a szemlélettel vizsgálni. Így valószínűsíthető, hogy a most megjelent kötet is lelkes olvasókra talál.

Más értelemben, de sztárnak számított a maga idejében, a katolikus filozófus Josef Pieper is, akit észak-rajna-vesztfáliai származása okán a legtöbben szikár embernek képzeltek, egészen addig, amíg nem találkoztak vele. Pieperről hamar elterjedt, hogy legalább annyira szeret utazni, mint amennyire a könyvtárban gubbasztani vagy a katedrán állni, továbbá közismert volt, hogy kedvelte a koktélokat.

Pieper kötete érdekes gondolatokat kínál a mai olvasónak is
Pieper kötete érdekes gondolatokat kínál a mai olvasónak is
Fotó: MH/Török Péter

Mindennél már csak a munkássága érdekesebb, amit elsősorban az bizonyít, hogy munkáit Nagy-Britanniától Indiáig olvasták, olvassák. Pieper pályájának érett szakasza egybeesett a háború utáni Németország újjáépítésével és egy teológiai fordulattal: ebben az időben zajlott a katolikus gondolkodásban az elszakadás a középkori gyökerektől. A 19. század végén Bismarck Németországa az úgynevezett kultúrharc keretében mindent igyekezett kigyomlálni a közgondolkodásból, ami katolikus (intézményeket, közösségeket fizikailag is felszámoltak, lehetetlenné tették az ilyen szellemiségű oktatást), erre válaszul XIII. Leó pápa szorgalmazni kezdte a visszanyúlást a skolasztikához, és fő kezdeményezője volt a neotomizmus szellemi irányzatának.

Piperék erről igyekeztek leválni. Például igenlő választ attak arra a kérdésre, hogy lehet-e boldog az ember, és filozófiájukban a boldogság mibenlétét, valamint az annak eléréséhez rendelkezésre álló eszközöket vizsgálták. Pieper Szabad idő és kultusz (a „szabad idő" terminust így, különírva használja a szerző – a szerk.) című most kiadott kötete számos érdekes gondolattal szolgálhat az olvasó számára.

Kapcsolódó írásaink