Művész páholy

Selyemszállal fogd át az egészet!

Interjú Petrás Mária Prima Primissima díjas népdalénekessel és iparművésszel

Nagyon sok régi hangot, régi dallamot elveszítettünk, elfelejtettünk az elmúlt századokban Petrás Mária szerint. Az új együttessel is, amellyel a Magyar Művészeti Akadémia Életgazdagság című november 23-án nyíló kiállításának megnyitóján fellépnek, fontos célja, hogy újra felcsendüljenek az elfeledett hangok, régi hangzások.

Selyemszállal fogd át az egészet!
Petrás Mária Prima Primissima- és Magyar Örökség-díjas népdalénekes és keramikus
Fotó: Facebook/Petrás Mária

 – Nemrégiben részt vett Miskolcon a Legyél a béke követe című határokon átívelő versmondó verseny döntőjén, amelyre a díjakat is ön készítette. Milyen élményben volt része?

– Nagyon mélyen érintett, teli tarisznyával jöttem haza. Ajándék volt számomra a részvétel. Néhány nap múlva fel is hívtam a szervezőket, hogy megköszönjem nekik a meghívást és a munkájukat. Általános és középiskolai tanulmányaimat Moldvában és Erdélyben román nyelven végeztem el, így gyermekkoromban az általános műveltséget nem kaphattam meg az anyanyelvemen. Ez akkora nagy hiányérzetet teremtett bennem, ami miatt folyton szomjas, éhes vagyok a magyar költők verseire, a magyar irodalomra. Amikor Benda Kálmán, az Ómagyar Kultúra Baráti Társaság vezetője 1990-ben szervezett egy estet, amelyen többek közt Balassi-versek hangzottak el, arra is meghatottan emlékszem. Nekem Balassi Bálint akkor mai költőnek tűnt.

Új együttesébe fiatal  népdalénekeseket  hívott Petrás Mária
Új együttesébe fiatal népdalénekeseket hívott Petrás Mária
Fotó: Facebook/ Petrás Mária/ Barcsik Géza

– Akkor talán nem véletlen, hogy éppen egy kortárs magyar költő, Döbrentei Kornél lett a férje?

– Kornél gyönyörködik abban, ahogy kifejezem magam. Miként Makovecz az egyik közös könyvünk előszavában írta rólunk: „Két pólus közt az ívfény”. 

– A Muzsikás együttes, amellyel fel szokott lépni, idén ünnepli ötvenéves fennállását, de bármilyen hihetetlen, első fesztiváljukat rendezték meg idén, és ön is a fellépők között volt a Fonóban és a Zeneakadémián is. Hogy jött létre ez?

– Azt mondták, amikor meghívtak, hogy szabad kezet kapok. Már több éve megalakítottam egy együttest fiatal zenészekkel, akikkel a Napkelettől Napnyugatig című albumsorozatot fogjuk megvalósítani. Ez régi nagy vágyam volt már. Archaikus keresztény hitvilághoz kapcsolódó ünnepnapok, népszokások hangjait szólaltatjuk meg. Nagyon szerettem volna, hogy többen együtt énekeljük el ezeket a dalokat, hogy egy olyan hangulatot teremtsünk meg, amelyben minden jelenlévő érzi a lelki felemelkedést.  Ezért népdalénekeseket hívtam a koncertbe : Navratil Andreát, Juhász Rékát, Enyedi Ágit, Fábri-Ivanovics Tündét két tanitványával (Gyuris Enikő és Tillinkó Luca), lányomat, Petrás Alinát, Kaszap Johannát, Guessous-Majda Máriát, aki Bartók nyomában a magyar népzene keleti, arab, török gyökereit kutatja. Zenésztársaink archaikus hangszerekkel és orgonával kísérték ezeket a dallamokat: Kiss Krisztián koboz, ének, Nyíri László hegedű, ének, Pánczél Kristóf orgona, ének, Szokolay Dongó Balázs fúvós hangszerek. Az ének és ezeknek a hangszereknek az együttes hangzása adták meg azt a felemelő hangulatot, amelyet még gyerekkoromban éreztem, amikor az esti vecsernyéken gregoriánokat énekeltünk. A templom tömve volt, és mindenki teli torokból énekelt egyszerre az orgonával. Úgy éreztük, hogy felemelkedünk és összeolvadunk, olvadtunk a mindenséggel. Ezt az erőt csak úgy tudja megélni az ember, hogy ha benne van.

A régi hangzásokat idézik fel kobozzal, hegedűvel, orgonával , furulyával
A régi hangzásokat idézik fel kobozzal, hegedűvel, orgonával, furulyával  (Petrás Mária, Kiss Krisztián, Nyíri László)
Fotó: Facebook/ Petrás Mária/ Barcsik Géza

– Az az ön célja, hogy a régi hangok felidézésével mélyebbre ereszthessük a gyökereinket?

– Igen. Mélyebbre és messzebbre. Nagyon sok minden elveszett, lehullott, elfelejtődött abból, ahogy az elődeink énekeltek, zenéltek, amilyen a hangi világuk valaha volt.  Azt gondolom, élőbb, erősebb lehet a kultúránk, ha vissza tudjuk szerezni, amit elejtettünk, elhullajtottunk, fölöslegesnek hittünk, de már érezzük ennek a hiányát. A múlt évben a Magyar Művészeti Akadémia őszi irodalmi gáláján is felléptünk. Izgultunk előtte, és azt mondtam az egyik zenésznek: Te hozd be a mindenséget! A másiknak: Te hozd be az ősiséget! A harmadiknak: Te hozd be az erőt! A hegedűsnek meg: Selyemszállal fogd össze az egészet! Csodálatosan sikerült.

– A Magyar Művészeti Akadémia épületében Életgazdagság címmel november 23-án nyílik nagyszabású népművészeti kiállítás, amely január 29-ig látogatható. Ott is találkozhatunk a munkáival?

– Igen. Három tematikus terem lesz. Isten, haza, család.  Én rögtön az első témát választottam magamnak. A vallási élet teljes tárgyi világát bemutatja a kiállítás, a templomokban használt kegytárgyaktól a papi viseleten keresztül a bibliai alakokat, jeleneteket ábrázoló műalkotásokig. A kiállításon az én kerámiáimat is láthatja a közönség, és a megnyitón zenélünk is az új együttessel. Minden teremben más előadó produkciójával nyitják majd meg a kiállítást.

– Máshol is nyílt vagy nyílik kiállítása és lesz koncertje mostanában?

– A Muzsikás fesztivál utáni napokban Lengyelországban jártam, Torunban, egy másik fesztiválon, ahol koncertem volt és kiállításom nyílt. A rendezvényt a magyar nagykövet asszony és Torun polgármestere nyitotta meg. A tárlat anyagát több városba is elviszik és bemutatják. A Falk Miksa utcai E-Galériában, amelyet az Erdélyi Művészetért Alapítvány működtet, szintén lesz kiállításom hamarosan.  November 10-én Siófokon és november 27-én Százhalombattán lesz koncertünk.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom