Montázs
Egy 100 éves szigonyt találtak a világ leghosszabb életű emlősében
Az 1900-as évek elején valaki megpróbálta levadászni ezt az óriási lényt, de kudarcot vallott
A grönlandi bálnák (Balaena mysticetus) sarkvidéki óriások, szinte egész életüket jeges északi vizekben töltik. Masszív, hordó alakú testük – akár 18,8 méter és 90 710 kilogramm súlyú – csapdába ejti a hőt, míg egy akár 20 hüvelyk vastag zsírréteg kényelmesen tartja őket a bolygó leghidegebb tengerein.
A fajokat súlyosan érintette a széles körben elterjedt kereskedelmi bálnavadászat bevezetése, amelynek következtében számuk 3,000 tag alá csökkent. 1921-re gyakorlatilag véget ért, és a népesség 10 000 és 23 000 egyed közé nőtt.
A bálnavadászati tilalom nem vonatkozik az őslakosok által vezetett megélhetési vadászatokra Alaszka nyugati és északi partjai mentén, ahol az grönlandi bálnák évezredek óta létfontosságú táplálékforrást jelentenek.
Az egyik ilyen megélhetési vadászat során szokatlan felfedezést tettek az inuit bálnavadászok által fogott bálna testében. A New York Times szerint egy biológus észrevette a töredékeket, miközben a bálnát feldarabolták, és elküldte a New Bedford Bálnavadászati Múzeum történészének, John Bockstoce-nak.
A szigony egy felrobbanó lándzsa volt, népszerű választás New Bedfordban, amikor az 1800-as évek végén a világ bálnavadászati fővárosa volt. A szabadalmaztatott eszköz lehetővé tette Bockstoce és munkatársai számára, hogy leszűkítsék a telepítést valamikor 1885 és 1895 között, így a bálna körülbelül 115 éves.
Szokatlan hozzájárulás volt ahhoz az egyre növekvő bizonyítékhoz, hogy az grönlandi bálnák, amellett, hogy a legnagyobb bálnák közé tartoznak, kivételesen hosszú élettartamot mutatnak, valószínűleg több mint 200 évig is elnyúlnak – így a bolygó leghosszabb életű emlősévé válnak.
