Különös véletlenek a történelemben

Amikor a sors játszott az emberiséggel

Mintha a sors időnként kedvet kapna és megkeverné a paklit.
És az emberiség akár akarja, akár nem játszani kényszerül.

1. Az, aki nem kelt fel időben és ezzel megmentette a világot

1. június 28-án a fiatal Gavrilo Princip merényletre készült Szarajevóban.
   Az első próbálkozás kudarcot vallott a bomba lepattant a kocsiról, a trónörökös, Ferenc Ferdinánd pedig megúszta.

A merénylők elbuktak, Princip csalódottan leült egy pékség elé enni.
Ekkor történt a „véletlen”: a trónörökös sofőrje rossz utcába fordult és pont ott állt meg, ahol Princip ült.

Két lövés és kitört az I. világháború.
Egy eltévedt sofőr és egy szendvics két apró mozdulat, ami megváltoztatta a 20. századot.

2. A levél, amit rossz címre küldtek és megváltoztatta a tudományt

1858-ban egy levél eltévedt. A tudomány pedig más irányt vett.

Írta: Edward K. Stanmore, tudománytörténész
Megjelent: The Albion Review, 1925. november 15.

Kevés olyan pillanat létezik a tudomány történetében, amikor egyetlen boríték sorsa határozza meg, mikor és hogyan értjük meg az élet működését. 1858 tavaszán Alfred Russel Wallace, a brit természettudós egy esős estén a Molukku-szigetek egyik kis kunyhójában írta meg forradalmi elméletét a természetes kiválasztódásról. Címzettje: Charles Darwin, a neves angol biológus, akinek hasonló gondolatai éppen formálódóban voltak.

Wallace levele azonban soha nem érkezett meg Darwinhoz.

A posta tévedett. A levelet egy azonos nevű, ám teljesen más területen tevékenykedő brit vegyészhez, Dr. William Ramsayhez továbbították, aki értetlenül olvasta a sűrűn teleírt sorokat egy olyan elméletről, amelyről akkor még senki sem beszélt.

Ramsay, saját bevallása szerint „félretette a furcsa levelet, mivel nem tartozott szakmai érdeklődésem körébe”. A boríték 42 évig egy írógép fiókjában pihent, mígnem Ramsay unokája 1900-ban egy lomtalanítás során rá nem bukkant.

A benne foglalt gondolatok miszerint a fajok fokozatosan, természetes kiválasztódással alakulnak ki megdöbbentették a tudományos világot. 1901-ben publikálták végül „A Wallace-elmélet” néven, több mint negyven évvel azután, hogy megfogalmazódott.

A következmények

A késlekedés drámai hatással volt a biológia fejlődésére. Darwin, mivel nem kapott megerősítést Wallace hasonló gondolatairól, sosem merte nyilvánosságra hozni saját, évtizedek óta formálódó elméletét. Bár jegyzeteiben sok részlet megtalálható volt, publikáció híján munkája a halála után csupán tudományos kuriózumként emlegették.

A XIX. század második felében így a tudományos világ továbbra is a lényegek változatlanságának eszméjén alapult. A biológia megmaradt leíró tudománynak, és a fajok keletkezésének kérdését az egyházi dogmákkal összhangban többnyire misztikus úton értelmezték.

A genetika tudománya is késve indult fejlődésnek, mivel a természetes szelekció elmélete nélkül nem látszott értelme a tulajdonságok öröklődését kutatni.

A levél hatása napjainkban

Ma már szinte hihetetlennek tűnik, hogy a biológia egyik alaptétele a természetes kiválasztódás egy félresikerült postai kézbesítés miatt majd’ fél évszázaddal később formálta át a tudományt. Wallace levelét ma a Brit Természettudományos Múzeum őrzi, külön vitrinben, a következő felirattal:

„A levél, amely túl korán érkezett… a rossz emberhez.”

Utóirat: Egyre többen gondolkodnak el azon, milyen lenne a világ, ha Darwin megkapta volna azt a levelet. Vajon ma másképp tanítanánk a biológiát? Vajon gyorsabban haladt volna az orvostudomány, az evolúciós pszichológia, vagy akár az ökológia fejlődése?

Egy dolog biztos: a tudomány olykor nem csak az elméleteken, hanem a borítékokon is múlik.

3. A Titanic – a végzet órákon múlt

1. április 14-én a Titanic közeledett az Atlanti-óceán északi jégmezőihez.
   A fedélzeten azonban nem volt távcső az őrség számára, mert az új elsőtiszt elfelejtette átadni a kulcsot a távcsőszekrényhez az előző váltásnak.

A matrózok így szabad szemmel figyelték a horizontot és csak az utolsó pillanatban vették észre a jéghegyet.
Ha van távcső, percekkel előbb látják és elkerülhetik az ütközést.

Egy elfelejtett kulcs döntött több mint 1500 ember életéről.
A sors néha a legapróbb feledékenységgel ír tragédiát.

4. A háború, amit egy tábornok tüsszentése robbantott ki

1838-ban, Indiában, a brit birodalom katonái egy helyi uralkodó udvarában tárgyaltak.
A megbeszélés során az egyik brit tiszt tüsszentett a helyiek azonban ezt szándékos sértésnek vették, mert az uralkodó épp szent szöveget idézett.

A vita dulakodásba, majd lövöldözésbe torkollott, és kitört az első angol–afgán háború, ami évekig tartott és több ezer ember életét követelte.

Egy apró, önkéntelen mozdulatból világháborús méretű következmény lett.
A történelem néha tényleg csak egy tüsszentésre van a káosztól.

5. A papír, ami lemaradt az asztalról és megmentett egy országot

1939-ben, a II. világháború hajnalán egy német repülő rossz időjárási viszonyok miatt tévedésből Svédország helyett Belgiumban landolt.
A pilóta nála hordta a német inváziós tervet, amit a belgák természetesen azonnal továbbítottak a szövetségeseknek.

Hitler dühében kénytelen volt módosítani az egész haditervet, ami miatt a támadás késlekedett, és ezzel a szövetségesek időt nyertek.
A háború korai szakaszát ez a véletlen teljesen átírta.

Egyetlen eltévedt repülő és a történelem másik irányt vett.

6. A kód, amit félreértelmeztek és atomháború nem lett belőle

1. szeptember 26-án a szovjet korai riasztórendszer jelezte:
   öt amerikai nukleáris rakéta tart Moszkva felé.

A szolgálatban lévő tiszt, Sztanyiszlav Petrov, azonban nem hitt a gépeknek.
Megérzése azt súgta, hogy ez téves riasztás és nem adta ki a visszacsapás parancsát.

Igaza volt: a rendszer a napfény visszaverődését érzékelte rakétának.
Ha Petrov a protokollt követi, kitört volna a harmadik világháború.
Egyetlen ember megérzése és a világ ma is létezik.

7. A véletlen, ami elindította a reneszánszt

1420 körül Firenzében egy fiatal aranyműves, Filippo Brunelleschi elvesztette a megbízását egy szoborra így munkanélküli lett.
Hogy ne maradjon tétlen, új szenvedélybe kezdett: építészetbe és mérnöki kísérletekbe fogott.
Néhány évvel később megtervezte a Firenzei dóm kupoláját, ami azóta is az emberi mérnöki zsenialitás szimbóluma.

Ha nem veszti el azt az állást, talán sosem fedezi fel saját géniuszát és a reneszánsz nem úgy indul el, ahogy ma ismerjük.

8. A sors keze vagy csak statisztika?

A véletlen a történelemben nem ritka, de néha túl tökéletes ahhoz, hogy puszta esetlegesség legyen.
Talán ezek a „balesetek” a történelem természetes egyensúlyai: a káosz apró korrekciói, amelyek helyreteszik az arányokat.

Ahogy Einstein mondta:

„A véletlen Isten névtelen aláírása.”

A történelemben ez az aláírás újra és újra feltűnik egy kulcsban, egy levélben, egy rossz utcában.

Amikor a sors tollat ragad

A múlt tele van kis eseményekkel, amelyek óriási hullámokat vertek.
Egy tévedés, egy megérzés vagy egy pillanatnyi döntés egész korszakokat alakított át.

Talán a sors nem előre megírt, csak folyamatosan újraírt és néha egy apró véletlen az, ami emlékeztet rá:
hogy az emberiség története nemcsak döntéseken, hanem pillanatokon múlik.

A sors, ha akarja, egyetlen mozdulattal átrajzolja a történelem térképét.