A legsötétebb éjszaka, amikor a fények városában kihunytak a fények

2003-ban egy tikkasztó nyári délutánon egy hatalmas elektromos hálózathiba sújtotta az Egyesült Államok és Kanada összekapcsolt energiarendszereit.

A láncreakció következtében több erőmű is leállt, amelyek nyugaton egészen Clevelandig és Detroitig, északon pedig Torontóig és Ottawáig terjedő területet fedtek le. Perceken belül több mint 50 millió ember maradt áram nélkül. New York, az Egyesült Államok legnagyobb városa, csak egyike volt a sok helynek, ahol a mindennapi élet hirtelen leállt 2003. augusztus 14-én.

„Az áramszünet közvetlenül a tegnapi esti csúcsforgalom előtt kezdődött, káoszt okozva a forgalmas utcákon” – jelentette Nick Bryant, a BBC tudósítója.

„A lakosság kénytelen volt ideiglenes rendőrökként helytállni. Az autókkal és teherautókkal zsúfolt utakat gyorsan elárasztották az emberek, és további ezrek rekedtek órákra a város metróvonatain a közel 38 fokos fullasztó hőségben”.

A New York-i közlekedésben széles körű és kaotikus fennakadások voltak. A mentőszolgálatoknak órákba telt, mire az utasokat kimentették a mintegy 600 metró- és ingázókocsiból, amelyek az állomások között rekedtek. Sok embernek szinte sötétben kellett átmásznia a metróalagutakon, hogy kijusson. Több százan rekedtek a liftekben, amikor megszűnt az áram – vagy – az Empire State Building esetében – a város legmagasabb épületének tetején. A bankautomaták leálltak. Az elektromos szivattyúkat használó területeken megszűnt a vízellátás. Az üzletekben és éttermekben a hűtött élelmiszerek és italok gyorsan megromlottak a nyári melegben.

Ahogy a légkondicionáló leállt, sokan kimentek az utcára, hogy meneküljenek a hőség elől, és New York utcái gyorsan megteltek. A leállt mobiltelefon-hálózatok és a nem működő televíziók miatt a város lakosai nehezen értették, mi történik. Mivel alig két év telt el a 2001. szeptember 11-i támadások óta, néhány New York-i eleinte attól tartott, hogy az áramszünet terrorcselekménnyel kapcsolatos lehet.

„Megint terrorcselekményről beszéltek” – mondta Glenn Schuck, egy New York-i rádióriporter az American Red Cross Podcastnak 2021-ben.

"A szeptember 11-i támadások után ez egy csatákban megedzett várossá vált" – Nick Bryant

Az utcán rekedt ingázók elemes rádiók körül tolongtak, hogy hallgassák a friss híreket, és megpróbálják kitalálni, hogyan juthatnak haza. Néhányan felpakoltak a túlzsúfolt buszokra, bár a nem működő közlekedési lámpák és a város útjai le voltak zárva, akár négy órába is telhetett, mire elhagyták Manhattan-t.

Mások a hőség ellenére gyalog vonszolták magukat hazafelé, ami szürreális jelenetekhez vezetett, ahol ezrek sétálnak New York hídjain. Ahogy leszállt az sötétedés, azok, akik nem tudtak hazajutni, azzal a kellemetlen kilátással szembesültek, hogy a párás éjszakát a város járdáin vagy parkjaiban kell tölteniük. „Több ezer ingázó kényszerült csatlakozni a város hajléktalanjaihoz” – számolt be Bryant.

„Akár gazdagok, akár szegények voltak, ez volt a leghosszabb éjszaka”

Tűzsorozat ütött ki a városban. Sok New York-i gyertyát gyújtott a sötétben, hogy lásson, és véletlenül függönyök és bútorok gyulladtak ki.

„Csak arra emlékszem, hogy rémálommá vált a helyzet, ahol megállás nélkül történt” – mondta Sharon Hawa, aki akkoriban az Amerikai Vöröskeresztnél dolgozott, a szervezet podcastjában 2021-ben. „Olyan volt, mintha egy futótűz pusztítana a városban.”

Azon az éjszakán több mint 60 lakóépület-tűzhöz riasztották a tűzoltókat, két halálesetet pedig a világításhoz használt tűz okozta.

„Csak Brooklyn kerületében 25 munkahelyi tűz keletkezett egy 24 órás időszak alatt” – mondta Thomas Richardson, a New York-i tűzoltóparancsnok.

Messze nem ez volt az első áramszünet, amit a Nagy Alma elszenvedett. 1977-ben hatalmas áramszünet volt, amikor villám csapott be kulcsfontosságú távvezetékekbe. Akkoriban széles körű fosztogatás és zavargások voltak, amelyek mintegy 3800 letartóztatáshoz és több mint 1000 tűzesethez vezettek. De a hangulat a városban 2003-ban közelebb állt az 1965-ös áramszünet hangulatához, amikor a New York-iak összefogtak, hogy segítsenek egymáson és a lehető legjobbat hozzák ki a helyzetből.

„A sötétség több fenyegetést hozott, de elmaradt a törvénytelenség és a fosztogatás, amitől sok városvezető félt” – mondta Bryant.

„New York népe tanul megbirkózni a váratlannal. A szeptember 11-i támadások után ez egy csatákban megedzett várossá vált.”

Az USA és Kanada gyorsan egymásra mutogattak, bűnbakot keresve az áramszünetért.

Az áramszünet által sújtott városok, települések és vidéki területek többségében az áramszolgáltatás 48 órán belül helyreállt.

Közvetlenül az áramszünet után az Egyesült Államok és Kanada gyorsan egymásra mutogattak. A két kormány megállapodott egy közös munkacsoport létrehozásában, amely az első meghibásodást az ohiói Eastlake-i erőműig vezette vissza.

A nyomozók megállapították, hogy egy nagyfeszültségű elektromos kábel megereszkedett az átfolyó elektromos áram által termelt intenzív hő miatt. Ez azt eredményezte, hogy a kábel hozzásúrolta a vissza nem vágott, túlnőtt fákat.

Biztonsági intézkedések léptek életbe, amelyek automatikusan leállították az elektromos vezetéket. Kompenzálásképpen más vezetékek is megnövekedett terhelést vettek fel. De ahogy felmelegedtek, azok is megereszkedtek, hozzáértek a fákhoz és leálltak.

Azóta erőfeszítéseket tettek az amerikai villamosenergia-hálózat ellenálló képességének megerősítésére. Az éghajlatváltozás okozta szélsőséges időjárási körülmények növekedése miatt azonban az országban egyre több áramszünet tapasztalható.

2024-ben a Climate Central, egy nonprofit klímatudományi szervezet megállapította, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt 10 évben 74%-kal több viharral kapcsolatos áramszünet volt tapasztalható, mint az azt megelőző évtizedben, és hogy az időjárás az összes áramkimaradás 80%-áért felelős – írta meg a BBC.

2025-ben az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma arra figyelmeztetett, hogy a hálózat kapacitásába és megbízhatóságába történő további beruházások nélkül az áramszünetek száma 2030-ra akár 100-szorosára is nőhet.