Montázs

Miért kente be az arcát citromlével egy bankrabló Pittsburghben?

A tudatlan bankrabló által vált sikeres pszichológussá David Dunning amerikában

A tudomány sok esetben az élet által felkínált események alapján tett nagy lépéseket. Azok a pszichológusok sem tettek másként, akik az elfogott bankrablók védekezése alapján kezdték meg a kutatásaikat.

Miért kente be az arcát citromlével egy bankrabló Pittsburghben?
A tudatlan bankrabló kijelentése alapján indult meg egy pszichológiai kutatás
Fotó: NorthFoto

Miért kente be az arcát citromlével egy bankrabló Pittsburghben?

  1. január 6-án két férfi, McArthur Wheeler és Clifton Earl Johnson, Pittsburghben két bankot raboltak ki. Egyikük sem viselt maszkot vagy más álcaeszközt. Ehelyett citromlével kenték be az arcukat, abban a hitben, hogy így láthatatlanná válnak a biztonsági kamerák előtt.

A citromlé mint „láthatatlansági eszköz”

Wheeler és Johnson úgy vélték, hogy a citromlé használható az álcázásra, mivel azt hitték, hogy a citromlé úgy működik, mint az átlátszó tinta és így elrejtőzhetnek a kamerák elől.

A rablás és a lebukás

A két férfi sikeresen kirabolta a bankokat, de a biztonsági kamerák felvételei rögzítették őket. Wheeler később azt mondta: „De hát én kentem citromlevet az arcomra.”

A történet hatása

Wheeler esete rávilágított arra, hogy az emberek hajlamosak túlbecsülni saját tudásukat és képességeiket, még akkor is, ha azok korlátozottak.

Erre a történetre felfigyelt David Dunning pszichológus is. Justin Kruger kollégájával 1999-ben kidolgozták a Dunning – Kruger effektet, amely ezen a történeten alapult.

A lényege az, hogy a képzetlen, buta emberek sokszor sokkal többet képzelnek magukról, mint azok, akik szakértői egy területnek. A képzetlen emberek képtelenek észrevenni, hogy hol vannak a saját hiányosságaik, azaz rendelkezni kell egy bizonyos szintű képzettséggel ahhoz, hogy felismerje valaki, hogy mit nem tud.

Kapcsolódó írásaink