A dögevő állatok bajban vannak

A tanulmányhoz a kutatók 1376 gerinces fajt vizsgáltak, amelyekről ismert, hogy valamilyen mértékben dögöt fogyasztanak, a tigriscápáktól és a foltos hiénáktól kezdve a nádvarangyokon át a közönséges cickányokig. Amikor megvizsgálták az egyes állatok státuszát a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján, azt találták, hogy 36 százalékuk veszélyeztetett vagy csökkenőben van a számuk.

Amikor a csapat még mélyebbre ásott az adatokban, árnyaltabb kép bontakozott ki. A nagy fajok és azok, amelyek túlélésükhöz a dögre támaszkodnak, általában veszélyben vannak, míg a kisebb fajok és azok, amelyek alkalmanként dögevéssel foglalkoznak, virágoznak.

Az obligát dögevők, vagyis azok, amelyek kizárólag dögöt fogyasztanak, különösen veszélyeztetettek. A tanulmányban szereplő 17 obligát dögevő faj felét az IUCN „sebezhetőnek” vagy „kritikusan veszélyeztetettnek” minősíti.

Ez egy rossz dinamika, mert eltűnésüket követően néhány kisebb, alkalmi dögevő faj – más néven mezoszkavengerek – elszaporodni látszik. Ezek a lények, mint például a rágcsálók és a vad kutyák, hajlamosak betegségeket terjeszteni az emberekre. Például azok a helyek, ahol az egerek és a patkányok a leggyakoribb dögevők, jobban ki vannak téve az olyan betegségek kitöréseinek, mint a leptospirózis nevű bakteriális betegség és a hasmenést okozó kriptosporidiózis .

Ráadásul a mezovadászok nem tudják megfelelően betölteni a nagyobb társaik eltűnésével megüresedett szerepeket. A kisebb vadvadászoknak gyakran a nagyobbakat kell követniük, hogy rothadó tetemeket találjanak a terepen. És miután megérkeznek, jellemzően meg kell várniuk, amíg a nagyobb lények feltépik a bomló maradványokat, mielőtt ők is ehetnének, számol be a smithsonianmag.com.

„Ahogy átnéztük a szakirodalmat, visszatérő mintázatként azt tapasztaltuk, hogy a mezozsákmányolók nem tudják funkcionálisan helyettesíteni a dögfogyasztást” – mondta Chinmay Sonawane, a Stanford Egyetem biológusa a Science Newsnak.

Miért szaporodnak egyes fajok, míg mások küzdenek? A kutatók szerint, egyesek egyszerűen jobban alkalmazkodnak az emberekhez. A csúcsdögevőket aránytalanul nagy mértékben érintik olyan tevékenységek, mint az intenzív állattenyésztés, a földhasználat változásai és a vadon élő állatok kereskedelme.

A tanulmány szerint például a vadászok nagyobb valószínűséggel céloznak meg nagytestű állatokat fogyasztásra és kereskedelemre. Ezen túlmenően a csúcsvadászok néha véletlenül is elpusztulnak – a hiénák és az oroszlánok beakadhatnak az Afrikában növényevőknek szánt drótcsapdákba. És amikor a vadászok túl sok zsákmányállatot ölnek meg, gyakran nem marad elég a dögevőknek.

A csúcsdögevők véletlenül mérgező anyagokat is fogyaszthatnak, például az állatállományt fenyegető ragadozóknak szánt mérget, vagy az állattetemekben található állatgyógyászati ​​készítményeket.

Bár a dögevők általában rossz hírnévnek örvendenek, létfontosságúak az emberi jólét szempontjából. Indiában például a keselyűpopulációk 95 százalékkal csökkentek az 1990-es évek közepétől a 2000-es évek elejéig, miután a ranchok elkezdték a diklofenák fájdalomcsillapítóval kezelni az állataikat. A madarak nélkül, amelyek segítettek volna a tetemek eltakarításában – és ezzel együtt a betegségek terjedésének megfékezésében –, további 500 000 ember halt meg 2000 és 2005 között, becsülték meg a kutatók egy 2024-es tanulmányban. A madarak hiánya lehetővé tette a vadon élő kutyák elszaporodását is, ami a kutyaharapások és a veszettség eseteinek számának növekedéséhez vezetett.

Korábbi kutatások azt is kimutatták, hogy a dögevők segítenek az állatállomány egészségének megőrzésében, például azáltal, hogy megakadályozzák az olyan betegségek terjedését, mint a lépfene, a szarvasmarha-tuberkulózis és a brucellózis. Az állatállomány egészségének javítása az embereknek is előnyös.

„Azt hiszem, ahogy egyre jobban tudatában leszünk ezeknek az összefüggéseknek, hajlamosabbak leszünk megvédeni ezeket a fajokat, mert ezzel végső soron a saját egészségünket is védjük” – mondja Sonawane egy nyilatkozatban.

A dögevők segítenek a közösségeknek pénzt megtakarítani a hulladékkezelésen is. A természet takarítócsapataként ezek a lények gyorsan és hatékonyan ártalmatlanítják a csúnya, büdös és betegségeket okozó tetemeket – egy fillér felszámítása nélkül.

„Személyesen megfigyeltem egy nyolc-tíz andoki kondorkeselyűből (Vultur gryphus) álló csapatot, amint kevesebb mint öt óra alatt eltávolítottak egy egész vaddisznótetemet” – mondja Pablo Plaza , az argentin Comahue-i Nemzeti Egyetem biológusa és állatorvosa.

Spanyolországban például a keselyűk akár 67 millió dollárt is megtakarítottak a gazdáknak azáltal, hogy elfogyasztották az elhullott állatokat, amelyeket egyébként össze kellett volna gyűjteniük és feldolgozóüzemekbe kellett volna szállítaniuk. Amerika-szerte a pulykakeselyűk közel 1 milliárd dollárt takarítanak meg az elszállítási költségeken azzal, hogy évente körülbelül 1,5 millió tonna hulladékot fogyasztanak el.

A tudósok a jövőre nézve remélik, hogy tanulmányuk további, a csúcsragadozókat előnyben részesítő és számuk növekedését elősegítő szabályozásokhoz vezet. Azt is remélik, hogy munkájuk néhány ember szívét és elméjét megváltoztatja, eloszlatva a félreértett és sokat becsmérelt állatokat övező stigmát.

„Az az előítélet uralkodik, hogy ezek a dögevők – keselyűk, hiénák és hasonlók – undorító állatok, és hogy meg kell szabadulnunk tőlük” – mondja Rodolfo Dirzo, a Stanford Egyetem biológusa és környezettudósa, a tanulmány vezető szerzője a nyilatkozatban. „De nemcsak az ökoszisztémák működése, hanem az emberi jólét szempontjából is fontosak.”