Az ősi hagyományokban gyökerező sport

A kérdés megválaszolásához érdemes visszanyúlni az ókori történelembe. Az ókori világ egyik leghíresebb alakja, Hippói Szent Ágoston (Kr. u. 354-430) egyszer azt írta, hogy fiúkorában megszállottja volt a sportolásnak:

„Gyerekként szerettem labdázni, és a játékom lelassította az olvasás és az írás megtanulásának fejlődését.”

Valójában Szent Ágoston annyira el volt foglalva a labdázással, hogy tanára állítólag néha megverte érte. A tanára azt mondta, hogy rossz dolog ilyen dolgokra pazarolni a fiatalságot, jobb keményen tanulni.

Miért volt Szent Ágoston a labdajátékok megszállottja? Szeretett nyerni: „Szerettem játszani [...] ezekben a játékokban legyőzött a hiú vágyam, hogy kitűnjek, ezért a győzelemre törekedtem, akár csalással is.”

Manapság valószínűleg sokan osztják Szent Ágoston nézetét, miszerint a győzelem az egyik dolog, ami élvezetessé teszi a sportot. Természetesen sok más oka is lehet annak, hogy az emberek miért szeretnek sportolni.

Milyen sportokat űztek?

Ha az ókori görög és római korban sétált egy városi utcán, valószínűleg labdajátékot játszó gyerekekkel vagy akár felnőttekkel találkozott. A római drámaíró, Plautus (Kr. e. 3/2. század) egyik szereplője még panaszkodik az emberekre, akik „labdáznak az utcán”.

A labdajátékok valószínűleg a legnépszerűbb sporttevékenységek voltak az ókori világban, és sokféleképpen lehetett játszani – írja az AncientOrigins.

Az egyik labdajátékban, az episkyrosban két csapat versenyzett egymással. Ha az egyik csapat átvitte a labdát a vonalon a másik csapat mögött, gólt szereztek. Lábat és kezet lehetett használni, és a szereléseket engedélyezték.

Ismerősen hangzik, nem?

Természetesen sok más sport is népszerű volt: az atlétika, az úszás, a birkózás, a súlyemelés és az ökölvívás mind a kedvencek voltak.

Ősi elképzelések a sport eredetéről

Az ókori görögök számára a labdajáték legkorábbi említése az Odüsszeiában jelenik meg, egy epikus költeményben, amelyet Homérosz költő írt valószínűleg a Kr. e. 8. vagy 9. században. Ebben a legendás műben Nausicaa, a phaeaciaiak királyának lánya labdajátékot játszik néhány más lánnyal a tengerparton. Miközben dobják a labdát, dalokat énekelnek:

„Aztán, amikor megszerezték az étel örömét, ő és szolgálólányai ledobták fejfedőjüket, és bálozni kezdtek, és a fehér karú Nausicaa volt a dal főszereplője.”

A játék során Nausicaa túl messzire dobja a labdát. A szobalánya nem tudja elkapni, és a labda a tengerbe repül. Az összes lány kiabál, amikor repül.

Már a Kr. e. 3. században Nausicaát néha a labdajátékok feltalálójának tekintették. Mások azonban a labdajátékok feltalálását Görögország különböző régióinak tulajdonították, mondván, hogy a játékokat a sziküoniak vagy a spártaiak találták ki.

De nem valószínű, hogy a görögök voltak a labdajátékok eredeti feltalálói.

Egyiptomban, több ezer évvel Homérosz eposzai előtt, már léteznek művészi ábrázolások a labdajátékokról. Például a 11. dinasztia (Kr. e. 2150-2000 körül) Nomarchjának, a III. Baqetnek a sírjában olyan műalkotás található, amely labdajátékokat játszó nőket és egymással birkózó férfiakat ábrázol. III. Baqet, akinek sírja a különböző sportágak művészi ábrázolásait tartalmazta, valószínűleg igazi sportrajongó volt.

Miért szerették az emberek a sportot?

Az emberek sokféle okból szerették a labdajátékokat.

Az egyik a puszta szórakozás és izgalom volt. A másik az volt, hogy egészséges testmozgásnak számítottak. Az ókori görög és római orvosok még azt is mondták betegeiknek, hogy labdajátékokat játsszanak, hogy egészségesebbek legyenek.

Például a híres ókori görög orvos, Galen (i. sz. 129-216) írt egy esszét A kis labdával végzett testmozgásról címmel. Azzal érvelt, hogy „a kis labdával végzett gyakorlatok jobbak, mint más típusú gyakorlatok”. Azt állította, hogy a labdajátékok különösen egészségesek, mert minden izmot megmozgattak, és mert a csapatmunka jót tett a léleknek.

Mint ma, az ókori világban is úgy gondolták, hogy érdemes lehet sportot nézni.

Lucian of Samosata író (született Kr. u. 120-ban) például azt mondta, hogy a dicsőségért versengő sportolók figyelése segíthet a férfiakat hasonló teljesítmények elérésére ösztönözni.

„A nézők közül sokan szerelmesek a férfiasságba és a kemény munkába” – írta egyszer.

Úgy tűnik tehát, hogy nincs semmi új a sportolás és annak nézése iránti modern szeretetünkben, és ez a megszállottság valószínűleg évezredek között is folytatódni fog a jövőben.