Visszanyerhetik-e valaha teljes egészségüket az űrben rekedt űrhajósok?

Ahhoz, hogy valaki asztronauta lehessen, számos alkalmassági vizsgálaton kell átmennie, valamint igen szigorú kiképzésen kell részt vennie, amire nem képes minden ember. Talán ez a szívósság lehet az oka annak, hogy az űrben rekedt asztronauták visszatérésük utáni első nyilvános megjelenésükön jó kondícióban voltak. Ebben nyilván szerepe volt annak, hogy örültek, végre visszatértek szeretteik körébe – írja a Life.hu.

Azonban Daryn Wilmore, Butch Wilmore 19 éves lánya nyilatkozata alapján édesapja még mindig izom-, ízületi-, illetve belsőfül-problémákkal küszködik.

A lány egy Tiktok-videó alatti kommentre reagált, mely azt firtatta, hogy az asztronauta hogyan alkalmazkodott a gravitációhoz, miután 286 napig a Nemzetközi Űrállomáson keringett a súlytalanságban. Noha a két asztronauta valóban jól van, a következő hetekben kihívások sorozatával néznek szembe.

Mivel az emberi test gravitációs közegre van tervezve az űrutazás jelentős egészségügyi kockázatokkal jár. Azok az űrhajósok, akik hosszú távú küldetéseken vesznek részt, csontjaik, izmaik leépülését, valamint belső fülükben folyadékváltozást tapasztalnak. A belső fül elváltozásai a földre visszatérve egyensúlyproblémákat, szédülést, hallásromlást okozhatnak. Jó pár napba telik, mire ezek a tünetek elmúlnak.

Ahhoz, hogy egy asztronauta visszanyerje erejét, a NASA speciális, három fázisból álló rehabilitáló programján kell részt vennie.

Butch Wilmore és társa, Sunita Williams, március 18-án tértek vissza a Földre és azonnal belekezdtek a NASA rehabilitációs programjába, mely napi legalább két óra edzést foglal magába heti hét napon át. Az első fázis az erőnlét, rugalmasság, valamint az állóképesség visszanyerésére összpontosít. Ezt többek között járási gyakorlattal, mozgáskoordináció javításával igyekeznek elérni.

A második fázisban a szív- és érrendszer kondicionálása, valamint a térérzékelés és testrészek proprioceptív rehabilitációja következik.

A proprioceptív gyakorlatok javítják a test mozgásának és helyzetének érzékelését. Végül a harmadik fázisban a mindennapi élethez, valamint munkájukhoz szükséges fizikai erőnlétet és finommotoros képességeket fejlesztik. Ez egyébként a leghosszabb fázisa a NASA rehabilitációs programjának.

Az űrben rekedt űrhajósok a beszámolók alapján jó úton haladnak a felépülésig, ennek eléréséhez azonban sok munkára lesz szükségük. Vannak olyan vélemények, mely szerint egy űrutazásból soha nem lehet teljesen felépülni, azonban ha valaki olyan szívós és kitartó, mint Williams és Wilmore, ott jó esély van a rehabilitációra.