Montázs
Függőségek kezelése és az érzelmek hatása a genetikára
Az érzelmi instabilitás egy negatív spirálba húzza az egyént, amely hatással lehet a genetikára is

Ha tágabb értelemben tekintünk a függőségre, akkor láthatjuk, hogy „önmagában semmi sem okoz függőséget. Nincs olyan anyag, drog vagy viselkedés, ami önmagában függőséget okozna” – állítja az ismert pszichológus, dr. Máté Gábor.
Sokan mennek el vásárolni anélkül, hogy „boltkóróssá” válnának és nem mindenki lesz étel-függő vagy alkoholista.
Az igazi probléma az, amikor egy függőségre hajlamos személy, találkozik egy függőséget okozó szerrel vagy viselkedéssel.
Tehát nem a drog okozza a függőséget, hanem az egyén fogékonysága okozza a függőséget, arra a bizonyos anyagra vagy viselkedésformára.
Mi teszi az embereket fogékonnyá a függőségre?
Egy régi felfogás szerint a függőségeknek genetikai okai vannak. Ez az állítás ma már tudományosan egyszerűen fenntarthatatlan. A valódi magyarázatokat a modern kor pszichológiája fogalmazta meg, amely szerint bizonyos élettapasztalatok teszik az embert fogékonnyá a függőségre.
Ezek olyan tapasztalatok, megtapasztalások, amelyek nem csak az ember személyiségét és pszichológiai szükségleteit alakítják, hanem bizonyos módon az agyat is. Ez a folyamat a mélyben kezdődik és onnan is lehet visszafordítani.
Fel kell ismerni a negatív érzelmi mintát kiváltó ún. gyökér-problémát, majd ennek a feltárása és értelmezése után el lehet kezdeni a függőség megértését és kezelését. Mert mindent az érzelmek irányítanak, csak nem mindegy, hogy a negatív vagy a pozitív érzelmek vezetik-e az embert.
A mai kor tudománya egyre biztosabb abban, hogy az érzelmek hatására változhat a genetikai struktúra, azaz betegségek alakulhatnak ki és tűnhetnek el az érzelmek dominanciája mentén.
A HeartMath Institute 1992 és 1995 között azt kutatta, milyen hatást gyakorolnak DNS-ünkre a tiszta érzelmek. Glen Rein és Rollin McCarty kutatók ehhez az emberi DNS-t vették górcső alá. A DNS-t a kísérlethez először is elkülönítették egy főzőpohárban, majd a különböző szellemi és érzelmi technikákat alkalmazó kísérleti személyek segítségével erős érzelmeknek és indulatoknak vetették alá.
Az eredmények abszolút meggyőzőek voltak. Habár a tudósok kételkedtek abban, hogy az érzelmek hatással lehetnek a DNS-re, most olyasmit figyelhettek meg, ami ellentmondott a fizika addigi törvényeinek: miközben a kísérleti személyből erős érzelmek áradtak, az örökítő anyagon egyértelmű elektromos reakció volt mérhető! Vagyis az emberi érzelmek hatást gyakoroltak a főzőpohárban lévő DNS-molekulákra.
Kísérletsorozatában a HeartMath Institute még egy lépéssel tovább ment, és megvizsgálta az emberi placenta DNS-ének reakcióit is. Ez a DNS legtisztább alakja.
A kísérlethez huszonnyolc, placentából származó DNS-t helyeztek egy-egy főzőpohárba, s adták át huszonnyolc kutatónak, akik arra is ki voltak képezve, hogy erőteljes érzelmeket gerjesszenek.
Bebizonyosodott, hogy a DNS alakja a kutató érzelmeinek megfelelően változik:az elismerés, szeretet és hála érzésének hatására a DNS fellazul, a láncok felnyílnak, vagyis a DNS-lánc megnyúlik. Ám ha a kutató aggodalmat, félelmet, dühöt vagy feszültséget árasztott magából, a DNS rövidebb lett, sőt jó néhány kódját ki is kapcsolta! A negatív érzésekre tehát azzal reagált, hogy összehúzódott.
Most már érthető, miért vágnak el minket a negatív érzések a világ többi részétől. Ha dühösek vagy rosszkedvűek vagyunk, úgy érezzük, hogy elszigetelődünk és kizökkenünk a helyes kerékvágásból. És csakugyan ez történik - csakhogy mi zökkentjük ki saját magunkat! A DNS-kódok kikapcsolása mindenesetre csak addig tartott, amíg a kutató el nem kezdett ismét örömet, elismerést, hálát és szeretetet érezni. Ettől a kódok ismét bekapcsolódtak - mintha a villanyt kapcsolták volna fel.
Hasonló elvek mentén, de egy másik aspektusból vizsgálta az érzelmek hatását a sejtekre, molekulákra, atomokra Dr. Masaru Emoto japán kutató a vízkristályokkal.
“A leggyönyörűbb és legkifinomultabb kristály amelyet valaha láttam a kristály, amely a szeretet és hála szavak hatására jött létre. Úgy nézett ki, mintha a víz boldogságát egy nyíló virág megalkotásával ünnepelte volna.” – írja könyvében Dr. Emoto.
A kísérlet során kis papírlapokra különböző szavakat írtak – mint például szeretet, hála vagy köszönöm -, majd a papírokat ráragasztották a vízminták aljára, úgy hogy az írás befelé nézzen. Gyönyörű, teljes, hatszögletű kristályok alakultak ki. Elvégezték ugyanezt a kísérletet negatív értelmű kifejezésekkel, mint például az “undorodom tőled”. Ilyenkor nem képződtek kristályok, vagy csak rettentően sötét, zavaros és töredezett formájúak.
A kísérletek azért is olyan jelentősek, mert az emberi test is javarészt (70-80%) vízből áll. Szavainkkal és gondolatainkkal pozitív vagy negatív hatást tudunk kifejteni önmagunkra és másokra is. Érdemes tehát megválogatni azokat, hiszen ez a kulcsa önmagunk és ezáltal világunk gyógyulásának.