Macska volt a társszerzője egy tudományos cikknek

Jack H. Hetherington 1975-ben a Michigani Állami Egyetem fizika professzora volt, amikor befejezte egy később nagy hatású és gyakran idézett fizikai tanulmányát. A tudományos írás, amelynek címe Two-, Three-, and Four-Atom Exchange Effects in bcc 3He volt, az atomok különböző hőmérsékleteken való viselkedésének alapos feltárásáról szólt. A legtöbb laikus figyelmét elkerülte volna a cikk, a macskákról nem is beszélve.

Mindent megtett, hogy elküldje a Physical Review Lettersnek, amely ma úgy jellemzi magát, mint „a világ első számú fizikai levelező folyóirata”. Mielőtt azonban elküldte volna, Hetherington odaadta a papírt egy kollégájának, hogy még egy utolsó pillantást vessen a műre. Ekkor egy furcsa problémába ütközött. Hetherington az egész dolgozatban a királyi „mi” szót használta. Ahogy kollégája rámutatott, a Physical Review Letters általában csak akkor közölte a többes számban szereplő névmásokat és mellékneveket, mint a „mi” és a „miénk” használó dolgozatokat, ha a dolgozatnak több szerzője volt.

A Now I Know rámutat arra, hogy 1975-ben Hetherington nem tudta volna egyszerűen kereséssel és helyettesítéssel kijavítani a sérelmes cikkeket. Valójában az egész cikket írógéppel készítették.

Az 1982-ben megjelent More Random Walks in Science című könyvben Hetherington más okokat is felhozott arra, hogy miért nem akart újabb emberi szerzőket felvenni, többek között azt, hogy a publikált cikkért járó díjazás minden egyes további szerzővel változik, hogy egy tudományos szerző hírnevét az köti le, amit publikál, és hogy a presztízs csorbát szenvedhet, ha több szerzőről van szó.

Hetherington azt írta, hogy miután „egy estét gondolkodott” a kérdésen, úgy döntött, hogy a cikk annyira jó, hogy gyors kiadást igényel. Mivel nem volt hajlandó kicserélni a többes számot a dokumentumban, a következő legjobb megoldást választotta, egyszerűen hozzáfűzött egy második szerzőt: a sziámi macskáját, Chestert. Természetesen „Chester” egyszerű feltüntetése társszerzőként valószínűleg nem lett volna elég, ezért kitalálta az F.D.C. Willard nevet. Az „F.D.C.” a „Felix Domesticus, Chester” rövidítése. Willard volt Chester apjának a neve.

F.D.C. Willardot egyik Michigan State-i kollégájaként megnevezve Hetherington benyújtotta tanulmányát, és az a Physical Review Letters 35. számában jelent meg.

Miután a tanulmány megjelent, nem kellett sokáig várni, hogy Willard valódi kilétére fény derüljön. Hetherington közeli munkatársain kívül először akkor értesült valaki a macskatudósról, amikor egy látogató a főiskolára jött, és a szerzőket kereste. Hetherington nem volt otthon. Ahogy a Today I Found Out egyik cikkében idézik, Hetherington azt mondta: „Mindenki nevetett, és hamarosan kibújt a macska a zsákból.”

Az alkalmi leleplezés után Hetherington beleállt a viccbe, és még egy maréknyi, mindkét szerző által aláírt újranyomást is kiadott a cikkből. Az övé a szokásos aláírás volt, míg Willardé egy mancsnyom.