Kultúra
Urbinótól Rómáig az aranykorban
Leonardo és Raffaello találkozása a Mona Lisa előtt – Az egyik legnagyobb reneszánsz mestert mutatja be A művészet templomai sorozat új darabja
A Vatikáni Múzeum, a firenzei Uffizi Képtár és a pápai bazilikák kincsei után Raffaello művészetét mutatja be A művészet templomai című sorozat legújabb filmje. A háromdimenziós technikával készült alkotást szerda este mutatták be a budapesti Urániában, a premier előtt Halász Rita művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa tartott bevezetőt.
A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy bár a rejtélyes Leonardo da Vinci és minden idők egyik legnagyobb zsenije, Michelangelo mellett Raffaello általában kissé háttérbe szorul, hatalmas életművét mindössze harminchét év alatt hozta létre, 1520. április 6-án ugyanis ennyi idősen halt meg. Ha Leonardo meghal harminchét évesen, nem lett volna Az utolsó vacsora, ha Michelangelo, akkor nem lett volna a Mózes és az időskori Pieták – mutatott rá. Szólt a jelenleg Bécsben látható Raffaello-kiállításról is, amely az Albertinában tekinthető meg január 7-ig, ugyanakkor hozzátette: nem kell Bécsig utazni a festő műveiért, ugyanis a Szépművészeti Múzeum tulajdonában is van két festménye, az Egy ifjú arcképe és az Esterházy-Madonna. (Amelyek azonban épp a bécsi Raffaello-tárlaton vendégeskednek – a szerk.)
A film, amely a művészettörténészek által mondottakat, a munkák jó minőségű 3D-látványát és a fikciós elemeket ötvözi, Raffaello Sanzio urbinói gyermekkorának bemutatásával kezdődik. Apja festő és filozófus volt, ő már eleve műhelyben nőtt fel, hiába volt azonban csodagyerek, ha nem fogta volna pártját a város hercege, aligha indult volna jól a pályán.
A film készítői felhívják a figyelmet a szoros apa–fiú kapcsolatra, és arra, hogy a művész a Stanzák híres darabján, amelyre magát is ráfestette, szerepelteti apját is.
Szó esik mestere, Pietro Perugino szerepéről, és arról, hogy a kamasz fiú miként körözte le azokat, akiktől tanult: alig húszéves múlt, amikor alakjait nemcsak, hogy térbe emelte – a korábbiaktól eltérően –, de a merev tartású figurákat élettel is megtöltötte, így például a milánói Brera képtárban található A szűz eljegyzésén mestere azonos témájú képével ellentétben hús-vér alakok szerepelnek, akik valószerűen mozognak. (A képet egyébként a közelmúltban restaurálták a kerettel együtt, amelyet virágok és állatok díszítenek.)
A másfél órás filmben harmincnyolc Raffaello- és további hat Raffaello inspirálta művet mutatnak be az urbinói Raffaello-ház, a firenzei Uffizi Képtár és a Vatikáni Múzeum műkincseiből válogatva. A nézőket olyan művészettörténészek kalauzolják, mint Vincenzo Farinella, Antonio Natali, az Uffizi Képtár korábbi vezetője és Antonio Paolucci, a Vatikáni Múzeum igazgatója.
A képeken kívül a készítők igyekeztek a Vasaritól és egyéb életrajzíróktól ismert részleteket is megjeleníteni: játékfilm-részleten elevenedik meg például az idős Leonardo és az ifjú Raffaello találkozása, amikor Raffaello megtekinti a Mona Lisát, amely nagy hatással van rá. Leonardo harmincegy évvel volt idősebb, de haláluk közt mindössze egy év van: ő 1519-ben hunyt el, míg Raffaello, mint említettük, 1520-ban – így felmerül a kérdés, hogy a film ezen jelenete mennyire hiteles, ugyanis nem tudni, hogy a képet Leonardo az 1500-as évek elején vagy halála évében fejezte be. Ha viszont az 1519-es dátum a helyes, és már készen látta Raffaello, akkor már ő is 36 éves volt, és nem fiatalember…
Egy másik jelenetben azt dolgozták fel, amikor Raffaello jó barátja, Bramante a festő rendelkezésére bocsátja a Sixtusi kápolna kulcsát, hogy titokban megleshesse a készülő Michelangelo-freskókat, mialatt Michelangelo nincs a városban. (Elmenekült, mert összekülönbözött a pápával.)
Szó esik természetesen a római évekről és a pápákkal való viszonyáról is: a készítők kiemelik, hogy II. Gyula, aki egyszerre dolgoztatta Michelangelót a sixtusi kápolnán és Raffaellót a saját lakosztálya díszítésén, olyannyira elégedett volt utóbbi munkájával, hogy a többi festőt el is küldte, és tőle rendelte meg a még üres falak díszítését. Ugyanakkor a következő pápával, Giovanni Lorenzo de’ Medicivel, azaz X. Leóval a festő sokkal jobb viszonyt ápolt – összekötötte őket a firenzei ízlés és a műveltség. Hiszen Raffaello, oly sokakhoz hasonlóan Róma előtt itt, Firenzében érett művésszé: noha nagy megrendelést nem kapott, a portrékon keresztül ebben a városban fejlesztette tökélyre azt a festésmódot, amely sajátja lett az érett reneszánsz és a manierizmus határán.
A filmben szó esik Raffaellóról, az építészről és a Raffaellóról, az emberről is – noha jelentős, új információval nem szolgálnak a készítők, tisztességesen bemutatják a reneszánsz egyik legnagyobb alakját, sőt, ahol lehet, a kort is jól idézik. Szinte látjuk magunk előtt a korabeli Urbinót és a köztársasági Firenzét, amelynek utcáit egyszerre járja Leonardo, Michelangelo és Raffaello.
Az aranykorról persze nehéz is lenne újat mondani – újra és újra beszélni róla viszont nagyon is érdemes. w
A művészet templomai
– Raffaello: A festőfejedelem 3D
szinkronizált olasz ismeretterjesztő film,
90 perc, 2017
10/