Újlipótváros hófehér harangtornya

Bár az első, a mai Budapest területén élő református közösségről már a 16. századból vannak adataink Óbudáról – a 17. században a törökök kiűzése után visszaköltözőket pedig név szerint is ismerjük, mások mellett Madarassy Gergely, Varga György, Petre István, Nemes György, Budai András és családja élt Óbudán ekkor –, a Pozsonyi úti templom történetéről szólva a templom honlapján joggal jegyzik meg, hogy az óbudai előzmények után űr következik, és a budapesti református egyháznak voltaképp nincs története.

A „budapesti reformátusság anyaöle a Kálvin téri templom” – teszik hozzá. Ízlésekről nem érdemes vitatkozni, de talán kijelenthető, hogy ha reformátusok „történet nélküli történetének” legfontosabb fővárosi temploma a Kálvin téri, a legszebb épülete minden bizonnyal a Pozsonyi úti Hálaadás temploma, amely a korábbi, a Tutaj utcai imaterem helyett épült a kerület református közösségének a harmincas években.
A letisztult épületre 1935 decemberében írták ki a pályázatot, amelyen az első díjat Tóth Imre, a másodikat Halászi Jenő építészmérnök kapta meg. A presbitérium egy évvel később Simkovics Lajos okleveles építészmérnököt, valamint Tóth Imrét és Halászi Jenőt kérte fel a kivitelezésre, mellettük pedig egy svájci származású mérnök, Wanner Henrik dolgozott a tervek megvalósításán, amit részben állami forrásokból, részben a hívek adományaiból finanszíroztak.

December 6-án a munka megkezdése alkalmával a Pozsonyi úti telken hálaadó istentiszteletet tartottak. A Budapest100.hu-n olvasható leírás szerint az alapkő letételére 1937. április 25-én került sor, ami azonban nem volt egyszerű, mert az épületeket feltöltött talajra kellett elhelyezni, ezért több mint háromszáz cölöpöt vertek le.

A templom honlapja szerint az alapkő-letétel napján borús, esős idő volt, de amikor Ravasz László püspök a 118. zsoltárt felolvasta, kisütött a nap. Az alapkőletételen egyébként részt vett Darányi Kálmán miniszterelnök, és Szendy Károly polgármester is.

Nem sokkal később, ahogy tovább haladt az építkezés, a toronynál kénes víz tört fel, ami miatt újra kellett tervezni az épületkomplexumot, így az építkezés a háborús időkig, 1940-ig húzódott.

Végül a torony is cölöpalapokra épült: 96 cölöpöt vertek le, ami után a talajszint a torony alatt egy méterrel megemelkedett, majd erre került rá az egyméter vastagságú vasbeton alap, s arra a hófehér torony, amely ma meghatározza a Pozsonyi út adott szakaszának arculatát.

A mai templom „arccal” a Dunának és a Margitszigetnek fordul, a fent említett, különálló tornya a modernista olasz katolikus templomokat is idézi, ám a kerek ablakok és a letisztult formavilág inkább az art deco jegyeit viseli.

Főbejárata klasszikus görög oszlopcsarnokból nyílik, főhomlokzatán aranybetűkkel a Soli Deo Gloria (Egyedül Istené a Dicsőség) felirat olvasható, míg a templom és a torony közt a gyülekezeti élet helyiségeinek sora található. Altemplomot is kialakítottak, amely a háború utolsó időszakában menedéket jelentett a városrészben élő üldözött zsidóknak, többeket itt bújtattak.

A templom orgonája csak 1944 végén készült el, azonban a fővárost elfoglaló oroszok eltüzelték a még ki sem csomagolt hangszer fa részeit.

Mint említettük, a templom épp a háború idejére lett kész – a gyűjtést, hogy felépülhessen, ugyanaz a Bereczky Albert református püspök és országgyűlési képviselő szervezte, aki Magyarország német megszállása után bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, és később a Világ Igaza kitüntetést is megkapta. Az ő tudomásával működött együtt a Pozsonyi úti gyülekezet fiatal tagsága az egyetemi ifjúsági ellenállási mozgalommal, a vezetők többségét azonban a nyilasok elfogták és letartóztatták.

A háború után romokban lévő templomot először a Református Nőszövetség vette birtokba, akik, hogy használhassák legalább a gyülekezeti termeket, egy visszaemlékezés szerint térden állva kaparták ki a parkettet a ráomlott föld és törmelék alól, majd melegedőt nyitottak a rászorulóknak.

A háború után három évvel, 1948-ban avatták fel az újragyártott orgonát, az ünnepi alkalomra Kodály Zoltán a 114. zsoltárt zenésítette meg a gyülekezetnek. A súlyosan károsodott épület helyreállítása a hetvenes évekre fejeződött be: újrafedték a tetőt, pótolták a templom előterében a kőlapokat, kijavították a padokat, modernizálták a fűtést, s a sérült „Soli deo Gloria” feliratot is helyreállították.

Ma a Pozsonyi úti Hálaadás templom Pest egyik legelegánsabb egyházi épülete – a sötétkék égen kirajzolódó hófehér torony letisztult, szép képe elválaszthatatlanul hozzátartozik Újlipótváros arculatához.