Toszkán tájakon keresztül

A kezdő képsorokban már ott van, amiért a filmet sokan szeretik majd: Olaszország mint háttér. Arturo hamisítatlan római hátsó udvarban porolja le a hamisítatlanul mocskos motorja bőrülését, az itt-ott felvillanó utcaképek a filmben pedig kisvártatva toszkán tájakra váltanak – de mivel a rendező biztosra ment, a toszkán tájhoz rendelt még szerelmi történetet, megható effektusokat és olasz recepteket is.

Az aspergeresek egyike, Guido – akit Luigi Fedele alakít, briliáns módon, ha mellette is hasonló kaliberű színészek játszanának, emlékezetes lehetne a film – különös tehetséget mutat a főzéshez. Abszolút ízlelése van (ez valami olyasmi, mint az abszolút hallás), és minden adatot, receptet, séfsztorit megjegyez, ha csak egyszer is elolvassa. Amikor úgy dönt, hogy benevez egy toszkán szakácsversenyre, Arturót nevezi meg mestereként, így a férfi kénytelen vele tartani. Az út során esőemberes poénok és a nagytotál toszkán táj váltakoznak, de a happy end elmarad, mivel mégiscsak olasz filmről van szó, ami nem jöhetett volna létre kellő mennyiségű (quanto basta) melankólia nélkül.

Sajnos az Arturót alakító Vinicio Marchioni sokkal gyengébb, mint a Genovese rendezte A helyben, a pszichológusnőt alakító Valeria Solarino viszont jól teljesít.

Mint említettük, a filmet Luigi Fedele viszi el: egykor Dustin Hoffman tökéletesen alakított hasonló rendellenességgel bíró szereplőt az Esőemberben – el is hangzik egy filmtörténeti visszautalás a híressé vált gyufaszámolós jelentre –, Fedele azonban rátesz egy lapáttal, annyira tökéletes, hogy a nézők kifelé jövet azt találgatják, hogy valódi Asperger-szindrómással játszatták-e el a szerepet. Pedig nem az: a fiatal színész Roan Johnson Piuma (Pehely) című komédiájában vált ismertté 2016-ban. A rendező nem hagyja ki, hogy megmutassa a rendellenességgel született és az egészséges emberek világképe közötti főbb különbségeket, a könnyen érthető jelenetek pedig úgy működnek a filmben, mint egy-egy röpke szituációs gyakorlat. Ha Fedele le is játssza a többieket, az egyik mellékszerepben, a versengő sztárszakácsok mestereként feltűnő Alessandro Haber méltó hozzá: a rendező a lehető legtökéletesebb figurát találta meg, aki a neki jutó minimális játékidőben mindent ki is hoz a szerepből.

Egynyári vígjáték vagy sem, az Ízlés szerint fűszerezve (amely csak körülbelüli fordítása az olasz receptekben szereplő „quanto basta” kifejezésnek) a maga műfajában „á point”. Ízléses és erőlködés nélküli, ahol pedig kínossá válna, kellően ironikusan mentik az utolsó pillanatban, mint például a szakácsverseny fináléjának jelenetében.

Igaz, hogy nemsokára lejár a film szavatossága, de addig is tökéletes ár-érték arányú fogás. w



Ízlés szerint fűszerezve

olasz vígjáték, 92 perc, 2018

rendező: Francesco Falaschi



10/5