Szürreális lelki dráma a francia külvárosból

Serge Bozon új filmjében, a címében a Stevenson-féle Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetére utaló Mrs. Hyde-ban (eredetiben: Madame Hyde) pedig ez történik: a számtalan szerepet számtalan módon megformáló francia színésznőlegenda ezúttal egy ideges, középkorú, középszerű fizikatanárnőt alakít, aki egy külvárosi gettóiskolában próbál tanítani, nem sok sikerrel. Maszkja tökéletes, egyetlen gesztusa, egyetlen rezdülése sem emlékeztet korábbi alakításaira, viszont hihetően adja az ideges, rebbenékeny középkorú nőt. A főleg arab és fekete kamaszfiúk kezelhetetlenek, ő pedig képtelen elvégezni a feladatát, ha belép az osztályterembe, tíz perc alatt kiborítják.

Amikor azonban egy kísérlet során, amelyet az iskola udvarán álló magánlaboratóriumában végez a viharban, belecsap a villám, megváltozik minden:  Marie Géquilből – ez a filmbéli karakterének neve – előtör rejtett személyisége, vagy inkább, fogalmazzunk így, mindaz az energia, amelyet eddig nem mert vagy nem tudott használni, és teljesen más kommunikációs módszerekkel, teljesen más látószöggel gyakorlatilag hetek alatt pedagógiai csodát visz véghez. Hogy a rendező olykor a horror eszköztárából is lopkodott, nem feltétlenül tesz jót a klasszikus lélektani-szimbolista filmdrámának: ha a fizikatanárnő nem bolyongana éjjel világító szellemlényként a lakótelepen, nem gyulladna lángra megmagyarázhatatlan energiájától kutya és ember, sokkal jobb lenne a film, még ha látványos is a májusi éjszakában sétáló világító nő.

A Mrs. Hyde egyébként nem rossz film: finoman mutatja be a külvárosi társadalom rétegzettségét, a bevándorlók és a francia polgári társadalom gyakorlatilag érintkezés nélküli egymás mellett létezését, a jelenkor pedagógiai kihívásait és a modern Franciaország társadalmi krízisét, ugyanakkor a lélektani szál is erős, amelyben a fizikatanárnő és a legproblémásabb tanítvány, a mozgáskorlátozott Malik (Adda Senani) közt lassan kialakuló bizalom, majd szeretet leképeződik.

Marie Géquil végül rádöbben a benne dolgozó energiák természetére, amelyeket nem tud kezelni.
A rendező emellett felvillantja a tanárnő furcsa módszereinek köszönhetően a külvárosi gettóéletből a tanulás révén mégiscsak kitörő Malik sorsát is, aki így az életét köszönheti ugyanannak, aki kis híján megölte a megmagyarázhatatlan, villámcsapás okozta belső energiája által.

A filmben rendre felhangzó Baudelaire-vers megerősíti a nézőt: itt mindent jelképesen kell érteni, olyan lelki tartományokról, kérdésekről beszélünk, amelyekre Freudnál, Jungnál találunk pontosabb választ. Kár, hogy épp emiatt lett kissé gyermeteg a mű. A Frankofón filmnapokon ma és holnap a hivatalos premier előtt már látható a film.

Mrs. Hyde
feliratos, francia–belga film, 95 perc, 2017,
r.: Serge Bozon
6/10