Szokás szerint hatkor az óra alatt a Kalefen

Csomópont. A régi megállóépületek egy 1967-es fényképen (Fotók: Fortepan)

A törökök kiűzése utáni évekig nyúltak vissza a #moszkvater – A Széll Kálmán tér története című kiállítás kurátorai, Simonovics Ildikó és Maczó Balázs, így a 17. század végétől kísérheti figyelemmel a látogató a ma ismét Széll Kálmánnak nevezett egykori Moszkva tér történetét.

Miután 1686. július 22-én felrobbant a várbéli lőszerraktár, leomlott a várfal egy része – a legenda szerint még a Duna is kicsapott, akkora volt a detonáció –, a törököknek legfeljebb elhalasztaniuk sikerült a vár bevételét, ami bő egy hónapra rá meg is történt. A keresztény hadak zsoldosai kifosztották az akkor gazdag török városnak számító Budát, a több napig tartó tüzet senki nem oltotta, így romhalmaz maradt a vár helyén és a környékén.

Ebben a pillanatban kapcsolódunk be a tér történetébe a kiállításon. Kiállították azokat a török kori fajanszdarabokat is, amelyek a mostani átépítéskor kerültek elő.

Buda visszavétele után ahhoz, hogy a romhalmazt helyreállítsák, építőanyagra volt szükség, így vált jó időre a Bécsi kapu alatti rész agyagbányává. Hamarosan téglagyárak is települtek ide, amelyek egészen a tizenkilencedik századig működtek a területen: a rendezők az első tárlók egyikében mutatják be az egyes gyárakból származó, különféle téglajegyekkel ellátott darabokat.

Lóvasút és teniszpálya

A téren 1867-től lóvasútállomás működött, hamarosan bérkocsi-állomás is nyílt, 1928-ban pedig kiépült a Retek utcai körönd – ezt a csomópontot nevezték el először Széll Kálmánról (kis híján Görgei Artúr nevét kapta). A kiállítás bevezető szakaszán maketteken mutatják be az egykori lóvasúti kocsit, a régi villamosokat és a későbbi Tátrákat is, a térre mint sportcentrumra pedig a korabeli teniszütő és korcsolya emlékeztet: a harmincas évek végéig tizennégy teniszpálya foglalta el a tér közepét a mai állomások helyett, ezek alakultak telente korcsolyapályává, a tér szélén pedig bódésorban működött a piac, amely egyébként 1953-ig itt volt, bár egy rendelet szerint akkor már régen a Fény utcában kellett volna működnie.

A tér környéke a 19. századig gyéren volt lakott, ám 1884-ben felépült a mai Retek utca másik oldala, és lassan a keleti és a nyugati térfalon is megépültek a házsorok. Az 1910-es években aztán kiparcellázták azt a szakaszt is, ahol a Postapalota van.

A kiállítás Élettér elnevezésű szekciója a tér környékének névtelen és nevezetes lakóit idézi: ember formájú figurákon olvasható egy-egy itt élő polgár neve és sorsának ismert mozzanatai. Felidézik Széll Kálmán miniszterelnök, pénzügyminiszter alak­- ját, de kapott bábut Göttl Mária, az Országos Gyermekvédő Liga aktivistája, Makrisz Agamemnon szobrász, Földváry Tibor műkorcsolyázó, sőt még Avender Henrik is, akiről mindössze annyit tudni, hogy „1918-ban hadiszappant árult a téren”.

Bár a második világháború időszakát a kiállítás nem idézi fel, lapunknak a kiállításon jelen lévő 95 éves Kováts Lászlóné Marika, akinek kiállították a harmincas évekbeli teniszütőjét (lásd keretes írásunkat) és korcsolyacipőjét is, segített ebben. Ahogy mesélte, az 1941-ben épphogy csak kiépült Széll Kálmán téri villamosállomás is porrá lett a bombázásokban. A tér környékén lakók a házak pincéiben élték át az ostromot, víz ugyanúgy nem volt, mint Pesten és a felsőbb, budai részeken, ezért aki tehette, a Lukács fürdőbe járt vödörrel, egy-egy ilyen túra 1944 vége és 1945 februárja között azonban életveszélyes volt. Ahogy mesélte, ő maga csecsemő kisfiával három hónapig az óvóhelyen élt egy matracon, legfeljebb a bombázások szünetében mehettek ki tíz percre.

A harcok tere

A budavári kitörés során a magyar katonák egy része a Hármashatárhegy és a Pilis, más része az Ördögárok felé igyekezett, volt azonban, aki a Széll Kálmán tér felé: őket látták a tér lakói, ahogy Marika néni mondja, beszélt is velük, egyikük pedig egy kiló kristálycukrot hagyott nála – ami az ostrom vége felé felbecsülhetetlen kincs volt. (Hasonlók olvashatók Zsiray Károly kéziratban maradt ostromnaplójában is: a kitörő magyar katonák más esetben is otthagyták az értékes – és súlyos – élelmiszert a Vár környéki lakosoknál. Legtöbbjüket ekkor látták utoljára életben.)

Aztán 1956-ban nem a Moszkva téren, hanem a szomszédos Széna téren volt a harcok központja: a forradalmárok felborított vasúti kocsikból építettek barikádokat a két csomópont között.

A tér a hatvanas–hetvenes években nyerte el a maihoz hasonló funkcióját, és a negyvenes–ötvenes években született, akkor felnövekvő generáció találkahelyévé lett.

A templomtérben a „Kalefet” mint agorát idézik meg – ez volt a korabeli szlengben a tér neve, amely a (Széll) Kálmán becézéséből alakult ki, hiszen a galeritagok dafke nem nevezték „Moszkvának” a Kádár-kor közepén, mint ahogy ma sokan dafke nem nevezik Széll Kálmánnak a Török Ferenc-féle Moszkva tér filmen felnőttek, azaz a következő generáció tagjai közül. A tér közepén állították fel az ikonikus órát, amelynek minden oldala más időt mutat. Körülötte polcokon azok a tárgyak sorakoznak, amelyek a kiállítást megelőző tárgygyűjtő kampány során a múzeumhoz kerültek. Így látható Berta Zsolt egykori galeritag kézzel írt verseskötete, egy másik galeris működő magnója, az ötvenhatos villamos különféle korszakokban használt táblái, egy 1980-as évekbeli bőrkabát, a Moszkva tér című kultfilm rendezője, Török Ferenc interkozmosz-gyermekjáték-rakétája és a Moszkva téri lányok című sláger énekesnőjének, Toldy Máriának a blúza. A tárgygyűjtés egyébként nem zárult le, a relikviákat továbbra is várják.

Zalatnay Cini bolondgombája

Mindezek körül hatalmas kivetítőkön fut a tér történetének filmlenyomata. Egyik oldalon Zalatnay Sarolta itt forgatott, bolondgomba-árus lányról szóló száma pörög – döbbent csendet kiváltva belőlünk, ám a kurátorok megnyugtatnak, hogy a készítők nem a hallucinogén gombára gondoltak, a Kádár-korban ugyanis központi utasításra nem létezett a drogprobléma –, felvillannak a Hobo-féle Moszkva tér bluesra rávágott képkockák, a másik oldalon pedig Kisfaludy András Kalef című dokumentumfilmje pörög. Pajor Tamás, a magyar underground-történet ismert alakja, a Neurotic frontembere a kiállításra készített egy klipet – az egyik kivetítőn ez is látható. Ahogy a zenész emlékezett, a Moszkva térnek az ő fiatalsága idején volt egy határozott protest jellege: ez volt a környékbeli fiatalok legfontosabb találkozóhelye, és a csövesmozgalomban is jelentős tényező volt a genius loci.

Ezt érezhette meg a magyar happening- és performance műfaj egyik szülője, Hajas Tibor is, aki itt forgatta le Öndivatbemutató című munkáját 1976-ban, amely megtekinthető a kiállítás egyik kivetítőjén. Ebből az időszakból való érdekesség, hogy amikor 1972-ben átadták a metróállomást, a budapestieknek ekkoriban még annyira új volt a mozgólépcső, hogy az utasokat fehér kesztyűs alkalmazottak segítették le a lépcsőről.

A rendezők negyvenegy interjút is felvettek a tér környékén élőkkel. Ezekből harminchat tekinthető meg, mások mellett nyilatkozik Szalóky Károly, a Várfok Galéria tulajdonosa, a már említett Pajor Tamás, Berta Zsolt és Török Ferenc, valamint Kabai József, a 6-kor a Moszkván blog szerzője, Bakai József villamosvezető és Hatházi Attila könyvárus. Egyébként kiállították egy másik könyvárus emlékkönyvét is, akinek nyomorúságos bódéjában még Faludy György is dedikált.

Aki megverte a későbbi bajnok Körmöczy Zsuzsát
Marika néni, a sportlady

Teniszezők a húszas években. A sportpályák 1938-ig működtek itt (Fotók: Fortepan)
Az egykori Széll Kálmán téren működő teniszpályáknak és az azokon edző fiataloknak nagy szerepük volt a sport hazai meghonosításában. Ahogy a ma 95 éves Kováts Lászlóné Marika néni lapunk kérdésére elmondta, ő is itt kezdett játszani tizennégy évesen. A pályák 1938-ig voltak meg a téren, akkor idehelyezték a végállomást, és le kellett bontani őket. Ahogy Marika néni – aki mai napig pingpongozik – elmeséli, az egyik pályát Körmöczy Zsuzsának tartották fenn, aki később, az ötvenes években Roland Garrost és Grand Slam-tornát is nyert. Marika némi szerint a legjobb – és a legdrágább – trénere volt, ám ekkor még nem volt legyőzhetetlen, neki is sikerült ugyanis megvernie. A teniszpályák körül salakpálya futott, a nemrég elbontott lépcső helyén pedig az egyik sportegyesület – a Budapesti Tornaegylet – háza állt, öltözőkkel. A téren versenyeket is tartottak, a szabadon hagyott kis részen pedig főleg pilisvörösvári asszonyok árulták a terményeiket, akik szekéren jöttek be a Széll Kálmán térre, amelyet 1951-ben neveztek el Moszkváról.