Kultúra
Százhúsz éve született André Kertész
Párizs hozta ki belőle az igazi fényképészt – A zseni Amerikában széklábat faragott
Kertészül a világ: lenyűgöző. Csak a múltban létező, mégis felismerhető. Az őssejttől ismerős. Kertészül a világ olyan, amilyennek a világnak lennie kellene. Vagyis amilyen – ha lát az ember. Hiszen az a finomság és törékeny szépség, ami a Kertész-fotókon van, a világban van. Mégsem veszi észre más. A látás az igazi fotósnál ugyanis nemcsak kifelé irányul, hanem befelé is. Kertész azért volt zseni, mert nem csak azt rögzítette, amit látott. Hanem azt is hozzá, amit belül látott.
Az 1924-es kiállításról
„1924-ben volt egy amatőr fotókiállítás és én elküldtem négy képet. Kaptam egy nagyon kedves levelet a titkártól, hogy a zsűri elfogadta a dolgokat és menjek be, mert beszélni akarnak velem. Bemegyek, nem tudtam elképzelni, hogy mi van és elmondta, hogy ezüstérmet akarnak adni, kérik, hogy ezt a 4 fotót csináljam meg, de brómolajban. Én azt mondtam, hogy otthon csináltam, és nem akarok utánozni semmiféle művészetet sem. Sem bromoidot, sem grafikát, sem rézkarcot. A fotó nekem fontos. – De hát akkor nem tudjuk magának adni az érmet! – Nagyon köszönöm, hogy akarták, de én megmaradok e mellett. – Hát akkor adunk egy diplomát. – Nagyon kedves, mondtam és visszautasítottam. És ezt a legnagyobb hülyeségnek tartom. A fotónak fotónak kell lennie.” (A Magyar Televízió interjúja André Kertésszel, 1984. március 31.)
Arról, hogy miért ment Párizsba
„Szóval egy nap azt mondja nekem anyám: 'Fiam, neked igazad van. Nincs tered itt, amit akarsz csinálni, azt nem tudod csinálni. Ha akarsz, menj el kisfiam'. '25 augusztus vagy szeptember, elmentem Párizsba. Volt is kitartásom, volt valami kis pénzem. És másfél éven belül már kiállításom volt, ami abban az időben nagy dolog volt.” (Lugosi Lugo László interjúja, 1981)
Párizsról
„Az első, aki csinálta ezt a mesterkedést a fotóval, az Man Ray volt. Abban az időben Párizsban ketten voltunk: Man Ray és én, nem volt senki más. Én voltam a realista, ő volt a poetikus.” (Lugosi Lugo László interjúja, 1981)
Brassairól
„A Brassaival mi történt? Én nagyon szerettem őt. Egy zseni volt, kitűnő festő, kitűnő rajzoló, kitűnő karikaturista, jó író. (…) És szóval a mindennapi életben voltak nehézségek, történtek bizonyos dolgok. Trouble. Nincs pénz kifizetni a szobát és ilyenek. Egy nap azt mondom neki, nézd, hát ez egy őrültség, amit te csinálsz. Kezdj el fotografálni. A fotóval csinálod a pénzt, és nincs gondod, van pénzed mindenre, ha akarsz, festesz, ha akarsz, szobrokat, ha akarsz, írsz, és nincs trouble. (…) Nem és nem és nem. Mondom, eljössz velem és megmutatom, hogy kell csinálni. És elvittem. (…) Csináltam vele egy darabig, és utána elküldtem őt, egyedül is próbálj csinálni valamit. Visszajött, teljesen Kertész-fotók voltak. (…) Az éjjeli fotót is megmutattam neki.” (Lugosi Lugo László interjúja, 1981)