Kultúra

Szárd lecke kezdőknek

A férfi, aki megvette a Holdat: Paolo Zucca filmje egyszerre archaikus, költői és abszurd, leheletfinom és szemtelenül közvetlen, deszakralizáló és felemelő

Még az olaszországi premier előtt, Paolo Zucca rendező és a főszereplő, Jacopo Cullin jelenlétében mutatták be az Uránia Nemzeti Filmszínházban hétfőn este A férfi, aki megvette a Holdat című filmet. A vetítés a mozi Itáliai utazás című, olasz filmeket felvonultató sorozatának része volt.

A-férfi-aki-megvette-a-Holdat
Jacopo Cullin tökéletesen játssza a főhőst, bár a végtelenségig túlkarikírozott gesztusok, szokások és a nyelv önmagukban is elvinnék hátukon a filmet (Forrás: Uránia Nemzeti Filmszínház)

A kezdés előtt a rendező figyelmeztette a teltházat, hogy abszurd és néhol érthetetlennek tűnő filmről van szó, bár biztosított arról is, hogy a végére majd összeáll a történet, mégis: az ezt követő száz percre senki sem számíthatott. Zucca humora hol a Monty Pythonra, hol Ionesco darabjaira emlékeztet, ezt ötvözte szárd életérzéssel és finom költőiséggel, amitől a film egyszerre lett vicces, szép, modern és archaikus.

Itt jegyezzük meg, hogy mostanában nem ez az első ilyen típusú olasz kísérlet a mozivásznon: Alice Rohrwacher A szent és a farkas című filmje, amely Cannes-ban a legjobb forgatókönyv díját nyerte, vagy Gianni Zanasi alkotása, a Lucia látomásai is hasonlóval kísérletezik, ugyancsak sikerrel.

Zucca filmjének már az alapvetése is agyrém: egy ismeretlen olasz állampolgár évtizedekkel ezelőtt tulajdonjogot jelentett be a Holdra, ezt pedig be is jegyezték. Mire a nagyhatalmak felébrednek, már nincs mit tenni – a rendező azt is szemtelenül ábrázolja, hogy miként reagálnak az amerikaiak, az olaszok és a franciák a hírre. Elég talán a francia illetékes jelenetét felidézni, aki lábát az asztalon pihentetve, végtelenül modorosan biztosítja beszélgetőpartnerét, hogy őket nem különösebben érdekli a dolog, hiszen nem Korzikáról van szó.

A Hold nagyhatalmak általi visszaszerzésének céljából az olasz hatóságok – az itáliai bürokrácia ábrázolásáért külön tíz pont a rendezőnek – úgy döntenek, hogy titkos ügynököt küldenek Szardíniára. Csakhogy az egész alakulatban mindössze egyetlen olyan ember akad, aki szárd, de ő is titkolja. Az álnéven élő „Pirelli” milánóinak adja ki magát, szőkére festeti a haját, és lombardságához még akkor is ragaszkodik, amikor leleplezik. Zsarolás révén elérik, hogy elvállalja a munkát, de mivel a gyökereit elvesztette, szabályos kiképzésen kell részt vennie: ehhez egy idős szárd férfi segítségét kérik, aki pár hét alatt megtanítja neki a szokásokat.

Innentől aztán elszabadul a (szárd) rendező, a (szárd) főszereplő és a (szárd) mester: az öniróniából görbe tükör, majd poénözön lesz, a közönség sírva nevet, végül egy emberként röhög, hát még, amikor Pirelli immár tősgyökeres szardíniainak maszkírozva megérkezik a bevetés helyszínére, a szamarak, a birkák, a fekete kendős asszonyok és a kocsmai vezérbikák közé.

A kémet alakító Jacopo Cullin és az idős mestert megformáló, amúgy komikusként ismert Benito Urgu pedig tökéletesen játsszák a főszerepeket. De a végtelenségig túlkarikírozott jellegzetes gesztusok, szárd szokások, sőt a szardíniai nyelv önmagukban is elvinnék hátukon a filmet. Az egyik jelenetben, amikor a botcsinálta kém bort rendel a kocsmában, megtapasztalhatjuk, hogy a magyar vidékről szóló vicc, amely úgy szól: a „hogy tetszik lenni?” kérdés helyes kiejtése magyarul: „He?” , itt is hasonlóan érvényes.
A rendező azonban nem elégszik meg ennyivel, rendes történetet kerekít szerelemmel, rejtélyes múlttal, mágiával, Hold-varázslattal, hogy végül archaikusba és lehetetfinom költészetbe, ezzel együtt totális abszurdba fordítsa az egészet.

Észrevétlenül siklunk át a viccből a katarzisba, a deszakralizálásból a szakralitás felé, abba a jelenetbe, amikor Szardínia egésze felmagasztosul.

Gyönyörű, ahogy mindebben Zucca a jelképeket használja, különösen a záró jelenetben a Hold megjelenítése és az égitest örökké győztes női erővel azonosítása ilyen, de lenyűgözően pimasz ötlet a képzeletbeli Hold-utazás, a szárd történelmi pantheon bemutatása is.

A film nemsokára forgalmazásba kerül Magyarországon – akinek van szíve, annak kötelező.

A férfi aki megvette a Holdat
(L’uomo che compró la Luna)

olasz vígjáték, 103 perc, 2018
rendezte: Paolo Zucca
10/10

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom