Kultúra

Remekműveket szerzett a Magyar Nemzeti Galéria

Berény Róbert Weiner Leó-portréja és Szántó György utolsó alkotása is szerepel az új szerzemények között – a Nyolcak festői több zeneszerző portréját elkészítették

Három nagy értékű magyar festmény került a Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria tulajdonába a Kieselbach Galéria legutóbbi aukcióján – tájékoztatta az intézmény tegnap lapunkat. A festményeket, köztük Berény Róbert egyik legfontosabb képét elővásárlási jogukkal élve szerezték meg.

bereny
Az életmű egyik csúcsdarabja a zeneszerzőről készített festmény (Fotó: Magyar Nemzeti Galéria)

A Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria modern magyar festészeti gyűjteményébe kerül majd az a három kép, amelyet nemrég a Kieselbach Galéria aukcióján szerzett meg az intézmény. A most megvett képek közt ott van Berény Róbert 1911-es festménye, amelyet barátjáról, Weiner Leó zeneszerzőről készített, és amely a berényi életmű egyik csúcsdarabja. A 63x79 centiméteres, vászonra festett kép egykor Varró István gyűjteményében volt, később Füst Milán és Helfer Erzsébet kollekciójába került, ahonnan a Füst Milán Fordítói Alapítvány tulajdonába ment át. A kép dokumentáltan 1912-ben volt először kiállításon, a Nyolcak harmadik tárlatán szerepelt a Nemzeti Szalonon, ott volt a hatvanas évekbeli életműtárlaton, legutóbb pedig az új évezredbeli Nyolcak-kiállítás egyik kiemelkedő darabja volt.

A Nyolcak festői amúgy nemcsak Weinerről, de a többi, hozzájuk közel álló zeneszerzőről és zenészről is számtalan képet festettek. Ismert Czigány Dezső Pablo Casalsról készült portréja, Berény Bartók Béla-arcképe, de Czigány készített képet Adyról és Ignotusról is, míg Tihanyi Kosztolányiról és Bölöniről.

Nem kevésbé érdekes a másik két, most megvett kép sem: az egyik mű alkotója, Szántó György az erdélyi magyar avantgárd meghatározó alakja volt. Budapesten volt építészhallgató, tanulmányait az első világháború szakította félbe, a fronton elszenvedett homloksebesülése folytán előbb az egyik szemére, majd néhány évvel később a másik szemére is megvakult. A most megvásárolt Öröm című kép a művész egyik utolsó alkotása, aki 1921-ben, huszonnyolc évesen veszítette el örökre látását, s a festmény egyben az erdélyi magyar avantgárd művészet egyik legfontosabb alkotása. Szántó egyébként, miután megvakult, Aradon telepedett le, s 1926-ig a Periszkóp című folyóirat szerkesztője, majd az Erdélyi Helikon tagja volt, és hamarosan prózaíróként is bemutatkozott. Jóval túlélte a háborút, a hatvanas évekig számtalan ifjúsági és történelmi regényt írt.

A harmadik mű alkotója, Ziffer Sándor a nagybányai művészek neós nemzedékének – a plein-air hagyományokkal a matisse-i hatás bűvkörével szakító, azt továbbgondoló fiatalok – kiemelkedő mestere.
Az ekkori, 1907 körüli fauve-os korszakából kevés alkotás van a Nemzeti Galéria gyűjteményében, önarcképei közül is csupán egy időskori portrét őriznek, ezért is kiemelkedő a korai, Önarckép zöld falú nagybányai műteremben című képnek a jelentősége. A művek a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán lesznek láthatók.