Meghalt Psota Irén

Psota Irén a színpadi műfajok mindegyikét kipróbálta (Fotó: Varga Imre)

A színésznő hosszan tartó betegség után, szívelégtelenség következtében, álmában hunyt el. Psota Irénnel a magyar színház legendás színésznője távozott.

Budapesten született 1929. már­cius 28-án, szegény családban. Elein­te amartőr színészként, Dávid Irén néven játszott. 1952-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát az intézmény legtöbb nagy színészt adó osztályában. Ő maga egy, a Színház.hu-n idézett interjúban így vallott erről: „a híres munkás-paraszt osztályba jártam, ebbe vonták bele az értelmiségieket is. (…) Olyanok jártak hozzánk, mint Soós Imre, Horváth Teri, Szemes Mari, Váradi Hédi, Berek Kati, Bús Gyula, Hacser Józsa. Abban az időben, mikor a főszerepek gázsijából Tolnay Klári holdnyi szőlőket tudott venni, és Páger Antal is egy Alfa Romeót, mi a menzán ettünk, kollé­giumban laktunk.”

A főiskola után rögtön leszerződött a Madách Színházhoz, ahol 1980-ig játszott. 1980 és ’82 között a Népszínház, majd 1982-től 1990-ig a Nemzeti Színház tagja lett. Akkor visszatért a Madáchba, ahol Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Tolnay Klári, Gábor Miklós mellett játszott. Számtalan karaktert megformált, szerepei a tragédiától a musicalen át a vígjátékig terjednek. Emlékezetes alakításai között volt Aase Ibsen Peer Gyntjében, Kurázsi mama azonos című művében, de játszotta Gertrudist is a Bánk bánban, valamint színpadra lépett az Irma, te édes és a Hello Dolly című darabokban is. Énekesnőként, kabaréfellépőként és tévéfilmekből is ismert – gyakorlatilag nem volt a színpadi szerepek és műfajok között olyan, amit ne próbált volna ki. Emellett számos filmben szerepelt, köztük első férje, Makk Károly Ház a sziklák alatt című munkájában, de játszott a rendező Egy erkölcsös éjszaka című filmjében is, és dolgozott más rendezőkkel, egyebek között a Szent Péter esernyőjében és az Iszonyban.

Saját sokoldalúságáról egy interjúban így vallott: „Három citerán rezegtem: a tragédia és a komédia mellett mindig helyet kért magának a zene. Ezeket nem lehetett különválasztani. Népszerű voltam még akkor is, ha nem akartam”.