Kultúra
Markó Károly és társai nyomában
A Pesti Műegylet története a Várkert Bazárban – A magyar festészet kezdetei egy kiállításon – Virágfestők és egyéb mesterek
Magyarországon a tizenkilencedik század közepéig nem nagyon voltak festészeti kiállítások. Bár a budai Várban volt egy körülbelül hatszáz darabos kollekció, amelyet József nádor hozatott Pestre Bécsből, és ismert volt az egri Pyrker érsek gyűjteménye, s néhány vándorfestő vendéglőkben, fogadókban mutatta be műveit, szisztematikus gyűjtést festményekből semmilyen intézmény nem folytatott.
Az első, modern értelemben vett tárlat 1834-ben valósult meg a Pesti Evangélikus Iskolák rendezésében, majd Trefort Ágoston ötlete nyomán a sajtóban megjelenő felhívása után mindössze egy évvel, 1839-ben létrejött a Pesti Műegylet, mások mellett Dessewffy Aurél és Eötvös József részvételével.
Az első tárlatot egy évvel később a Redout-ban rendezték – hét éven át itt mutatták be a friss műveket –, s itt kapcsolódunk be a kiállításba.
Ezen a tárlaton mutatkozott be ugyanis Markó Károly is a nagyközönségnek, akinek idealizáló, klasszicizáló művei ekkor még szenzációt jelentettek. Nem sokkal később a Markó-féle klasszikus-romantikus stíl mellett már megjelent a müncheni iskola stílusa, majd a waldmülleri „napfényes” festésmód is – utóbbi legismertebb képviselője Komlósy Xavér Ferenc volt. Bár az első kiállítás háromszáz műve között magyar és külföldi is akadt, a nemzeti érzés nevében a közönség ekkor már követelte a „magyar tájat” is, így hamar divatba jöttek a Balatont, a pusztát, az Alföldet vagy éppen a Bakonyt ábrázoló vásznak, míg a várábrázolásnak olyan mesterei akadtak, mint Molnár József vagy Telepy Károly.
Az első teremben a Markó-művek mellett most találkozhatunk Barabás Miklós Vásárra induló román családjával, Marastoni Jakab Görög nőjével, és megállásra kényszeríthet Borsos József Libanoni emírről készült portréja is 1843-ból. A vitrinekben a Pesti Műegylet 1840-es kiállításának lajstroma is látható, s megtekinthető a Műegylet évkönyve 1856-ból.
A rendezők külön szekciókban állították ki a portrékat, a tájképeket és a csendéleteket.
A korabeli portrék k özt érdemes megfigyelni az apró és jelentősebb stilisztikai különbségeket: Marastoni Jakab önarcképére és Barabás Miklós Enyelgés című páros portréjára (1856) a bécsi Karl Rahl sötét színekkel festett, drámaibb, realisztikusabb portrépárja felel: Zichy Mihálynét és Zichy Miklóst 1856-ban festette le a mester. (Ebbe az irányba halad majd portréfestőként Székely Bertalan és Madarász Viktor is.)
A tájkép szekcióból kiragyog a Markó-oeuvre – egy korabeli, a teremben idézett Athenaeum-kritika szerint Markó képi világa „kedves és bájoló” – ezzel egyet lehet érteni ma is, azzal a kitétellel, hogy a kedves bájolást nagyon magas technikai szinten művelte. Érdemes megnézni azt a félkész képet is, amelyen jól látszanak az alárajzolások és rétegek: jó döntés volt a kiállításban elhelyezni. Külön részt kaptak a csendéletek is – mint azt megtudhatjuk, a kezdetben „virágfestészetnek” nevezett műfaj magyar neve német tükörfordítás nyomán alakult ki – a kismesterek sorában a legismertebb Gaál Ignác volt.
A Műegylet kollekciójába ezekben az években kerültek be azon darabok, amelyek ma is közgyűjteményeink fontos anyagát képezik.
Bár a szabályzat szerint külföldiek is kiállíthattak a tárlatokon, ebből hamar konfliktus alakult ki, s a magyar hangadók közül egyre kevesebben látták szívesen a falakon a bécsiek vásznait. 1845-ben a tárlat rendezője, Marastoni Jakab külön magyar szekciót állított fel, ami ellen a bécsiek tiltakoztak. Egy évvel később az akkor épülő Nemzeti Múzeum kapcsán az egylet leszögezte, hogy az intézményben csak magyar mester képe állítható ki – ebben az évben tűnt fel egyébként a tárlaton Zichy Mihály is.
A forradalom alatt szünetelt a Műegylet tevékenysége, amely 1850-től kezdett újra működni, s 1853-tól már havonta rendezett tárlatokat. (A kiállításhoz kapcsolódóan jelent meg egyébként a Pesti Műegylet történetét bemutató könyv is a tárlat egyik kurátora, Szvoboda Dománszky Gabriella munkájaként.)
A kiállításon azokat a műlapokat is bemutatják, amelyeket évente gyártottak és adtak ajándékba a Műegylet pártoló tagságának. A tárlat augusztus 7-ig tekinthető meg.