Kultúra

Leonardo lovai és lovasai

Mesteri grafikák Pesten – Mivel a középpontban álló mű alkotójának kiléte bizonytalan, a tárlat egy kérdést jár körbe

Jövőre lesz Leonardo da Vinci halálának ötszázadik évfordulója, ebből az alkalomból a világ számos múzeuma rendez kiállításokat. A budapesti Szépművészeti Múzeumban ma déltől látható A Leonardo da Vinci és a budapesti lovas című kamaratárlat, amelyet az intézményben őrzött szobor köré szerveztek.

Leonardo lovai 20181030
Több mint száz éve eldönthetetlen, hogy ki késztette a budapesti szobrot (Fotó: Ficsor Márton)

Tíz eredeti rajz Leonardo da Vincitől, kortársa, Giovanni Francesco Rustici szobrai és a Budapesten őrzött, Leonardóhoz köthető lovasszobor tekinthető meg az újranyílt Szépművészeti Múzeum első kamaratárlatán. A Leonardo da Vinci és a budapesti lovas című, január 6-ig látogatható kiállítást Martin Clayton, a windsori Royal Collection grafikai osztályának vezetője – javarészt innen származnak a kiállított Leonardo-lapok – nyitotta meg tegnap.

A szakember felelevenítette gyűjteményük Da Vinci-kollekciójának történetét: a grafikákat a mester tanítványa, Francesco Melzi fia értékesítette, Nagy-Britanniában először egy gróf gyűjteményében voltak, innen kerültek az uralkodóházhoz. Úgy vélte, van rá lehetőség, hogy Leonardo kései rajzai segítenek felderíteni a Szépművészeti lovasszobrának eredetét.

Az alkotást, amely köré a mostani kamaratárlatot rendezte Kárpáti Zoltán művészettörténész, a múzeum grafikai gyűjteményének munkatársa, a Canovánál tanult Ferenczy István szobrászművész vásárolta Rómában 1814 és 1824 között, s 1914-ben került a múzeumhoz. Meller Simon akkori igazgató 1916-ban Leonardo szobraként említette a művet mint olyan alkotást, amely a francia csapatok élén a Sforzákat legyőző Trivulzio zsoldosvezér tervezett lovasszobrához készült. A mű attribúciója azóta is vitatott. Kenneth Clark szerint a mester egyik követője öntötte Leonardo egy agyagmodellje után, míg Anthony Radcliffe szerint Giovanni Francesco Rustici műve. Aggházy Mária, az 1969-es kamarakiállítás rendezője szerint a mű I. Ferenc francia királyt ábrázolhatja.

Guglielmo Picchi, az olasz külügyi és nemzetközi együttműködésért felelős minisztérium államtitkára a tegnapi megnyitón a magyar–olasz kulturálil kapcsolatok történetét elevenítette fel, Baán László, a múzeum főigazgatója pedig arra emlékeztetett: a kamaratárlatnak otthont adó Michelangelo Terem évtizedekig irodaként működött. Kiemelte: mivel a mű alkotójának kiléte bizonytalan, a kiállítás egy kérdést jár körbe. Megemlítette, hogy a tárlathoz katalógus is készült.

A Kárpáti Zoltán rendezte kiállításon, amelynek középpontjában a budapesti műtárgy áll, Leonardo és a mester lórajzai, a lóábrázolásainak története követhető végig az 1481-es Háromkirályok imádása-tervektől a megsemmisült Sforza-emlékművön át a Trivulzio- és a (lehetséges) I. Ferenc-szobor terveiig.

Leonardót, noha a szobrászati életműve nem ismert, egész életében foglalkoztatta a ló és a lovas ábrázolásának kérdése. A legismertebb ilyen irányú kísérlete Francesco Sforza szobrának terve volt, amelynek elkészítésével Ludovico Sforza, Milánó hercege bízta meg.

Leonardo kezdetben ágaskodó lóval akarta megoldani a kompozíciót, csak később változtatta meg a koncepciót – érdekes, hogy amikor a Sforzát legyőző Trivulzio szobrát tervezte, először akkor is hasonló elképzelést mutatott be, technikailag azonban megoldhatatlan volt ez a változat, sehogy sem lehetett volna kiönteni.

A szobor agyagváltozata elkészült a korabeli források szerint, és akkor semmisült meg, amikor a francia seregek lerohanták a várost a már említett Trilvuzio vezetésével, a bronz, amelyet a szoborra szántak, pedig az ágyúöntőbe került.

Szintén ismert a megsemmisült Anghiari csata, amelyet Leonardo a firenzei városháza egyik termének falára szánt. Az előkészítő rajzok azonban megvannak, és azokon látható a budapesti szoborhoz hasonló ábrázolással egy ágaskodó ló is.

Esetleg a Trivulzio-síremlékhez köthető a Lovak, Szent György és a sárkány 1517–1518-ból: Trivulzio a Szent György lovagrend tagja volt, a reneszánsz alkotások kifinomult utalásrendszere alapján pedig feltételezhető, hogy az összefüggés nem véletlen.

A teremben megtekinthető a kortárs Giovanni Francesco Rustici Szent György és a sárkánya.

A kiállított munkák között szerepel az a lovasszobor-tanulmány 1517–1518-ból, amelynek beállítása a legjobban hasonlít a budapesti alkotáshoz – ez a munka élete utolsó éveiből származik, és kikerültek a Szépművészeti Múzeumban őrzött lólábtanulmányok is.