Latin-Amerikában a valóság is más

Maria Kodama kezeli az alkotó hagyatékát (Fotó: Varga Imre)

Az intézményben a világhírű argentin író halálának harmincadik évfordulóján tartott megemlékezést az Argentin Köztársaság nagykövetsége. Maria Kodamával Scholz László, az ELTE és az Oberlin College Hispanisztika Tanszékének tanára beszélgetett az esten.

Bár Jorge Luis Borges társaságában, majd egyedül is bejárta a világot, az író özvegye, Maria Kodama még soha nem járt Budapesten – hangzott el azon az esten, amelyet hétfőn tartottak a Petőfi Irodalmi Múzeumban a világhírű alkotó halálának harmincadik évfordulóján. Az Argentínában, de japán és német szülőktől 1937-ben született Kodama, aki jóval fiatalabb az 1899-ben született írónál, a hetvenes évektől Borges 1986-ban bekövetkezett haláláig volt munkatársa és segítője, ő hozta létre 1988-ban Buenos Airesben az író nevét viselő alapítványt.

Maria Kodamát Scholz László, az ELTE és az Oberlin College Hispanisztika Tanszékének tanára először az író világirodalomra tett hatásáról faggatta, felidézve egy anekdotát. E szerint az Argentínában éveket töltő Witold Gombrowicztól hazatérte után megkérdezték, mit tanácsol a fiataloknak, azt mondta: „Öljétek meg Borgest!”

Maria Kodama szerint a kortársak a tehetetlenségből adódó dühvel is reagáltak Borges sikereire, ugyanakkor nem igazán tudták, hogy miként lehetne felülmúlni, és rekonstruálva az életművet újat alkotni. Felidézte, hogy az író 1961-ben vehette át az első rangos irodalmi elismerést, a Formentor-díjat, de azon is Beckettel kellett osztoznia. Az özvegy úgy véli: a recepció alakulására nagy hatással volt, hogy Borges későn, hatvanéves kora körül kezdett angolul is megjelenni.

Scholz László felidézte, hogy Magyarországon először Kassák lapjában szerepelt az író egy Oroszországot dicsőítő verssel, mégpedig 1921-ben, majd hosszú csönd után 1972-ben jelent meg könyve egy „sci-fi” sorozatban, lévén a hosszú ideig tiltottak közé tartozott. Az életműkiadás csak a halála után kezdődött meg.

A nemzetközi elismertség, illetve annak részbeni hiánya kapcsán Maria Kodama felidézte, hogy Borgest minden évben felterjesztették a Nobel-díjra, de soha nem kapta meg. Ennek egyik oka lehet egy félreértés is: amikor egy chilei egyetemen kitüntették, ő, bár nem volt szokása a díjakat átvenni és megjelenni a hasonló ceremóniákon, erre elment. Nem tudta, hogy az a szokás, hogy az ilyen eseményeken jelen van az államfő is, így nem kerülhette ki a Pinochettel való találkozást és együtt szereplést. A médiában ez már úgy jelent meg, mintha jelenlétével támogatná a diktatúrát. Kodama visszaemlékezése szerint férje előző nap kapott egy telefont Svédországból, ahonnan – valószínűleg – megpróbálták lebeszélni arról, hogy másnap egyáltalán megjelenjen a chilei egyetemen. Borges annyit mondott: „Az embernek két dolgot kell elkerülnie. Hogy ő megvesztegessen valakit, és hogy őt megvesztegessék”, majd másnap elment az ünnepségre, ahol megjelent a diktátor is…

Az özvegy felidézte, hogy először tizenkét évesen látta Borgest előadni, majd tanítványa volt. Az író beszélte rá arra, hogy óangolul tanuljon. Noha Borges kétnyelvű volt – egyik nagymamája angol volt, otthon pedig angolul és spanyolul is beszéltek, könyvtára is kétnyelvű volt –, óangolul maga sem tudott, ezért a meglepett diáklánynak felajánlotta, hogy tanuljanak együtt. Hónapokon át üldögéltek különféle bárokban a szótárak mögött, mire az akkor már majdnem teljesen megvakult idős író és a fiatal diáklány egymásba szeretett. Házasságukat az argentin törvények tették lehetetlenné jó időre, mivel Borgesnek volt egy előző házassága, és a válás lehetetlen volt, így csak halála előtt nem sokkal, külföldön kelhettek egybe.

Maria Kodama felidézte, hogy Borges akkor kapta meg az Argentin Nemzeti Könyvtár igazgatói posztját, amikor már teljesen megvakult, noha évtizedek óta dolgozott ott. (Kezdetben hetven dollárnak megfelelő fizetésért. Könyvei egy részét ott, a könyvtár alagsorában írta, vagy legalábbis kezdte el – a szerk.)

Az író nevét viselő alapítványról szólva Maria Kodama elmondta, hogy a Borges egykori lakóháza melletti épületet sikerült megszerezniük, ahonnan arra a kertre látni, amelyben az író elbeszéléseinek egy részét írta. A Buenos Aires-i épületben nemcsak az alapítvány kapott helyet, de a Borges Múzeum is, illetve egy argentin folyóirat- és napilapgyűjtemény 1870-1970-ig, de konferenciákat is szerveznek itt.

Mint már említettük, Borges számára természetes volt az angol–spanyol kétnyelvűség: csak kamaszkorában döbbent rá, hogy ez két külön nyelv. Miért a spanyolt választotta mint író? – kérdeztük Maria Kodamát a beszélgetés után.

„Valóban, angolul ugyanolyan természetességgel fejezte ki magát, mint spanyolul. Utóbbit teljes tudatossággal választotta mint írói nyelvet, hogy véghez vigye a spanyol prózanyelvi paradigmaváltást. Gyakorlatilag átalakította a regénynyelvet, amikor bevezette az angolból átvett tömörséget” – válaszolta.

A korszak – és a világirodalom – két legismertebb argentin írója Borges és Julio Cortázar. A tizenöt évvel fiatalabb Cortázar pályája Borges lapjában indult. Milyen volt kettejük viszonya? – kérdezzük. Maria Kodama szerint noha tény, hogy Cortázart Borges segítette kezdetben, amikor leközölte az Elfoglalt ház című elbeszélését a lapjában, a személyes kapcsolatuk ezután hamar megszakadt, mégpedig politikai nézetkülönbségek miatt.

Európából nézve azonban – vetjük fel – úgy tűnik, hogy a latin-amerikai, mágikus realistának mondott írók egytől egyig rokon világban mozognak. Vajon a valóság érzékelése más a kontinensen, vagy netán maga a valóság? Borges, Márquez vagy Cortázar elbeszéléseiben a szürreális reálisnak tűnik, elfogadhatónak, sőt néha logikusnak – vetjük fel. Maria Kodama szerint Latin-Amerikában eleve maga az élet, a valóság más, mint Európában. „Latin-Amerika Európához képest rendezetlen. Onnan nézve Európa, bár itt is vannak problémák, koherens, rendezett világ, egy koherens valóság. Latin-Amerikáról, az ottani káoszról, amely az írók kiindulópontja, alapélménye, ez nem mondható el” – vélekedett.

Az alapítvány amúgy, tette hozzá kérdésünkre, nemcsak Buenos Airesben, de Európában is szervez programokat, legközelebb most októberben Spanyolországban, Sevillában lesz konferencia az életműről az író halálának harmincadik évfordulója alkalmából.