Kultúra
Kollázs a szentendrei művészetről
Alig ismert Kondor Béla- és Ország Lili-képek is láthatók a Malomban – A városhoz köthető női festők magas Minőségben alkottak
Több mint tízezer darabos kollekciója van a Ferenczy Múzeumi Centrumnak, ebből válogatott a most a MűvészetMalomban látható, A világ közepe című kiállítás vezető kurátora, Szabó Noémi, valamint kollégái, Bodonyi Emőke, Boros Lili, Herpai András, Kopin Katalin és Szilágyi Zsófia. Amint azt Gulyás Gábor, a centrum igazgatója a sajtóbejáráson elmondta: gyűjteményükből hasonló, nagy kiállítás még nem volt. Most szeretnék rendszeressé tenni az ilyen tárlatokat, a jelenleg a Malomban látható válogatás egy változatát pedig továbbviszik majd a debreceni Modembe.
A július 10-ig látható kiállítás címét egy Vajda Lajos-rajz adta, a művész a várost a világ közepeként ábrázolta. Máshol – egy Richter Júliának írt levélben – pedig azt írta, „Magyarország helyzete (földrajzi) Európában olyan, hogy predesztinálva van arra, hogy összekötő kapocs legyen Nyugat (francia) és Kelet (orosz) között: össze akarjuk forrasztani azt, ami e két póluson kulturálisan (művészetben) a kétfajta európai embertípus kifejeződését jelenti, hídépítők”.
Szentendrén azonban nem csak a kétféle, keleti és nyugati embertípus „összeforrasztása” sikerült a művészi attitűdök sokféleségét illetően, mert a helyi képzőművészet rétegzettsége más szempontból is gazdag. Ahogy az első teremben a Szabó Noémi által jegyzett tájékoztató szöveg felhívja a figyelmet, a „szentendreiség” fogalma voltaképp nem tisztázott. Hiszen beletartozik a nagybányai plein air hagyomány, amelyet az újklasszicista, a Római iskola hagyományát követő művészek – például Jeges Ernő – képviseltek, a Barcsay-féle konstruktivista vonal, a harmincas évek progresszív művészete (Vajda, Korniss, Bálint, Anna Margit, Ámos), végül pedig a hatvanas évek végén-hetvenes évek elején induló helyi neodada mozgalom, a Vajda Lajos Stúdió tagjainak – mások mellett feLugossy László, efZámbó István, Wahorn András – művészete.
Az első teremben már látható, hogy a tárlat nem kronologikus rendben épül fel: Vajda két harmincas évekbeli fotómontázsa mellett Regős István Aggódó angyala 1954-ből, Anna Margit Sárkánya 1976-ból és Ferenczy Noémi Ádám és Évája kapott itt helyet 1917-ből, szoros egymásmellettiségben: nincs logika, ami a művekben bármi közöset találna, azonkívül, hogy alkotóik kötődtek a városhoz. Csakúgy, mint a szintén a földszinten a műveivel megjelenő FeLugossy László (Háziasított falfirka), efZámbó István (Posztkereszt) és mellette Korniss Dezső, akinek ritkán látható, 1948-as Tücsöklakodalma került ki a falra.
A további négy szekcióban sem kronologikus vagy stilisztikai, hanem tematikus szempontok szerint rendeződnek el a munkák. A szekciók címei: Médium-tárgy-ember; Szürreális cinizmus; Távolodó énkép; Szentendrei absztrakció; Táj-városkép-természet.
Az emeleti szekcióba Kmetty János Kompozíció aktokkal című munkája vezet be. A kiállított művek a figuratívtól a jelzésszerűig haladnak, és érezhető az igyekezet, hogy az alkotások egyes csoportjait párbeszédbe állítsák. Szép hármas hangzatot hoztak létre például ott, ahol Ámos Imre Síró angyala Vajda Lajos Dinnyefeje és Anna Margit Fej című képe mellé került: látható a három mű megvalósításbeli hasonlósága, ugyanakkor megdöbbentő, hogy a gyerekrajzszerű „kerek fejből” Ámos az iszonyatot és a félelmet hozza ki, Vajda a konstrukciót mutatja meg, míg Anna Margit műve leginkább szándékoltan infantilisnek tűnik. Szép Szántó Piroska Árnyak című vászna 1970-ből. Itt jegyezzük meg, látható, hogy a rendezők megpróbáltak minél több női művészt beemelni: Szántó Piroskán kívül Modok Mária, Ferenczy Noémi, Vaszkó Erzsébet, Vajda Júlia is helyet kapott a tárlaton. Kérdésünkre Szabó Noémi megerősítette, hogy a szokásoshoz képest szándékosan felülreprezentált a nők aránya, hiszen éppen a Szentendréhez köthető női festők alkottak nagyon magas minőségben.
Szintén itt kapott helyet Csontó Lajos egy efZámbó Istvánról és magáról készült kettős portréja – egy sorozat része –, amelyben az azonosulás és önazonosság kérdését feszegeti. Felhívnánk a figyelmet egy szinte ismeretlen Kondor Béla- és egy Ország Lili-műre is, csakúgy, mint feLugossy László Kisnyájára.
A középső részben dokumentumok segítségével idézik meg a szentendrei képzőművészet korszakait, a Ferenczy Múzeum hatvanöt éves történetét idővonal és plakátok segítségével. A tárlaton rég nem látott archív képek, filmek is megtekinthetők.
Az utolsó két szekcióban a helyi absztraktot és a városhoz kötődő műalkotásokat mutatják be. Ami az absztrakciót illeti: a térszerkezet analizálását Barcsay és a bartóki elv mentén Korniss Dezső kezdte még a harmincas években, az új geometrikus irány kialakulása pedig a hetvenes években történt Aknay Jánoséknak köszönhetően.
A Szentendrét mint tájat megjelenítő alkotások sorában épp úgy találhatunk Ferenczy-, mint Kondor- vagy Bálint-művet, nekünk a legnagyobb meglepetést azonban itt is a női szekció jelentette: Szántó Piroska Rózsaszínű Holdja, Vaszkó Erzsébet Halálhajója, Modok Mária remek Kígyó utcája önmagáért beszél. Az épület külső falán kapott helyet Pacsika Rudolf Nyugágy-installációja 2002-ből.
Túl a túlon: százéves a dadaizmus
A szentendrei Vajda Lajos Stúdióban Túl a túlon – 100 éves a dadaizmus címmel nyílt tárlat. A május 8-ig nyitva tartó kiállításon az 1972-ben alapított, az A. E. Bizottság zenekarban és a Vajda megnyitását megelőző szabadtéri tárlatokon, valamint a helyi performer- és happeninghagyományban is aktív tagok munkái láthatók.