Két Szinyei Merse-alkotás, amely egy

A többi között Egry József 1938-as balatoni nádasa és két Ország Lili-mű, a Pompei falak és a Jelek – a rendezők jó érzékkel mellettük helyezték el a mester, Bálint Endre két Biblia-illusztrációját – fogad a Virág Judit Galéria tavaszi aukciós tételekből rendezett kiállításán, amely május 15-ig látható. Az első szekció két, művészettörténeti szempontból legérdekesebb darabja azonban alighanem Nemes Lampérth József Híd a Szajnán című műve. Brücke címmel szerepelt egy kiállításon Berlinben, ahová a festő a tanácsköztársaság bukása után menekült. A képet az a svéd mecénás, Alfred Gustav Ekström vette meg, aki ezután magával hívta a művészt Svédországba, ahol Nemes Lampérth elméje fokozatosan elborult. Az expresszív, kék-narancs-fekete drámai kép, az életmű egyik kiemelkedő darabja nemrég látható volt a galériában, a Budapest–Berlin című kiállításon.

Érdekes művészettörténeti pillanat az, ahol Szőnyi István és Márffy Ödön egy-egy önarcképe függ egymással szemben: bő tíz év különbséggel keletkezett a kettő, Szőnyié 1941-es, Márffyé 1930-as. Márffy laza, lágy ecsetvonásokkal, színfoltokban tette fel a festéket, Szőnyi festőkéssel, vonalasan, sokkal keményebben dolgozott – érdemes egybevetni a két művész oly különböző festői karakterét a kínálkozó alkalommal, hiszen így ablak nyílhat a korszak sokféleségére is.

Nagy jelentőségű Czóbel Béla 1905-ös Fiatal férfi portréja című műve: a festő 1906-ban, Párizs után találta meg saját formanyelvét, amiről egy levelében be is számol, azt írja, ott sikerült elfelejtenie mindent, amit addig ráerőszakoltak. „Semminek lenni, s újra megszületni, hogy az első hang az én gagyogásom legyen” – idézi a katalógusban a levelet Rum Attila. A fia­tal férfit ábrázoló portré azért fontos darabja az oeuvre-nek, mert az egyik utolsó pillanat a stílusváltás előtt: noha az intenzitás már előlegezi a későbbi művészt, klasszikus, szigorú, ahogy maga fogalmaz, még a „ráerőltetett” stílus nyomait őrző műről van szó, amelyben a figyelmes szem számára azért akadnak már czóbeles részletek.

A további termek egyikében kapott helyet az aukció egyik szenzációja, Szinyei Merse Pál idén százéves festménye, a Szép idő (Derűs idő a Balatonon), amelyet életének utolsó éveiben festett egy fonyódi nyaralás alkalmával. Ahogy a katalógusban Szinyei Merse Anna írja, egy korábbi, félrevezető tanulmány miatt a két különböző cím miatt sokáig azt hitték, hogy két külön műről van szó, s csak a közelmúltban sikerült tisztázni, hogy a Derűs idő azonos a háború előttig a budavári palotában lévő Szép idő című művel, amit a vakráma leltári száma igazolt.

Az anyag másik kiemelt darabja Gulácsy Lajos Séta a régi olasz városban (Olasz kisvárosi utca) című, 1908 és 1910 közt festett vászna, amelyet eddig a szakmában is kevesen ismertek, és amely Bedő Rudolf tulajdonában volt, akinek gyűjteményében több Gulácsy-mű szerepelt.

Márffy Ödönnek és Vaszary Jánosnak is több műve szerepel a kiállításon, előbbitől az egyik legérdekesebb vászon az Éjjel, egy 1928-as mű: a nyitánya annak a légyottsorozatnak, amelyet ebben a korszakban festett, s amelyen fellelhető az École de Paris hatása – írja Rockenbauer Zoltán a tanulmányában.

A kiállítás legkülönösebb darabjai közt ott van Boromisza Tibor Őszi reggel című képe: a magyar fauve-os festészet alkotása ismeretlen festő műveként bukkant fel tíz éve egy floridai aukción, ahonnan spanyol gyűjtőkhöz került. A kép a nagybányai művésztelepen készült. A művész Ziffer Sándorral vonult ki a Csertörő-patak partjára. Mindketten ugyanazt festették meg, de Ziffer az 1910 körüli képei­hez hasonlóan itt is magasabbra tette a horizontot, s míg ő színfoltokban érzékeltette a látványt, Boromisza rajzos-kontúros módon, brutális színekkel oldotta meg a feladatot. Nemsokára szembe is került a nagybányaiakkal, 1912-ben már kizárták a jubileumi kiállításról, amire az volt a válasza, hogy egy szögesdróttal elkerített műteremben alternatív tárlatot rendezett, hamarosan pedig az úgynevezett neós generáció (amely magát neoimpresszionistaként jelöltek meg) egyik legismertebb alakja lett.

A kiállításon rajtuk kívül Scheiber Hugó, Rippl-Rónai József, Koszta József, Derkovits Gyula, Kádár Béla, a kortársak közül Fehér László, valamint Csernus Tibor is szerepelnek.