Karolina Kózkówna emlékezete

Witold Ludwig rendező érezhe­tően küzdött a témával. Látható igyekezete, hogy bemutassa az 1914-es vidéki Lengyelországot mint hátteret, csak részben sikerült: a túl­idealizált falusi világ néhol nem túl hiteles, a szereplők papírízű mondatokban beszélnek, életszerűtlen helyzetekben jelennek meg.

Ugyanakkor az operatőri munka remek: kevés ennél szebb film született a kékes-hűvös lengyel tájakról. Julian Kucaj operatőr egyetlen pillanatot sem hibáz el: akár a nyári mezőt, akár a téli erdőt, akár házbelsőt, akár templombelsőt mutat, képei lenyűgözőek.

A történet klasszikus dráma: a 16 éves bakfis, Karolina Kózkówna (Aleksandra Hejda) szüleivel és testvéreivel egy kis faluban él. Az első világháború híre először el sem ér hozzájuk, hamarosan azonban feltűnnek a határban az orosz katonák.

A gonosz öreg kozák szerepében látható Paweł Tchórzelski szabályosan lejátssza a főszereplőket, a film legerősebb szála pedig épp az orosz–lengyel viszonyt bemutató szál. Az állatként viselkedő oroszok, akik meggyalázzák a nőket és a templomot, szinte dosztojevszkiji párbeszédeket folytatnak, a film egyik csúcspontja pedig az, amikor az öreg orosz katona és a Władysław Mendrala plébánost játszó Witold Bieliński a templomban beszélget: hit és hitetlenség, orosz és lengyel, ortodox és katolikus, katona és pap áll egymással szemben, a dráma a drámában pedig tapintható.

„Háború volt, amikor születtünk, háború van most, és háborúban fogunk meghalni” – foglalja össze az orosz katona saját életét, és ad magyarázatot orosz és európai sors különbségére egy mondatban, még azelőtt, hogy a tragédia megtörténne. Márpedig a tragédia megtörténik ott, ahol van, aki nem tekinti értéknek az emberi életet, és a kozákok, akik háborúban születtek és háborúban is fognak meghalni, nem tekintik annak. A kamaszlányt apjával együtt hurcolják el, apja pedig, aki nem tudja megmenteni lányát, beleőrül a fájdalomba, hogy túl kellett élnie. Karolina pedig inkább meghal, mintsem hogy hagyná magát megbecsteleníteni: holtteste napok múltán kerül elő az erdőből.

Sajnos, Aleksandra Hejda nem jó választás a főszerepre: színészi repertoárja korlátozott. Az apát alakító Dariusz Kowalski egy fokkal jobb, a rendező által az amerikai filmekből átemelt klisékben – a szenvedés bemutatása lassított képekkel – azonban nem tud megfelelni.

Karolina Kózkównát lengyel mártírként 1987-ben boldoggá avatták. Megrázó történetét valóban érdemes volt megfilmesíteni. Kár, hogy a próbálkozás felemásra sikerült.

Letépett kalász
Lengyel film, 2016
r.: Witold Ludwig
10/5

Avantgárd lengyel fotók Budapesten

Modernség a lengyel fotóművészetben 1918–1939 címmel látható kiállítás a lengyel avantgárd fényképészet két világháború közötti időszakáról május 30-ig, a Lengyel Intézetben (1065 Budapest, Nagymező u. 15.). A tárlaton látható Kazimierz Podsadecki Város – az élet malma című fotómontázsa, Janusz Maria Brzeski Gdynia-sorozata , Janusz Maria Brzeski, Kazimierz Podsadecki vagy Stefan Themerson művei, Tadeusz Maciejko, Tadeusz Cyprian, Franciszek Groer, Krystyna Gorazdowska és Janina Mierzecka alkotásai.