Kalitkás hölgy vonzza a francia közönséget

Másodszor láthat a francia közönség magyar festészeti anyagot Párizsban rövid időn belül: a 2013 őszén a Musée d’Orsay-ban rendezett, a nyolcakra fókuszáló Allegro Barbaro – Bartók Béla és a magyar modernizmus című tárlat után most a nagy hazai gyűjteményeket reprezentáló kiállítás nyílt meg tegnap a Musée du Luxembourgban.

A Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria anyagából válogatott műveket nemrég a milánói Palazzo Realéban – azelőtt pedig Londonban, Bécsben és Rómában – mutatták be, a párizsi tárlat azonban több ponton eltér a milánóitól.

Lapunk kérdésére Cécile Maisonneuve kurátor úgy fogalmazott: míg Milánóban egymásba nyíló termek sorában helyezték el a képeket, és inkább a kronologikus bemutatásra törekedtek, itt más szempontok érvényesültek a válogatásnál. Az olaszoknál nem volt ennyire hangsúlyos a középkori művekből válogatott szekció az anyagon belül, és bár Milánóban is igyekeztek képpárokban, megfelelésekben is gondolkozni, ott csak egy korszak művei kerülhettek egymás mellé, míg Párizsban akár más-más kor festészeti stílusának munkái is, ha volt közös vonás – így lehet például, hogy Rubens, Goya és Manet egy terembe került.

A tárlaton összesen nyolcvanöt mű szerepel, mások mellett olyan alkotóktól, mint Dürer, El Greco, Tiepolo, Veronese, Cranach, Goya és Manet, mellettük pedig a magyar festészetet Ferenczy Károly, Szinyei-Merse Pál és Munkácsy reprezentálja, de az erős középkori anyagnak köszönhetően a közönség találkozhat a kassai Szent Dorottya-szoborral vagy a soproni Angyallal is.

A válogatás összeállítói figyelemmel voltak arra is, hogy a párizsi tárlaton hangsúlyosan szerepeljen a gyűjtemény francia része, így sorra megjelennek a falakon Millet, Puvis de Chavannes, Monet, Manet, Seurat és Cézanne, sőt még az ide köthető Van Gogh munkái – látható, hogy igyekeztek a korabeli magyar festészetet, Ferenczy Károly, Szinyei-Merse és a Rippl-Rónai műveit épp velük párbeszédbe állítani. Rippl-Rónai Kalitkás nő című képe pedig a kiállítás plakátja lett, mint mondták, abban bíznak, hogy az amúgy Neuilly-ben festett festmény „titokzatossága” a franciákat is megfogja.

A Musée du Luxembourg termei közül az elsőben kapott helyet a többi európai helyszínhez képest, ahogy említettük, hangsúlyos középkori anyag, amelyben flamand, olasz és egyéb mesterek is szerepelnek. Laurent Salomé főkurátor elmondta: a válogatással a Zsigmond-kori Magyarországra és annak gazdag kultúrájára is igyekeztek felhívni a figyelmet.

A második terem a német reneszánszé. A kurátorok a többi helyszínen bemutatott, ugyanezen anyagból válogatott kiállításhoz képest több grafikát is beemeltek, így ebben a teremben is láthatók olyan alkotások, amelyek máshol nem, például Hans Hoffmanntól, az olyan művek mellett, mint Dürer férfiportréja.

A harmadik teremben olasz reneszánsz alkotásokat mutatnak be, itt tekinthető meg a Szépművészetiben őrzött, Leonardo Da Vincinek tulajdonított lovas szobor, valamint Boltraffio és Bernardino Luini művei, illetve Veronese arcképe.

A negyedik terem a vallásos műveké, többek között El Greco ilyen témájú alkotásaié és Tiepolóé is. Mint azt Cécile Maisonneuve elmondta, a francia közönség a kiállított alkotók egy részét – például az említett két művészt is – jól ismeri, azonban azokat a műveiket nem, amelyek most érkeztek Budapestről, így a tárlatnak épp ez lehet az egyik vonzereje.

Az ötödik szekcióban a holland festészet aranykorát mutatják be, Frans Hals férfiportréja mellett Rembrandt grafikája, valamint tanítványainak munkái láthatók. A hatodik szekció pedig Karakterek cím alatt gyűjtött egybe műveket Goyától Manet legyezős hölgyén át Munkácsy Ásító inasáig, de itt helyezték el Rubens férfifejtanulmányát is.

A hetedik terem az újkori mestereké: Monet, Cézanne és Gauguin mellett feltűnik Munkácsy egyik alkotása, illetve Ferenczy Károly Festőnője és Szinyei-Merse Pacsirta című képe. Cécile Maisonneuve azt mondta, azért nem a Majálist hozták el, mert annak témája igen jól ismert a francia festészetben, így érdemesebbnek tartották a francia közönségnek megmutatni Pacsirta kompozícióját, és az ég egészen egyedi festésmódját. A nyolcadik szekció a Szimbolizmus és modernitás címet viseli: Vaszary Aranykorával szemben függ Ripp-Rónai Kalitkás nője, Schiele és Kokoschka mellett pedig Bortnyik Sándor két műve, valamint Ferenczy Béni egy szobra látható.

A kurátorok legalább százezer látogatóra számítanak a Musée du Luxembourgban, amelynek, ahogy mondják, saját látogatói köre van.

A nyárig látható tárlat hírét mindenesetre nehéz nem észrevenni: a Luxembourg-kert kerítésén hatalmas plakátokról a Kalitkás nő néz vissza ránk.