Kultúra

Jelentések a forradalmi napokról

Dokumentumértékű különszámot adott ki a Lyukasóra

Fontos dokumentumgyűjtemény született a Lyukasóra decemberi különszámával, amely az ötvenhatos forradalomra való visszaemlékezéseket helyezi középpontba. Szakonyi Károlyéval nyit a folyóirat: Az 1956. október 23-dika 17 óra (sic!) című szöveg nemcsak személyes, írói vonatkozásai miatt érdekes, de azért is fontos és dokumentumértékű, mert az író pontosan rögzíti a város egyes pontjain zajló eseményeket vagy a szlogeneket.

13o-Fortepan
Szétlőtt üzletportál 1956-ban a Rákóczi úton (Fotó: Fortepan)

A tömeg ezek szerint a következőket kiabálta, illetve követelte az első napon: „Függetlenség, szabadság, lengyel-magyar barátság!”, „Kossuth-címert akarunk!”, „Elnyomás, szolgasors, ez volt a rend ezer évig”. Érdekes az is, hogy már ezen a napon is elhangzik: Pesten „forradalom” van, legalábbis a külvárosból a belváros felé tartó tiszt kérdésére, aki nem tudja, miért vezényelték ki, ezt a választ adják a járókelők. Ugyanakkor elgondolkoztató, hogy a Rákóczi úton már ezen a napon fegyvereket osztogattak. Honnan? Kik? Ez nem derül ki a szövegből. (Más forrásokból az viszont igen, hogy bár nyugtalanság és elégedetlenség érezhető volt a fővárosban, a forradalomnak még 23-án reggel sem volt előjele.)
Az Írók a forradalomban című blokkban mások mellett Gérecz Attila, Déry Tibor és Tamási Áron sorai olvashatók. „Egy dologra figyeljünk: nem a bosszú órája ütött most, hanem az igazságtevésé” – írja Déry, aki a bukás után börtönbe került, hogy szabadulásáról később megírja a magyar irodalomtörténet egyik legszebb novelláját.

Páskándi Gézától verset idéznek: ő 1957-ben került a Duna-deltába egy büntetőtelepre, és 1963-ig volt a kényszermunkatáborban egyetemi diákszövetség szervezésének bűnéért. (Romániában pedig kegyetlen, nemcsak a magyarokat, de a románokat is érintő megtorlás volt azok ellen, akik részt vettek a magyar forradalom melletti bármilyen szervezkedésben.)

A lap egy tíz évvel ezelőtti interjút is újraközöl Ágh Istvánnal, aki épp akkor került Pestre, amikor kitört a forradalom. A költő egyetemistaként ott volt a Kossuth téri tüntetésen, amikor belelőttek a tömegbe. Az interjút Gérecz Attila-blokk követi, amelyben a forradalom költőjének versei kaptak helyet és Vathy Zsuzsa visszaemlékezése. Gülch Csaba a győri eseményeket idézi fel.

Részleteket közölnek Csics Gyula ötvenhatos gyereknaplójából, amelyet tíz évvel ezelőtt adott ki az 1956-os Intézet Rainer M. János történész szerkesztésében. A gyerek néha olyat is észrevesz, amit más nem: feljegyzi például, hogy amikor a felvonuló tankokra rálőttek, azok olajtartálya kilyukadt, és csupa olaj lett az utca. A Sztálin-szobor maradványaira pedig azt írták: „strici” és „postarabló”. Feljegyzi persze azt is, hogy a rádió hazudik. Közlik Nagy Gáspár híres, Öröknyár című versét is, amely miatt az azt 1983-ban közlő főszerkesztőnek mennie kellett. Szerencsés Károly családi fotóalbumának felvételeit osztotta meg.

Izgalmas Tamási Áron naplója, amely november 4-én kezdődik. Másnap azt jegyzi fel, szól ugyan a rádió, de valószínűleg nem Pestről sugároz, mert nem ismeri a bemondók hangját. Nyolcadikán azt írja, hogy látja az égő Országos Levéltár füstjét. Részletesen beszámol a novemberi írószövetségi ülésekről és arról is, hogy egy orosz tiszt, amikor a gyermekholttesteket látta, agyonlőtte magát, míg Óbudán eladtak egy tankot két liter rumért.

Közlik Németh László tanulmányát a forradalomról, s Páskándiné Sebők Anna cikkét az erdélyi magyarok és ötvenhat viszonyáról, míg Dávid Gyula Páskándira emlékezik. Kő András a melbourne-i olimpiáról ír, amely a magyar forradalom leverésének napjaiban zajlott.

Külön blokk foglalkozik a Nagy Imre-perrel, és érdekes Seres Gerda összeállítása a forradalom hétköznapi hőseiről: mások mellett Bárány János szerszámkészítő és Angyal István építésvezető portréja került be a válogatásba. Utóbbi Auschwitzot is megjárta, ahol édesanyját és nővérét is megölték. Ő visszajött, leérettségizett, majd felvették az egyetemre, ahonnan a Lukács György-vita kapcsán kizárták, mivel szolidaritást vállalt a filozófussal. Ezután lett belőle vasmunkás, majd forradalmár.

A kiadványt az ötvenhatos filmek rövid ismertetése zárja, Makk Károly Szerelem című alkotásától a Megáll az idő című filmig.