Húszezer kulcs a vörös fonalerdőben

Egyelőre még csak a vörös fonállal átszőtt tér látszik a Szentendrei Képtárban, hamarosan azonban több mint húszezer kulcs is rákerül a fonalakra, illetve két, textilből készült csónak is elfoglalja a végső helyét Chiharu Shiota japán képzőművész installációjában. A kéthelyszínes projekt miatt új bejáratot nyitottak a Kmetty Múzeumon, és a Szentendrei Képtárba sem a megszokott oldalon, hanem egy mellékutcából lehet bemenni, ily módon a látogató körbemegy – mondta Gulyás Gábor, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója azon a tegnapi sajtóbejáráson, amelyen a művész részvételével bemutatták az intézmény legújabb kiállítását. A tárlatot május 12-én Barabási Albert-László fizikus, hálózatkutató nyitja majd meg, aki Budapest mellett a Bostoni Egyetemen dolgozik, a nagyközönség másnaptól láthatja.

Shiota Magyarországra hozatala nagy teljesítmény, hiszen a Velencei Biennále japán pavilonjának tavalyi kiállítója a legnépszerűbb installá­ciót hozta létre az olasz városban Kulcs a kézben címmel. Annak egy változata kerül most Szentendrére, másik két változata pedig Sydneyben és Milánóban látható – Shiota nemcsak az egyik legnépszerűbb, de a legtöbbet kiállító kortárs művész is.

Ahogy tegnap az újságíróknak elmondta, a munka, a tér beépítése tíz napig tart majd. A Magyarországon látható változatot kifejezetten erre a térre gondolta ki. A kulcsokat is hazánkban gyűjtötték össze, és az azokat leadó személyek a legtöbbhöz egy-egy történetet is mellékeltek, ezek majd bekerülnek a kiállítás katalógusába, és a további helyszíneken – hiszen ez olyan projekt, amelyet máshol szintén bemutatnak – is olvashatók lesznek. Ahogy Shiota fogalmazott, a kulcsokkal, amelyek a vörös fonalerdőbe bekerülnek, egyben emlékeket is kapott. Számára rendkívül fontos a kulcs mint szimbólum, amellyel egyrészt elzárható az érték vagy a tér az idegenek elől, másrészt nyitni is képes az elzárt dolgot, teret. Az installációban szereplő két csónak pedig két kezet szimbolizál. Bár a japán művész évek óta Berlinben él és alkot, művészetének értelmezéséhez pedig nem kell a japán kultúra beható ismerete, lévén minden projektje univerzális, a vörös fonál használata mégis csak a keleti kultúra felől érthető: a Távol-Keleten a vörös fonál jelképezi az olykor távoli dolgok, lények összeköttetését és összekötését. A kulcsok egyben – ahogy a művész fogalmazott – emberi lényekre is emlékeztetik, és kapcsok az ember és saját sorsa között is.
Arról, hogy miként jutott el a hálóig, a hálózatig mint művészi témáig, a képzőművész azt mondta, bár festőként indult, hamar elkezdett a térrel dolgozni. Kezdetben a levegőbe rajzolt, majd ehhez kezdett el fonalat használni, és ily módon leképezte a saját, belső univerzumát a külső térben.

A szentendrei teret „mágikus” térnek nevezte, ahol könnyű dolgoznia. Fontos számára az is, hogy amint Velencében a tenger miatt, Szentendrén is nagy szerepe van a víznek a Duna miatt, a kiállítótérben elhelyezett csónakokkal erre is utal.

Mint azt Gulyás Gábor, a múzeumi centrum igazgatója elmondta, a megújulásuk egyik legfontosabb eleme, hogy lehetőség szerint hasonló kaliberű nemzetközi alkotókat hozzanak Szentendrére. Már az idén sem csak a Velencei Biennále tavalyi sztárja, Chiharu Shiota munkái láthatók a városban, hiszen a napokban zárt be Madeline Stillwell amerikai multimédia-művész tárlata a városban.

Az installáció értelmezéséről és értelmezési lehetőségeiről – bár ő a kiállítás kurátora – nem szólt bővebben: ahogy mondta, a kortárs művek legnagyobb erénye, hogy nyitottak az értelmezésre, ráadásul Shiota munkája többrétegű, egyszerre populáris és mély, ezáltal az is megtalálja benne a mondanivalót, aki pusztán látványként kívánja befogadni, és az is, aki mélyebb értelmezést igényel.

A Ferenczy Múzeumi Centrumhoz tartozó kiállítóhelyekről és a kö­zeljövő terveiről elmondta: Vajda Lajos alapozta meg azt a szentendrei progresszív művészeti hagyományt, amelynek köszönhetően a város ma a magyar képzőművészet fővárosa. Jelenleg százharminc képzőművész él Szentendrén. A múzeumi centrum azonban nemcsak a régi nagy alkotók önálló múzeumait – Ferenczy, Vajda, Barcsay, Kmetty, Czóbel és társaik – integrálja, de régészeti munkával is foglalkoznak – hozzájuk tartozik a Castrum feltárása –, valamint van irodalmi osztályuk is, amely például az egy időben Szentendrén élő Hamvas Béla hagyatékával és örökségével is foglalkozik.

A képzőművészeti profiljuk megújulása folyamatban van: a Shiota-kiállítás után a tervek szerint felújítják a Szentendrei Képtárat és a Kmetty-múzeumot is, ahogy a Czóbel-kiállítás a közelmúltban már megújult. Új a koncepcióban az is, hogy az idéntől már nem befogadnak tárlatokat, hanem ők maguk rendezik azokat saját anyagból. A kiállítások között hangsúlyosan szerepel a szentendreiek bemutatása, jelenleg egy nagy Vajda Lajos-kiállítást készítenek elő. Az is céljuk, hogy meg tudjon jelenni a kortárs magyar helyi művészet: a közelmúltbeli Regős István-tárlat után Lois Viktor műveiből lesz válogatás. A nemzetközi vonalban pedig az idén Chiharu Shiota a legnagyobb név.

Gulyás szólt arról is, hogy a centrum kiemelt figyelmet fordít a public art újraélesztésére. A tervek szerint a Posta előtti Névtelen teret szeretnék a leghíresebb helyi képzőművész-performer-zenész együttesről, a Bizottságról elnevezni és megtölteni élettel, valamint Art Capital néven augusz­tus 25. és október 16. között nagyrendezvényt is tartanak, amelyen tematikus módon bejárható tárlatok kapcsolódnak majd össze.