Hazánkban is ünnepelték Bachot

Huszonnégy órán át szólt a háromszázharminc éve, 1685. március 21-én született zeneszerző, Johann Sebastian Bach orgonazenéje a Művészetek Palotájában péntek estétől szombat estig, ezen kívül a Fővám téri Vásárcsarnokban, a Deák téren, a Kálvin téri aluljáróban és az Astorián is felcsendültek a zeneszerző darabjai, a szombati napot pedig közös korál éneklés zárta este a Szent István-bazilika előtt, a Szent István téren Kamp Salamon vezetésével. Nemcsak a főváros ünnepelt: idén először Székesfehérvár is csatlakozott az amúgy New Yorkból indult kezdeményezéshez, a programsort templomi koncert zárta a belvárosi Szent Imre-plébánián.

A zeneszerző-óriást, noha hatása óriási volt, hosszabb időre elfelejtették: halála után zenéjének nagy részét nem játszották sehol. A legenda szerint Felix Mendelssohn-Bartholdy volt az, aki felfedezte, miután nagymamájától megkapta a Máté-passió kottáját, amelyet 1829. március 11-én előadatott. A zenetörténészek szerint ez nem egészen így volt: a zeneszerző öröksége, noha művei közül sok feledésbe merült egy időre, fiai és tanítványai révén azért tovább élt az újrafelfedezésig, igaz, a nagyközönség sokáig nem ismerte.

Holott a maga korában egyedülálló volt a művészete: Bach, kortársaival szemben teljes mértékben kiaknázta a harmóniai lehetőségeket, már huszonéves korában megpróbálkozott a különféle hangzások keverésével – utóbbiért el is marasztalták, mivel a misén „összezavarta a gyülekezetet”.

Zsenialitását azonban nem lehetett megfékezni: németalföldi alapokon állva, a polifóniát továbbfejlesztve megalkotta az eddigi legbonyolultabb orgonaműveket, s tulajdonképpen Bachnak köszönhető a zongoraverseny műfaja is. A zongora új hangszernek számított akkoriban: az első hasonló hangszert, amelyet Cristofori készített, 1711-ben a velencei „Giornale dei letterati d’Italia”-ban írták le, a kor elismert orgonakészítője, Gottfried Silbermann azonban hamarosan már Freibergben épített zongorákat Cristofori találmánya alapján, majd Európa-szerte elindult a gyártás. Az új hangszer népszerűsítésében Bach két fia, Carl Philipp Emanuel és Johann Christian járt az élen.

Apjuk, Johann Sebastian azonban nemcsak orgona- és később zongorán játszott darabjaival, de szóló vonós hangszerekre írott zenéjével is hatalmasat alkotott, valamint úttörő volt a temperált hangrendszer alkalmazása terén is, rendszerében a tizenkét hang bármelyike alaphangként szolgálhatott, ami sok korábbi problémát megoldott. A Müpában most szombaton a zeneszerző szólóorgonára írt teljes életművét bemutatták, ami egyedülálló vállalkozásnak számít a koncerttermi gyakorlatban. Bach zenéje kapcsán a legnagyobb kérdés az előadói gyakorlat: a romantikus előadásmód ma is meghatározó, bár az utóbbi évtizedekben a zenetudományi kutatások alapján már megpróbálják rekonstruálni a bachi előadásmódot, így valószínű, hogy a folyamat egy „újfajta” Bach-interpretációhoz vezet.

Az idén egyébként 39 ország 129 városában emlékeztek Bachra aluljárókban és köztereken való utcazenéléssel, nyitott koncerttermekben és nyitott templomokban felcsendülő muzsikával. A Bach in the Subways (Bach az aluljárókban) nevű mozgalmat öt éve egy New York-i csellista, Dale Henderson indította el azzal, hogy a komponista születésnapját egy szál csellóval egy forgalmas vasúti peronon muzsikálva ünnepelte meg.