Kultúra
Gavalda megint igazi mesét írt
Legújabb könyve, az Édes életünk is bizonyítja: szereti az embert
A prózarészletek nem voltak emlékezetesek: nem nagyon akadt köztük olyan, amely ha rossz is, egyedi lett volna. Csak Anna Gavaldáé. Nyafogós volt, csajos, franciás, filmszerű – leginkább amelie-s –, néhol giccses – és lenyűgöző. Gavalda csak mesélt, olyan hévvel, mint Márquez vagy Homérosz vagy Mari néni a közértben. Emberi történetet írt, emberekről, embereknek. Nem csoda, hogy az 1970-ben született francia írónőnek pillanatok alatt rajongótábora lett Magyarországon is.
Azóta számtalan Gavalda-könyv megjelent magyarul. Nem írta ki magát. Az odavetett kis történetei éppúgy élnek, mint nagyregényei, van bennük valami végtelenül bájos és könnyed – úgy képes szólni nagy dolgokról, hogy nem feltétlenül érzi közben az olvasó a nagy dolgok súlyát.
Az utóbbi időben – csakúgy, mint honfitársa, Michel Houellebecq – Gavalda többször nekiment az élhetetlen élet modelljének. Ahol tudja, tükröt tart a nagyvárosban élő, hitelekből felesleges anyagi javakat felhalmozó, üres szívű és üres fejű korunk hősének, aki, miközben úgy él, ahogy él, elfelejt élni. Hipergyors autó igen, lassúság nem. Edzőterem igen, vacsora nem. Hódítás igen, szerelem nem. Karrier igen, öröm nem.
Ezek, akiktől az értelmetlen vágyak és az értelmetlen vágyak teljesítésére fordított idő elveszi az életet, mégsem bűnösök Gavaldánál, hanem áldozatok, akiket rendre kivezet helyzetükből. Az anorexiás lányt szerelemmel gyógyítja, a kapuzárási pánikban és pokoli házasságban szenvedő ötvenes férfit egy igazi nőhöz vezeti, miközben regényeiben felsorakoznak a commedia dell arte 21. századi maszkjai.
Új könyve, az Édes életünk (Magvető, fordította: Tótfalusi Ágnes) két kisregényt tartalmaz: Mathilde és Yann történetét. Míg Mathilde a 21. századi euroamerikai fiatal lányok tipikus életét éli – biciklizik, bértrollkodásból él, pazarol, bulizik, iszik és néha felszed egy fiút –, Yann tipikus 21. századi euroamerikai fiú: designerként végzett, de a gazdasági helyzet miatt nem talál munkát, így eladó egy felesleges gépeket árusító cégnél, fényűzésre vágyó barátnője miatt pedig épp a hitelcsapda és egy rossz házasság kapujában áll. Mindkét szereplő boldogtalan. Egyik sem tudja. Mindkettőt egy véletlen találkozás zökkenti ki a komfortos ürességből: Mathilde elvesztett táskáját egy fiú találja meg, aki, noha visszaadja azt, azonnal el is tűnik, míg Yann véletlenül ott ragad szomszédainál, akik azért furcsák, mert jól – értsd: autentikusan – élnek. Mindkettőjük válaszúthoz ér: Mathilde a szerelem felé mehet tovább, ha megtalálja magát, és fel tudja kutatni a fiút, Yann pedig élete legrosszabb döntése – fogyasztó- és férjgéppé válása – elől menekülhet meg, ha akar. Mindketten jól döntenek. Gavaldánál a happy end – ami igazából csak egy happy kezdet – ugyanis a legtöbbször szükségszerű: szereti az embert, és bízik benne. Talán ezért olvassák ennyien.
Azóta számtalan Gavalda-könyv megjelent magyarul. Nem írta ki magát. Az odavetett kis történetei éppúgy élnek, mint nagyregényei, van bennük valami végtelenül bájos és könnyed – úgy képes szólni nagy dolgokról, hogy nem feltétlenül érzi közben az olvasó a nagy dolgok súlyát.
Az utóbbi időben – csakúgy, mint honfitársa, Michel Houellebecq – Gavalda többször nekiment az élhetetlen élet modelljének. Ahol tudja, tükröt tart a nagyvárosban élő, hitelekből felesleges anyagi javakat felhalmozó, üres szívű és üres fejű korunk hősének, aki, miközben úgy él, ahogy él, elfelejt élni. Hipergyors autó igen, lassúság nem. Edzőterem igen, vacsora nem. Hódítás igen, szerelem nem. Karrier igen, öröm nem.
Ezek, akiktől az értelmetlen vágyak és az értelmetlen vágyak teljesítésére fordított idő elveszi az életet, mégsem bűnösök Gavaldánál, hanem áldozatok, akiket rendre kivezet helyzetükből. Az anorexiás lányt szerelemmel gyógyítja, a kapuzárási pánikban és pokoli házasságban szenvedő ötvenes férfit egy igazi nőhöz vezeti, miközben regényeiben felsorakoznak a commedia dell arte 21. századi maszkjai.
Új könyve, az Édes életünk (Magvető, fordította: Tótfalusi Ágnes) két kisregényt tartalmaz: Mathilde és Yann történetét. Míg Mathilde a 21. századi euroamerikai fiatal lányok tipikus életét éli – biciklizik, bértrollkodásból él, pazarol, bulizik, iszik és néha felszed egy fiút –, Yann tipikus 21. századi euroamerikai fiú: designerként végzett, de a gazdasági helyzet miatt nem talál munkát, így eladó egy felesleges gépeket árusító cégnél, fényűzésre vágyó barátnője miatt pedig épp a hitelcsapda és egy rossz házasság kapujában áll. Mindkét szereplő boldogtalan. Egyik sem tudja. Mindkettőt egy véletlen találkozás zökkenti ki a komfortos ürességből: Mathilde elvesztett táskáját egy fiú találja meg, aki, noha visszaadja azt, azonnal el is tűnik, míg Yann véletlenül ott ragad szomszédainál, akik azért furcsák, mert jól – értsd: autentikusan – élnek. Mindkettőjük válaszúthoz ér: Mathilde a szerelem felé mehet tovább, ha megtalálja magát, és fel tudja kutatni a fiút, Yann pedig élete legrosszabb döntése – fogyasztó- és férjgéppé válása – elől menekülhet meg, ha akar. Mindketten jól döntenek. Gavaldánál a happy end – ami igazából csak egy happy kezdet – ugyanis a legtöbbször szükségszerű: szereti az embert, és bízik benne. Talán ezért olvassák ennyien.