Frida Kahlo, Korniss Dezső és az újrarendezett tárlatok

– Októberben nyílik meg újra a felújított Szépművészeti Múzeum, a gyűjtemények újrarendezéskor azt a koncepciót érvényesítik, hogy négy évtizednyi szétválasztás után a magyar művek a Nemzeti Galériából visszatérnek a Szépművészetibe, és a 18. század végéig ismét együtt mutatják be a nemzetközi anyaggal. Bizonyos korszakokat illetően sejthető, hogy mi kerül egybe, de szó esett arról is, hogy a reneszánsz kori itáliai anyagba igyekeznek beemelni Mátyás udvarának emlékezetét. Miként oldják ezt meg?

– A korszakból megmaradt legértékesebb műtárgyaink a Mátyás- és Beatrix-dombormű; ezeket rendkívül pontos másolataival – az eredetiek a magyarországi reneszánszt bemutató teremben lesznek –, a Mátyás birodalmának kiterjedését bemutató térképpel és természetesen a vonatkozó legfontosabb történelmi és kultúrtörténeti információkkal fogjuk láthatóvá tenni a 15. századi itáliai művészetet bemutató teremben. Az első reneszánsz királyi udvart Itálián kívül bizony Mátyás király hozta létre, Budán. Ennek gazdagságáról számos korabeli leírás tanúskodik, ám a történelem viszontagságai során ebből a dicső időszakból – amikor Magyarországon Európa egyik leggazdagabb és kulturálisan is egyik legvirágzóbb királyi udvara jött létre – mára sajnos alig maradt tárgyi emlékünk.

– A Mátyás utáni kor már korántsem ennyire jelentős a kultúrtörténeti emlékeket tekintve, ugyanakkor szó esett arról is, hogy Mányoki Ádám és Bogdány Jakab műveit mégis érdemes nemzetközi összehasonlításban megmutatni.

– Mindketten külföldi uralkodói udvarokban futottak be karriert, és kiváló kvalitású életművet hoztak létre, ezért jogos, hogy az európai mainstreamben is bemutassuk őket. De csak két ilyen mesterünk van, és ők is külhonban jutottak hírnévre. Magyarországot a török hódoltság kora kitaszította abból az európai élvonalból, ahová Mátyás uralkodása felhozta. Szemléletes példa a romlás ütemére a grandiózus kisszebeni későgótikus főoltár sorsa, amelynek alkotóit nem ismerjük, de tudhatóan a Mátyás uralkodását közvetlenül követő Jagelló-kor kiváló mesterei voltak.
Az oltáron néhány helyütt a mostani restaurálás is meghagyta a barokk kori átfestést: ezeken a táblákon látható, hogy az elszegényedett országban már a korábban oly gazdag felvidéki városok sem tudtak olyan kvalitású mestereket megszerezni, mint korábban: ezen az egyetlen műtárgyon is lekövethető, hogy Európa egyik legvirágzóbb királysága a török hódoltság, az ország három részre szakadása következtében mennyire a perifériára sodródott.

– Míg a Szépművészeti a 18. századig tartó időszak, a Városligetben felépülő Új Nemzeti Galéria a 19–20. századi magyar és nemzetközi művészet otthona lesz. Itt viszont megint olyan gazdag anyagról van szó, hogy számtalan rendezési elv lehetséges. Megvannak már a koncepció sarokpontjai?

– Izgalmas feladatot jelent a kurátoroknak, hogy milyen összefüggések mentén rendezik el az anyagot, hogyan mutatják be például a magyar művészet müncheni vagy párizsi kapcsolódásait, de mivel az Új Nemzeti Galéria csak 2021-ben nyílik meg, egyelőre nem dőlt el a konkrét kiállítási forgatókönyv.

– Milyen értékek vannak a raktárakban, és mi kerül ki ezekből az újrarendezéskor?

– A régi mesterek gyűjteményét illetően sem a Szépművészeti Múzeum, sem a Magyar Nemzeti Galéria anyagában nincsenek raktárba kényszerülő főművek. Az 1945 utáni magyar művészetből viszont óriási az bőség: kétszáz mű sincs a jelenlegi állandó kiállításon, de több mint tizenháromezer tételből áll a gyűjtemény, amely közben folyamatosan bővül. Sok lehetőségünk van tehát az újrafogalmazásra és az új elrendezésre. Egy jó múzeum állandó kiállítása nem lehet ténylegesen állandó: ahogy változik a világunk, s ez a folyamat ráadásul egyre gyorsul, úgy időről időre újra kell gondolni, hogy mit és hogyan akarunk elmesélni egy adott korról a látogatóknak.

 – A Magyar Nemzeti Galériában a napokban záró Keretek között – a hatvanas évek művészete Magyarországon című tárlat, amelyet Petrányi Zsolt rendezett, felveti a kérdést: máshogy tekintünk-e ma a hatvanas évekre és az azt megelőző szocreál korszakra, mint a rendszerváltáskor? Esetleg ideje lenne fókuszba helyezni a képzőművészeti félmúltat?

– Fél évszázad már kellő távolság ahhoz, hogy letisztultabb és tárgyilagosabb képet alkossunk egy korszakról, mint amikor még benne élünk, vagy csak néhány év választ el tőle minket. Az ilyen típusú újraértelmezések kötelező feladatai egy felelős múzeumnak, hiszen az őrzésünkben lévő értékek csak úgy válhatnak maradandó részeivé a közösség emlékezetének, és válhatnak jövőnk építőköveivé, ha folyamatos, élő párbeszédben maradnak a ma emberével.

– Az idei nagy tárlatok között Bacon, Freud és a londoni iskola művészei mellett az idén száztizenegy éve született Frida Kahlo műveiből is lesz válogatás a Magyar Nemzeti Galériában. Jelenleg a milánói Mudecben van Kahlo-kiállítás. Ugyanez az anyag lesz nálunk is?

– Lesznek átfedések és különbségek is, a mi tárlatunk alapvetően a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedo anyagára épül majd, kiegészülve más mexikói gyűjtemények darabjaival is.

– Felmerült, hogy magyar festőnők munkáival gazdagítsák az anyagot?

– Nem, a kiállítás a megnyitója napján pont száztizenegy éve született Kahlo életművére koncentrál, s kitér majd a művészi életutat és személyes sorsot övező kultuszra is. Nem „nőművészként” közelíti meg a tárlat Kahlót, hanem egy eredeti, nagy tehetségű művész rendkívüli fájdalmakkal terhes, de óriási erőt felmutató életét és a kultusz kialakulását szeretnénk áttekinteni. Ráadásul ez a kiállítás a nagy, tematikus tárlatok sorába illeszkedik, a Picasso-, a Modigliani-, a Cézanne-retrospektívek folytatása, így Kahlo művészként és nem női sorsa által áll most a középpontban. Ennek ellenére a balesete után a fájdalommal együtt élő nő sorsát is bemutatjuk majd.

– Terveznek más, világhírű képzőművésznőknek életmű-kiállítást?

– Valóban csak példálózva a számos kiemelkedő életműből: biztosan lesz az elkövetkezendő években egy nagy Anna Margit-retrospektív, és nagyon szeretnék valamikor egy Georgia O’Keeffe-tárlatot.

– A magyar nagykiállítások sorában az idén száztíz éve született Korniss Dezső életművét mutatják majd be. Melyek a koncepció fő szempontjai?

– Kolozsváry Marianna kurátori elképzelése az életmű egyik legalapvetőbb rétegére, a hagyomány és modernitás viszonyára fókuszál. Arra, hogy miként válhat a modernitás gyökerévé a népi hagyomány. A tárlaton – amelynek címe Csak tiszta forrásból – mozgóképen és hangban is megidézzük majd a bartóki örökséget, hiszen Kornissnak képzőművészként ugyanaz volt a törekvése, mint a nagy példaképnek, Bartóknak zeneszerzőként. Utóbbi a legautentikusabb példa arra, hogyan lesz a magyar népi kultúrkincsből építkező életmű, egyetemes jelentőségű művészet.

– Az októberben újranyíló Szépművészetiben a hírek szerint sok olyan fejlesztés valósul meg, amelyek nélkül európai intézmény nem létezhet, de amelyeket hazánkban általában nem szoktak használni. Biztosan működni fog például a mozgáskorlátozottakat segítő lift és a többi modern berendezés?

– A most beépített eszközök és berendezések az európai csúcsszínvonalat képviselik, így garantált a hosszú távú működési biztonságuk.

– És a biztonságtechnika? Nem fordulhat elő többé olyasmi, mint az 1983-as műtárgyrablás?

– Teljesen kizárt. Olyan lyukak, mint akkor, már rég nincsenek a biztonsági rendszerben.

– Mennyibe kerül majd a belépő az újranyitás után?

– Az állandó tárlatokra ezernyolcszáz forintba, míg a legolcsóbb időszaki kiállításra kétezerbe kerül majd a jegy, a legdrágábbra pedig háromezer-négyszáz forintba. Utóbbiak ugyanúgy, mint eddig, automatikusan érvényesek lesznek az állandó tárlatokra is. Ha ezeket a múzeumi árakat összevetjük más kulturális események vagy szabadidős rendezvények díjaival, akkor a múzeumi élmény még mindig a kimondottan jutányos díjú szolgáltatások közé tartozik. A normál múzeumi belépők árait ráadásul számos tényező csökkenti: a diákok például ötvenszázalékos kedvezménnyel, a hetven év felettiek pedig ingyenesen látogathatják a hazai gyűjteményeket.

– És ha megnyílik majd az Új Nemzeti Galéria, lesznek kombinált belépők a városligeti intézményekbe?

– Az itteni intézmények nagy száma miatt ezt nem tartom megfelelő megoldásnak. Életszerűbb, ha egy nagyvonalú kedvezményrendszert vezetünk be azok számára, akik megvásárolnak legalább egy belépőt, és egy bizonyos időn belül további intézményeket is meg szeretnének a Ligeten belül látogatni.

– Tavaly átvehette a Francia Becsületrendet a francia–magyar kapcsolatok fejlesztéséért. Úgy sejthető, hogy egy ilyen kitüntetés nemcsak az eddigi eredmények elismerését jelenti, hanem egyfajta kötelezettséget is a jövőre nézve. Milyen folytatást remélhetünk?

– A legfontosabb a nagy sikerű Cézanne és a múlt kiállítás folytatása lesz 2020-ban, amely Cézanne hatását mutatja be az absztrakt művészetre. A tárlat kurátora, ahogy a korábbié is, Geskó Judit lesz. A kiállítást már most óriási szakmai érdeklődés övezi, s eredményesen tárgyalunk a kölcsönzésekről. Az idén a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeumban mutatkozunk be egy nagy Vasarely-tárlattal: Vasarely életműve közös, francia és magyar örökség. Ezen kívül folyamatban van egy budapesti Matisse-tárlat előkészítése is.

– Szó esett róla, hogy hamarosan három-négyéves kutatási program indul a Magyar Nemzeti Galéria égisze alatt, amely a húszas évek magyar avantgarde-ját vizsgálná. A huszadik század első felének kutatásában még sok az adósság, talán ezért is szentelt háromrészes kiállítássorozatot a Virág Judit Galéria a korabeli berlini, párizsi és római magyar szcénának, amelyből az első két kiállítás már megvalósult, két jelentős katalógus-tanulmánykötet is született. Együttműködnek velük?

– A Szépművészeti Múzeum tagintézményeként 2019-ben kezdi meg a működését az egykori Szabolcs utcai klinikák területén, a Liget-projekt részeként megépülő Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet, amely többéves kutatási projektben dolgozza fel az említett korszakot. Egy magángaléria esetében nyilván szűkebbek a tudományos kutatás lehetőségei és dimenziói, de kutatásunk természetesen építeni fog minden eddigi eredményre.

– A közelmúltban az Artpool egész anyaga önökhöz került. Milyen keretek közt kezelik majd ezt a hatalmas hagyatékot, amely a komplett magyar undergroundtörténetet magában foglalja?

– Az Artpool anyagán kívül hozzánk került az egykori Képző- és Iparművészeti Lektorátus összes dokumentuma. Mindkét anyagot, akárcsak a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria egyesített adattárát – több mint egymillió dokumentumot – a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet őrzi majd, és biztosítja a kutatás feltételeit.