Elhunyt Leonard Cohen

Leonard Cohen 1934-2016
Hineni, hineni, I'm ready my lord", vagyis „ímhol vagyok, készen állok, Uram" – énekli Leonard Cohen az október 21-én megjelent, You Want It Darker című utolsó lemezének címadó dalában. Aki ismeri a coheni, gyönyörű és finom világot, tudta, hogy búcsúzik. A lemez bemutató sajtótájékoztatóján a felvétel tanúsága szerint már nem volt igazán jelen. Más dimenzióban járt, ott, ahol a júliusban elhunyt Marianne (Marianne Ihlen), egykori szerelme és múzsája. Megmondta a nyáron, hogy megy utána. A búcsúdalban, amely egyszerre ima és tagadás, az időközben buddhistává is lett Cohen annak a zsinagógának a kántorával és gyermekkórusával énekel, ahová gyermekkorában járt. A végére körbeér minden: gyermekkor és életvég, hit és hitetlenség, tudás és nem tudás, lét és nemlét, hiszen egyszerre igaz, hogy „Magnified, sanctified, be thy holy name/Vilified, crucified, in the human frame" („Magasztaltassék és szenteltessék meg a te szent neved/amelyet becsmérelnek és keresztre feszítenek az emberek"), és az, hogy „A million candles burning/for the help that never came/You want it darker, we kill the flame" („Millió gyertya ég a segítségért, amely soha nem jött/Sötétebben akarod, hát megöljük a lángot"). Mindenki, aki bármely tradícióba bejut, állítja: a legsötétebben van a legvilágosabb. Ő odaért. Folyamatosan tartott a mélye felé, mint mindenki, aki él – csak kevesen vannak, akik tudatosan teszik.
A Cohen-szövegeket érteni soha nem volt könnyű. A látszólag egyszerű sorok mögött mélyebbre és mélyebbre haladhatunk, ha van hozzá merszünk. A Québecben 1932. szeptember 21-én született énekes már ismert költő volt, amikor 1966-ban New Yorkba költözött, és zenélni kezdett. Ízlésekről egy bizonyos szint felett vitázni felesleges, annyi bizonyos, hogyha Bob Dylan irodalmi Nobel-díjat kapott, kaphatott volna Cohen is, és nem feltétlenül az egyetlen igazi sláger, az 1984-es Hallelujah miatt. Hanem mondjuk a híres esőkabátos dalért. A Partizán dalért. A Bird on the wire-ért. Mellékesen regényt is írt, A kedvenc játékot és a Szépséges lúzereket, s az utóbbi szöveget James Joyce prózájához hasonlították. Több verseskötetet is kiadott, s 2011-ben megkapta az Asztúria hercege díjat. Valójában lényegtelen, hogy költő volt vagy énekes. Neki a vers, mint egykor a legnagyobbaknak, akár még a reneszánsz udvarokban is, énekelt műfaj is volt. Hiszen az. Csak közben elfelejtettük, hogy az. És akinek van füle a hallásra, annak mindegy, hogy mondja vagy hallgatja vagy együtténekli vele a The Songs of Leonard Cohent vagy a Songs from a Roomot. Vagy a többit. Nem adott ki túl sok lemezt, a most megjelent volt a tizennegyedik. Egy-egy album közt évekig hallgatott. A legnagyobbak udvariassága: csak akkor beszélni, ha van miről. Úgy, ahogy kell, ahogy aktuális: a First We Take Manhattan és az Everybody Knows is Cohen. Csak egy másféle Cohen. Egy '88-as. 1994-ben öt évre egy zen buddhista központba vonult vissza, 1996-ban szerzetessé szentelték. Jikan volt a beavatási neve. Azt jelenti: Csöndes. De a beavatás nem jelent kiszállást. A beavatás nézőpontcserét jelent. Aztán leereszkedést a hegyről. Így jelent meg az új évezred elején az In My Secret Life lemeze, aztán a Dear Heather. 2008-ban Cohen még turnéra indult – pénzért énekelt, mivel menedzsere kifosztotta. Ekkor, 2009-ben lépett fel Budapesten is. Az MTI felidézi, hogy 2012-ben megjelent, első korszakát idéző Old Ideas tizenegy országban lett listavezető, s a rockzene történetében példátlan, hogy egy hetvenhét éves előadó lemeze első helyig jusson. Tizenharmadik albuma, a Popular Problems nyolcvanadik születésnapjához időzítve jelent meg 2014-ben, majd jött a búcsúlemez az idén.
Az ember időről időre elveszíti azokat, akiket szeret, máskor elveszíti egy mesterét. Olykor nemcsak azért, mert az illető meghal, hanem, mert elfárad a viszony. Egy idő után, ahogy mélyebbre, magasabbra jutunk, egyre kevesebben tudnak még valamit mondani nekünk. Egyre kevesebben kísérnek. Egyre kevesebb szerette, írója, költője, mestere: társa marad az embernek. Persze, egyéni igény, hit, ízlés kérdése, hogy kinek ki marad.
Velünk Leonard Cohen az egyre kevesebbek közt marad. Úgy tűnik, ő az egyik, aki végig jönni fog velünk, amíg odaérünk, ahol a legsötétebb a legvilágosabb.