Kultúra

Életműcserepek a Műcsarnokban

A Rózsavölgyitől a „Kozma-barokk” hálószobáig – Egy alkotó stílusfejlődése nyomában

Kozma Klasszik címmel látható kiállítás Kozma Lajos építész és bútortervező, a Budapesti Műhely alapítója életművéről a Műcsarnok kamaratermében. A szűk helyen berendezett tárlat a Kozma-emlékév rendezvényei közé illeszkedik.

Műcsarnok 20181004
A dúsan faragott ebédlőbútorzat egyedi darabokból áll (Fotó: MTI - Kovács Tamás)

December 2-ig tekinthető meg a Műcsarnokban Horányi Éva kurátor rendezésében az a kiállítás, amelyen Kozma Lajosnak állít emléket az intézmény, megidézve nemcsak az építész-belsőépítész-bútortevező kisebb enteriőrjeit, de az olyan hatalmas munkáit is, mint a Rózsavölgyi Zeneműbolt belső tere. Az 1884-ben született Kozma, aki a budapesti műszaki egyetemen végzett építészként, majd Matisse iskolájában tanult Párizsban, 1911-ben tért végleg haza, s Lajta Béla építész irodájában helyezkedett el. Első nagyobb munkája, ahogy említettük, a Rózsavölgyi volt, amelyet korabeli, 1912-es fotókon mutatnak be, de eredetiben került a falra az enteriőrben egykor ott lévő Gara Andor-kép, amely lantos fiút ábrázol.

Látható a falon a Bartók-féle zongoraiskola borítója, amelyet szintén Kozma tervezett, s a belső tér faragványaiból is kikerült egy-egy.

A tárlat második egysége a Kozma által alapított Budapesti Műhelyt mutatja be: az 1913-ban létrejött lakberendezési stúdió mellett az alkotó létrehozott egy textilművészeti műhelyt is, utóbbinak azonban nemhogy a dokumentációja hiányos, de mindössze egyetlen vitrinbelső maradt meg, amely a műhely terméke.

A Budapesti Műhely története jól dokumentált, ennek is köszönhető, hogy a Szabadság tér 15. alatt, az egykori Deutsch-palotában létrehozott üzletet a korabeli fotók alapján sikerült rekonstruálni nemrég. Kozma a nyitáskor a korszak legprogresszívebb fényképészével, Pécsi Józseffel fotóztatta végig az üzletet, amelynek híre Németországba is eljutott, Kozma bútorainak képei megjelentek az Innendekoration című lapban, amely később rendszeresen közölte munkáit.

Kozma a korban szokásos módon komplex módon gondolkozott: üzletének enteriőrje mellett hozzáillő levélfejlécet, logót, plakátot, bélyegzőt is tervezett.

Az első világháborúban aztán Kozmát – mint megannyi magyar később híres magyart, például André Kertészt, Brassait, Moholy-Nagyot – katonának vitték a balkáni hadszíntérre, közben azonban továbbra is készítette enteriőrterveit és bútorterveit: az anyaghiányra való tekintettel ekkor születtek meg a kis papírbútorok.

Kozmát a Tanácsköztársaság idején a Műegyetem rendes tanárává nevezték ki. A húszas évekre már elismert mester volt, aki egyre több megbízást kapott építészként: a többi között tervezett villát a Zivatar, a Retek és a Stefánia úton, ő tervezte Gyomán a Kner-villát s a kassai zsinagógát és gimnáziumot.

A kiállításon jól követhető, hogy a kezdetben letisztult, egyszerű vonalú bútorok hogy adják át helyüket a „Kozma-barokként” emlegetett dúsan díszített daraboknak: míg az 1917-ben tervezett, kiállított vitrine annak köszönhetően, hogy oldalfalai üvegből vannak, és fa részei nem túldíszítettek, szinte lebeg a térben, már 1914-ben megjelenik a későbbi díszes munkák prototípusa a mesélőszék képében. Utóbbit egy, a gyermekeknek szóló művészetről rendezett kiállításra készítette az Iparművészeti Társulat tárlatára, a szék mintája pedig állítólag az a karosszék volt, amelyet II. Rákóczi Ferenc saját kezűleg faragott.

A kiállításon látható egy 1920-as, komplett hálószoba-berendezés is: a tojáshéjszínű, dúsan aranyozott, fullasztó bútoregyüttest mintha nem is ugyanaz tervezte volna, mint a Rózsavölgyi Zeneműbolt berendezését.

A szervezők elhelyeztek a térben néhány Vedres Márk-szobrot – vele rendszeresen együttműködött Kozma –, mint ahogy a már említett Gara Arnold is megjelenik, s a falakra kikerült két, Kozma gyűjteményéből származó japán metszet is.

Nem elevenítik fel viszont az Átrium Mozi terveit s az 1930-as évek lakóházterveit, noha egy 1914-es pesterzsébeti házterv szerepel a tárlaton.

Kevés szó esik Kozma háború alatti és utáni éveiről is, pedig 1946-ban a háborút túlélő alkotó az Iparművészeti Akadémia igazgatója volt 1948-ban bekövetkezett haláláig.

Kozma életműve hatalmas, ezért hasonló kis térben inkább csak felvillantani lehet belőle egyes elemeket – a nagy életműkiállítás alighanem további kutatásokat igényel, amelyekből előbb-utóbb remélhetően írásos dokumentum is születik majd.