Egy kíméletlenül hosszú történet

Sehogy sem érthető a magyarítás: a film világpremierje a 2017-es cannes-i filmfesztivál hivatalos programjában volt, itthon pedig a művészmozik játsszák, így sejthető, hogy nem gyilkolós robotsztoriról vagy a századik Rocky-utánérzésről van szó – a művészmozik látogatóit viszont lehetséges, hogy mégis kíméletlenül sikerült elriasztani ezzel a címadással. Hacsak nem azért mennek ki, mert a jó koncepcióra épülő és tisztességesen kitalált film, amelynek főszerepében, Billy Moore-ként Joe Cole is telitalálat, két órában elviselhetetlenül és indokolatlanul hosszú: ebben még másfél óra is alig lett volna.

Billy Moore angol bokszoló Thaiföldön drogügyletekbe keveredik, ezért az ország legkeményebb börtönébe zárják. Szenved az elvonási tünetektől, nem beszéli a nyelvet, nem ismeri a gesztusokat, ezért képtelen emberi kapcsolatokat kialakítani, ami pedig a túlélés egyetlen eszköze lehetne. A filmet valóban egy thai börtönben forgatták, a szerepek közül többet pedig elítéltek és exfegyencek alakítottak, talán ezért is sikerült elkerülni a túlzásokat: ahogy az európai szemmel elképzelhetetlen körülmények között összezsúfolt emberek világa megjelenik, az közelebb áll a dokumentumfilmhez, mint a játékfilmhez, noha Sauvaire rájátszik a helyzetre. Élesben mutatja meg a benti drogozást, a hierarchiát, az egyik fegyenc megerőszakolását a többiek által, egy öngyilkosságot, a férfibörtönbe zárt transzvesztiták jeleneteit sem hagyta ki, a két órán keresztül folyamatosan jelen lévő testi erőszak és verekedés azonban még akkor is sok a nézőnek, ha semmi kétsége nincs, hogy ilyen egy thai börtön. Sauvaire voltaképp azon bukik el, ami a legjobb a filmben: a thai börtön hiteles bemutatásán. Történetet ugyanis nem sikerült mögé kerítenie. Történet helyett annyi történik, hogy a baltaarcúvá maszkírozott Joe Cole, aki minden gesztusában hozza a brit bunkót, és amúgy zseniálisan játszik, két órán keresztül próbál életben maradni az embertelen körülmények között, a spontán verekedéseket időközben professzionális meccsekre cserélve, ugyanis rájön, hogy csak akkor jut ki, ha sikerül megnyernie a börtönök közti viadalban a saját börtöne első külföldi képviselőjeként a thaiboksz-versenyt.

Cole a szerep kedvéért állítólag hónapokat töltött edzésekkel és az igazi Billy Moore-ral is, hiszen a történet alapjául szolgáló sztori valós. Csak épp a filmidő második felében már dögunalmas: semmi olyan nem tud történni, ami ne történt volna meg azelőtt. Nagy jóindulat kell ahhoz, hogy kijelentsük, ezzel legalább az évekig tartó börtönlét elviselhetetlenségét és monotonitását sikerült érzékeltetni. Kár, hogy valójában azt sem: hogy mi történik Billy lelkében, azt nem tudjuk meg.

De legalább kiderült, hogy milyen a thai bokszban a mawashi geri megfelelő íve.

A kíméletlen /A Prayer Before Dawn/
angol–amerikai–francia dráma, 116 perc, 2017, r.: Jean-Stéphane Sauvaire
10/5