Egy impresszionista francia Londonban

Impressionists in London: French Artists in Exile (1870–1904) – Impresszionisták Londonban: francia művészek száműzetésben (1870–1904) címmel nyílik tárlat november 2-án a londoni Tate galériában, majd a kiállítás 2018 nyarán a párizsi Petit Palais-be költözik – jelentették be tegnap Londonban. Az MTI idézte Alex Farquharsont, a Tate Britain igazgatóját, aki elmondta, hogy a 19. század hetvenes éveiben Nagy-Britannia fogadta be a konfliktusok elől menekülőket.

Az úgynevezett porosz–francia háborúban, amely a franciák totális vereségével és a bonapartizmus bukásával, illetve a Német Császárság létrejöttével végződött 1871-ben, III. Napóleon került szembe a kisnémet egységet szorgalmazó poroszokkal. A porosz–francia háború kitörésekor a behívó elől menekülő Monet is azok között volt, akik Angliába költöztek, ugyanis – Pissarróhoz hasonlóan és Manet-val ellentétben, aki bevonult – nem volt hajlandó újra katonáskodni. Jó oka volt rá: az 1840-ben született festő nem sokkal korábban, 21 évesen már volt katona Algériában, ahol tífuszt kapott, családja pedig csak úgy tudta megmenteni, hogy nagy összeget fizetett, hogy kiváltsa a kötelező szolgálatból.

Amikor visszaért Párizsba, a képzőművészeti szcéna épp forrongott. Édouard Manet 1863-ban kiállította a Reggeli a szabadban és az Olympia című festményt, s mindkettő botrányt váltott ki a III. Napóleon grandiózus tervei nyomán épp elegáns világvárossá váló Párizsban.

A hivatalos szalon ellenében a Guerbois kávéházban szerveződő, a plein airre, azaz a szabadban való festésre törekvő új generáció – mások mellett Monet, Pissarro és Degas – mindannyiuk mestere, Manet körül gyűlt össze ebben az időben, de rendszeresen találkozott a svájci Charles Gleyre műtermében is, s ott ismerkedett meg Monet, Renoir és Sisley. 

Ezek a festők aztán hamarosan túlléptek Manet és Courbet festészeti forradalmának eredményein is, és körvonalazták a körvonalak nélküli új stílt, az impresszionizmust.

Monet első olyan képe, amely ismertté vált, A zöld ruhás nő volt, amelyet 25 éves korában festett, és amelynek modellje Camille Doncieux, későbbi felesége volt. Mivel az új stílusú képekből nehezen élt, és családját sem tudta eltartani – időközben gyerekük is született –, öngyilkosságot kísérelt meg, és a Szajnába ugrott, de kimentették.

Ilyen előzmények után érkezett meg Londonba az újabb háború kitörésekor.  Első londoni tartózkodása során Pissarróval együtt John Constable és William Turner festményeit tanulmányozta, utóbbi tájképei maradandó nyomot hagytak a festészetén. Ő is a londoni ködnek köszönhetően kezdett kísérletezni azzal, hogy oldott formákban rögzítse a látványt. Bár 1871 tavaszán megpróbálta bemutatni néhány angliai festményét a Királyi Akadémia kiállításán, képeit nem állították ki, ezért hamarosan a hollandiai Zaandamban telepedett le, ahol viszont meggyűlt a baja a holland rendőrséggel – azzal gyanúsították, hogy forradalmat szervez –, ezért visszaköltözött Franciaországba, Argenteiul-be. Az 1874-es első impresszionista kiállításon Párizsban kiállított Impresszió, a felkelő nap című képe az új festészeti mozgalom egyik legismertebb alkotása lett, a festő pedig hamarosan kísérletezni kezdett azzal, hogy a pillanatról pillanatra változó fényviszonyokat emelje a képtárggyá, így készült nem egy olyan sorozata, például a Saint-Lazare pályaudvarról vagy a rouen-i katedrálisról, amelyben voltaképp nem a megfestett téma a lényeges, hanem annak folyamatos változása.

Az 1889-es, Rodinnel közösen rendezett kiállítás nagy sikert aratott. Immár elismert festőként tért vissza az új század elején Londonba, ahol Temze-sorozatba kezdett: ekkor készültek azok a vásznak is, amelyek a londoni parlament színeváltozásait mutatják az angol ködben, a változó fényviszonyok közt.
A huszadik század elején Monet megfestette – immár romló látással – Velence-sorozatát, az utolsó évek pedig a giverny-i kert virágainak és a kert vízfelületeinek festésével telt. 1926. december 6-án halt meg, abban az évben, amikor befejezte a Tavirózsák 12 pannóját.

A mostani kiállításon, amelynek kurátora Caroline Corbeau-Parsons, a Parlament-képek mellett az első londoni tartózkodás ideje alatt festett 1871-es Hyde Park is helyet kapott: a kurátor szerint a művészt lenyűgözték a város hatalmas parkjai, amelyekben a füvön is lehetett sétálni. Magángyűjteményből kapja kölcsön a múzeum a festő egy 1901-ben készült alkotását, amely szinte absztrakt módon örökíti meg a Leicester tér fényeit, míg a parlament sorozat hat darabja Brooklyn, Chicago, New York, Le Havre, Párizs és Krefeld múzeumaiból érkezik.

A sorozat ilyen sok darabját 1973 óta nem láthatta együtt az európai közönség. A tárlaton láthatók Pissarro képei is: a többi között a művész egykori házának ablakából nyílt kilátásban gyönyörködhetnek a látogatók.
A magángyűjteményekből érkező alkotásokon a nyugat-londoni Kew Green zöldterület szegletei és a londoni Kew-i Királyi Botanikus Kertek rododendronjai köszönnek vissza.

---

Fényvarázslat a Temze mentén

A valaha látott egyik legnagyobb fényfesztivált rendezik meg 2018 januárjában Londonban, ahol több mint negyven képzőművészeti installáció fogja megvilágítani a város nevezetes pontjait a Picadillytől a Trafalgar téren át a West Endig, jelentette az MTI. Sadiq Khan, a brit főváros polgármestere szerint a január 18-tól 21-ig tartó Lumiere fesztivál idején több mint negyven brit és külföldi képzőművész alkotása lesz látható, a többi közt a King’s Cross pályaudvaron, Regent Streeten, az Oxford Circusnál, a Leicester Square-en és a Picadillyn, de a Temze mindkét oldalára is terveznek installációkat.
(ZO)