Kultúra

Bérczesi Róbert a visszatérésről

A Petőfi Csarnokban mutatja be új lemezét a hiperkarma október 31-én – Az együttes alapítója túl van élete legsötétebb időszakán

Október 31-én, a hagyományosnak számító hiperkarma-halloweenen mutatja be a hiperkarma zenekar – amely szándékosan írja kis betűvel a nevét – Konyharegény című új lemezét a Petőfi Csarnokban. Az együttesnek 2003-ban jelent meg utoljára albuma. Bérczesi Róbert zeneszerző-szövegíró-frontember tizenegy évig dolgozott az új dalokon.

hiperkarma
Bérczesi Róbert: Már az óvodából is kiírattak, pedig az anyám volt az óvónő (Fotó: Kövesdi Andrea)

– Konyharegény lett az új lemez címe, amelyen állítólag tizenegy évig dolgozott. Ugyanazt a vonalat folytatja, amit eddig, vagy mások az új dalok, mint az előző két lemezen hallhatók? És miért kellett hozzá ennyi idő?
– Életem legsötétebb időszakát dolgoztam fel – ezt a tizenegy évet bedrogozva töltöttem, módosult tudatállapotban. Amit épp megéltem, azt automatikus írással rögzítettem, és ezekből lettek az új szövegek.

– Úgy, ahogy megírta? Vagy azért dolgozott még rajtuk?
– Rengeteget szerkesztettem. Volt tizenegy dalom és tizenegy szövegem. Mind a tizenegy dal mind a tizenegy szöveghez jó lett volna. Ki kellett választanom, hogy melyikhez melyik a legmegfelelőbb. Persze ezeken kívül is írtam dalokat, de azok nem kerültek rá a lemezre. Amikor 2013-ban kórházba kerültem, négy hónapot leszedálva töltöttem. Az idén áprilisban jöhettem ki, és nekiláttam a munkának. Szeptemberig mindent felvettünk. A címadó dalhoz harmincegy demó készült, de a többi is legalább tíz-tizenöt változatban elkészült.


– Mi az, hogy Konyharegény?
– Elég sok lakásban laktam az elmúlt tizennyolc évben, amióta Pesten élek. Azt vettem észre, hogy a fontos dolgok a konyhában történnek. A szövegeket is ott írtam, ezért lett ez a cím. És mert ezen a lemezen van a legtöbb szöveg az eddigiek közül. Ezek terjedelme pedig egy kisregényt tesz ki.

– Hallhatók az októberi koncertig valahol az új dalok? Játsszák a rádiók, vagy esetleg fent vannak valahol a neten?
– Mivel nem készült stúdiófelvétel, a rádióban nem hallhatók. Első visszatérésemkor, 2011-ben már játszottam ugyan pár dalt, de azóta nem voltak hallhatók sehol.

– A szöveg és a zene is a saját munkája, vagy a zenekar tagjai is hozzájárultak?
– Mindent én írtam, a zenét, a szövegeket és a srácok szólamait is. Úgy kilencvennyolc százalékban az kerül a lemezre, amit a fejemben hallok, mivel egész dalokat hallok. De a jövőben talán máshogy lesz, szeretnék nekik nagyobb teret adni.

– Máshogy szólalnak majd meg az ismert dalok a Petőfi Csarnok színpadán, mint eddig? Sokat próbálnak?
– Túl vagyunk az első próbákon, és kiderült, hogy az előző két lemez dalai annyira benne maradtak a kezünkben, hogy elég volt kétszer eljátszani valamennyit. Inkább az újakra koncentrálunk. Amúgy az ősfelállásban játszunk, Frenk fog dobolni. És se elektronika, se diszkósítás nem lesz: a számok úgy hallhatók majd, ahogy mindig is. Rockkoncert lesz.

– És kik lesznek a vendégek?
– Fluor Tomi, a Halott Pénz, Müller Péter Sziámi és Szekeres András.

– A hiperkarma az egyetlen a kétezres évek elején indultak közül, amely képes egyszerre klubzenekar és nagyszínpados együttes lenni. Miként tudtak megmaradni ezen a vékony sávon?
– Erős a zenekar. Frenk és Laca, a dobos és a basszeros a legerősebb ritmusszekció ma Magyarországon. Igaz, hogy Frenk mostanában nem nagyon dobol, hiszen már inkább a Budapest Bárból ismert, ha velünk lép fel, mégis ők a legjobb szekció. Ezt a kollégák is elismerik. A dalokhoz pedig az embereknek különleges találkozásaik, érzéseik, esetleg megvilágosodásaik fűződnek – a jó dalok nélkül hiába lenne jó a zenekar, a jó zenekar nélkül meg nem szólalnának meg a jó dalok.

– Az underground szcénából indultak, ami az utóbbi tíz évben alaposan megváltozott, a társadalommal együtt. Hol van ma a határ az underground és a mainstream között?
– Amióta a lemezkiadás megszűnőben van, és a Youtube-on bárkiből lehet sztár, a határok nemhogy elmosódtak, de eltűntek. Filmet lehet csinálni mobiltelefonnal. Laptoppal zenét. Mindenki felteheti a netre, amit csinált, azaz mindenki kifejezheti magát. Itt már – mivel a technika mindenki számára hozzáférhető – az a lényeg, hogy mi az ötlet.

– Úgy érti, mindegy, tud-e zenélni valaki?
– Úgy. Ha ki tudja találni a hangzást és a szövegvilágot, a többi a technika kérdése. Egy virtuóz gitárszólót akár hangonként is fel lehet venni számítógéppel.

– Éltek ezzel a lehetőséggel?
– Nem. Mi old school zenekar vagyunk. A lemezeken sincs utómunka, és a koncerteken sem megy semmi gépről.

– Ezzel azt is állítja, hogy értelmezhetetlenné vált a Magyarországon nagy hagyományú alternatív kultúra a kortárs művészetben?
– Az alternatív eredetileg alternatívát jelent, vagyis választási lehetőséget a fősodorral szemben. Ma már elég nehéz meghatározni, hogy mi a fősodor, mivel mindenki azt csinál, amit akar, és mindenkinek meg is van a lehetősége erre. A mostani fiatalok hozzánk képest már egy teljesen nyitott világszemléletben cseperednek fel.

– És kikből áll a közönségük? Akik a zenekar alakulásakor, 2000-ben kamaszok vagy huszonévesek voltak, azok ma harmincasok, negyvenesek. Ők járnak ma is a koncertekre, vagy megjelentek a mai fiatalok is?
– Két éve nem volt koncert, de az biztos, hogy sokan koncerteken jöttek össze, és az ilyen összejövésekből nem egy házasság vagy tartós kapcsolat lett. A zenekar tizenöt éves lesz jövőre – lassan pedig felnőnek az első hiperkarma-gyerekek. Mint ahogy annak idején nekünk is sokat jelentettek a Kispál-koncertek, és továbbadtuk az élményt, talán ők is így tesznek.

– Tudom, már a gimnáziumban is zenekara volt. Próbálkozott előtte más művészeti ággal, vagy mindig is zenész akart lenni?
– Tizenöt éves koromig író akartam lenni, pályáztam is novellákkal ide-oda, hol nyertem, hol nem, sőt még háromkockás képregényeket is rajzoltam, de tizenöt évesen magával rántott a rock. Most, harmincnyolc évesen megint rám tört az a gyerekkori vágy, hogy írjak. Novellát, regényt, filmforgatókönyvet. És szeretnék egy színdarabot is.

– Hogyan élte meg a nyolcvanas-kilencvenes éveket gyerekként, kamaszként vidéken?
– Gyulán születtem, és Komlón nőttem fel. Sok értetlenséggel találkoztam, én pedig nem értettem az értetlenséget. Ebből pedig számtalan konfliktus adódott. Annak idején nem fogtam fel, hogy nem mindenki az élet értelmét kutatja, és vannak, akik csak arra vágynak, hogy legyen családjuk, jó állásuk és elmehessenek nyaralni. Amikor lázadtam, mindez nem volt világos.

– De miért lázadt?
– Valószínűleg a véremben van. Már az óvodából is kiírattak, pedig az anyám volt az óvónő. Később sem tudtam hallgatni sehol. Nem tudok mit kezdeni a nagyon erős igazságérzetemmel. Így is maradok – ugyanakkor már nem akarom megváltoztatni a világot.

– A zenészszakmában a legtöbben úgy vélik önről, hogy zseni. Ez milyen belülről?
– Nem tudom, mit takar pontosan ez a negédes, francia szó. Lehetséges, hogy van valami olyan tudásom, amit előző életeim alatt szereztem, és másoknak tudok mondani valami újat.

– A családja hogyan éli meg, hogy országosan ismert zenész lett?
– Nagyon eltávolodtunk azok alatt az évek alatt, amíg drogoztam. Először velük szeretném rendezni a kapcsolatomat, aztán a barátaimmal és a zenekarommal, majd a közönséggel is. Egyszer egy srác odajött a koncert után, és azt mondta, Frenk meg én megcsaltuk a generációnkat azzal, amit csináltunk magunkkal. Sokat gondolkoztam. De azt hiszem, egyszerűen csak szükségem volt az egyedüllétre. Az nem ugyanaz.

– De miért kellett ehhez a drog?
– Összeroppantott a népszerűség és a közönség szeretete. Nem bírtam el. A kemény drogos élet pedig egész embert kíván. Úgy szállt el tíz év, hogy észre sem vettem. Ráadásul a drog felszabadított a kényszer és a kisebbrendűségi érzés alól – a hatása azonban csak rövid távon volt eredményes. Hosszú távon döntésképtelenséghez és szócsépléshez vezetett. Amikor kiderült, hogy nem tudok róla lejönni magamtól, kihívattam a mentőket a barátaimmal. De nem mertem beszállni. Végül a rendőröket is kihívták, és ők tessékeltek be a mentőkocsiba.

– Miért lesz Magyarországon olyan sok művész alkoholista vagy drogos?
– Nem tudják elviselni a nyomást, adott esetben a közönség szeretetét. Nem tudják beépíteni a boldogságot az életükbe, és az agyonnyomja őket.

– Ezek szerint nem arról van szó, hogy ebben a közegben elviselhetetlenebb művésznek lenni, mint máshol?
– Meg kellene kérdezni másokat is, de szerintem nem tudnak mit kezdeni a pozitív energiával.


Feloszlások után újjáalakulás
A hiperkarma a 2000-es évek elejének legfontosabb zenekara. Alapítója Bérczesi Róbert, rajta kívül Frenk (dob), Varga László (basszusgitár), Bacsa Gyula (billentyűk), Stevenson (gitár) és Zaják Péter (perka) alkotta a tagságot. A zenekar 2007-ben a frontember drogproblémái miatt feloszlott, majd 2011-ben rövid időre összeállt, de ismét feloszlott. Az idén újjáalakult. Két lemezük jelent meg, a Hiperkarma és az Amondó.