Az articsóka, a garbó és a pacalon élő macskák

Az első, 1963-as stuttgarti német kiadás (Die Römische Küche) után 1986-ban jelent meg magyarul, azóta is felbecsülhetetlen kincs minden könyvespolcon. (Itt jegyezzük meg, hogy ha a magyar–olasz Giorgio Pressburger neve elválaszthatatlan Trieszt kultúrtörténetétől, egy szerény hely Lénárdnak is kijár Róma kultúrtörténetében, nemcsak a római konyháról szóló alapmű, de a Római történetek című kötet okán is.)

Most Lukács Andrásnak – a latin–olasz szakon végzett szakember évek óta vezet Róma-történeti szemináriumokat különféle egyetemeken – köszönhetően gazdagodott a magyar nyelvű Róma-irodalom, nem is kevéssel: a Corvina Kiadónál megjelent Róma kulturális szótár olyan alapmű, amelyről jogosan írja a fülszöveg, hogy „kötelező olvasmány”.

A kötet magától a „noantri” szónál nyílik ki, és valóban, érdemes a közepén kezdeni, mint ahogy Rómát is. A noantri (nojantri) romanesco dialektusban annyit tesz, ’mi mások’, és ahogy Lukács fogalmaz, a legrómaibb rómaiak használják magukra, hogy elkülönüljenek az összes többi olasz város lakóitól. Rómán belül is a Trastevere a „leginkább noantri” a rionék (városrészek) között, amelyekből jelenleg huszonkettő van. Természetesen külön címszót kapott a Trastevere, de ezen kívül a Monti, a Trevi, a Colonna, a Campo Marzio és több fontosabb városrész is. Szúrópróbaszerűen próbálkozunk tovább a szótárral: benne van a carciofo (articsóka), az egyik legjellegzetesebb római étel, sőt, a carciofi alla giudia (articsóka zsidó módra) is, a La dolce vita mint címszó, az alapinformációkon kívül pedig olyasmiket is megtudunk, hogy a film köznevesült szóalakja, a „dorcevita” a garbót mint ruhadarabot jelöli. Természetesen külön címszót kapott a romanesco, a római nyelvjárás, amelyet, ahogy a szerző megjegyzi, talán már inkább romanoidénak, hibrid rómainak tekinthetünk, hiszen a sok idegen hatásnak köszönhetően az elmúlt évtizedekben sokat vesztett a jellegzetességeiből.

Ennek ellenére több római szófordulat is helyet kapott a kötetben, mint például a „Nun c’é trippa pé gatti!”, azaz a „nincs pacal a macskáknak”, amit akkor használnak, ha megszűnik valakinek a kivételezett helyzete, mint Róma macskáinak. Egy ideig a város ugyanis pacallal etette a kóbor állatokat, aztán már nem tellett a kényeztetésre. Ha már itt tartunk, ugyancsak önálló szócikket kaptak a macskák (gatti) is, amelyek 2001 óta a város hivatalos biokulturális örökségének részei, körülbelül háromszázezer él belőle itt.

Az olasz szavak, kifejezések mellett több latinnal is találkozunk a szótárban, sőt, a városhoz kötődő angol kifejezések vagy például filmcímek is helyet kaptak a könyvben, mint a Roman holiday (Római vakáció), a Gregory Peck–Audrey Hepburn páros filmje.

Egyvégtében végigolvasható mű, pedig elvileg szótár – mint ahogy Lénárd műve elvileg szakácskönyv.