Anziksz a válság évtizedéből

A film középpontjában ugyanis a 18 éves Christine „Lady Bird” McPher­son (Saoirse Ronan) és anyja, Marion McPherson (Laurie Metcalf) ambivalens kapcsolata, a háttérben pedig a 2002-es Amerikai Egyesült Államok egy városának, Sacramentónak a mindennapi élete áll.

A gazdasági válság közepén és az Y generáció (az 1980 és 1999 között születettek) kamaszkorában vagyunk, Lady Bird küzd teljesítményorientált és az életébe minduntalan beleavatkozó anyjával, az apja munkanélkülisége miatti szegénységükkel és az emiatti szégyenérzettel s a felnőtté válás kínjaival.
A film egyes elemeiben kísértetiesen ismerős lehet azoknak, akik Magyarországon a kilencvenes évek közepén, a rendszerváltás utáni zavart időkben voltak kamaszok: az, hogy valaki nem tanulhat, mert a szülei­nek nincs pénze, itt is sokak alapélménye. Ugyanúgy, mint ahogy a nyomortól való félelem miatt pokollá váló családi élet, az apa munkanélkülisége miatt felboruló családi egyensúly. Mindezt azonban csupán keretként használja a rendező a banális kamasztörténetben, egyfajta háttérként, amely a problémáknak és döntési helyzeteknek ugyanakkor oka is: a lány szüleivel való viszonyában az egyik legnagyobb konfliktusforrás épp az, hogy a gyermeki szeretet és a düh küzd benne, amiért nincs lehetősége jó, keleti parti egyetemre menni.

A film voltaképpeni története Lady Bird felnövekvésének pár hónapja a szülői ház, a katolikus gimnázium, az unalmas kisváros és a kamaszszerelmek közegében.

A rendező ügyesen ellenpontozza az akaratos és szabad szájú, de nagy szívű Lady Bird – akit Saoirse Ronan kiválóan alakít – figuráját barátnőivel. Beanie Feldstein és Odeya Rush is jól hozza a nekik kiosztott szerepet, de a konfliktusok és típusok, az iskolai miliő megjelenítése zavaróan ismerős a kamaszsorozatokból. Szerencsére a rendező humora oldja valamelyest a papírforma kínját. Mint ahogy valódi humorforrásként működnek a filmben azok a pillanatok is, amikor az amerikai „életérzés” és gondolkodásmód kap egy-egy fricskát egy ennyire jellegzetesen amerikai filmben.

Amikor a kamaszlány a próbafülkéből pszichológiai szakzsargonban osztja ki az anyját, hogy ne okozzon neki testképzavart a kritikájával, amikor az örökbe fogadott, fekete bőrű bátyja bőrszíne miatt a felvételinél járó pozitív diszkriminációt sérelmező lányt lerasszistázza tulajdon testvére, vagy amikor a 18. életévét betöltő Lady Bird a születésnapján egyszerre vásárol cigarettát, kaparós sorsjegyet és alkoholt, mert már lehet, mind-mind olyan pillanat a filmben, amely oldja a sztenderd kínját és karaktert ad egy első rendezésnek.

A film legnagyobb erénye azonban alighanem az, hogy emberi. A világra mélyen humánus szemszögből tekintő alkotó készítette. Aki a következő munkánál talán bátor lesz ennél szuverénebb lenni.
 
Lady Bird
feliratos, amerikai vígjáték, 94 perc, 2017
rendező Greta Gerwig
10/6