Kultúra

Amerikai recept katalán szósszal

Bár szerették volna, teljesen nem sikerült elrontani a Hóesés Barcelonábant

Ha egy filmet úgy hirdetnek, hogy „Spanyolország válasza az Igazából szerelemre”, az elég pontosan jelzi, hogy mire számíthatunk: egy, már szép karriert befutott giccsdarab parafrázisára.

A Dani de la Orden rendezte Hóesés Barcelonában, amelyet talán csak az egyszerűség kedvéért spanyol filmeznek le a kritikusok, na meg a spanyol-katalán viszonyban kevéssé járatos hazai néző kedvéért – lévén a filmben az egyik fő poénforrás a katalánok spanyoloktól való különbözősége –, pontosan ez: a giccssztenderd katalán fordítása.

Adott Barcelona, a város s lakói, valamint a Háromkirályok ünnepe alkalmából odalátogató madridiak.

Szó sincs a karácsonyról: néhány kritikus és ajánló állításával szemben a történet nem a „szeretet ünnepén” játszódik, hanem január 5. estéjén, amikor a katalán – és a spanyol – vidékeken várják a Reyes Magost, a három mágust, akik másnap reggelre ajándékot visznek. (A vízkereszti ajándékozás nemcsak ott, de Közép-Olaszországban is szokás, igaz, ott nem a mágusok, hanem a Befana, a vízkereszt boszorkánya érkezik…)

A város lakói, akár a commedia dell’arte szereplői, a különféle életkorok, élethelyzetek, típusok megjelenítői. Egy közös van bennünk: életük központi kérdése épp a szerelem vagy annak emléke vagy annak hiánya, mindehhez a háttér pedig a fényekben úszó Barcelona, ahol a háromkirályokat szállító furgon az ünnepi felvonulás fő attrakciója. Egyikük, Miguel megpillantja a tömegben húsz éve nem látott szerelmét, aki miatt botrányt kavarva királyjelmezben, aranykoronával a fején leugrik az őt szállító teherautó platójáról, és utat tör magának a tömegben, de a nő eltűnik. Egy, a karneváli hangulatot fényképező fotóslány segítségével azonban – mi máson – robogón sikerül a nő nyomába eredniük. Egy fiatal pár a gyerek születése utáni krízist próbálja túlélni, amit az okoz, hogy a nő nem bízik férje apai képességeiben. Carmen, a kilencvenéves nagymama az ünnepi vacsorán bejelenti, hogy romantikus kapcsolatban áll – egy hasonló korú hölggyel. A huszonöt éves Oscar szerelmi bánattól sújtva egyéjszakás kalandot keres, de akárhogy igyekszik, csak újabb halálos szerelmet talál, míg Adrian és Angel közös lakást bérelnek, s mindkettőjüknek ugyanaz az ételfutár lány tetszik, aki miatt hetek óta vegetáriánus koszton vannak. Az idős Jaume-hoz pedig az ünnep előes­téjén becsönget egy hölgy, akiről kiderül, hogy volt barátnője és egyben az ő unokája. Csak épp a férfi nem tudott arról, hogy az egykori francia barátnő az ő gyermekét várva távozott Barcelonából uszkve hatvan évvel azelőtt.

Pörgős, jó ritmusú a mikro­történetekből, történetmozaikokból összeálló film, látványos a háromkirályok felvonulása – különösen a hóesésben robogózó aranyruhás király –, tulajdonképpen ülnek a néhol kínosan primitív poénok, időközben a rossz apának titulált férj levezeti felesége húgának hirtelen szülését az ünnepi asztal mellett, amitől persze azonnal kibékül a feleségével, a húsz éve eltűnt szerelmét üldöző Manuel király pedig a reptéren végre megtalálja a nőt, aki férjével és kislányával épp visszatérni készül Franciaországba.

A rendező ízlését dicséri, hogy a nézőre bízza a folytatást: annyi látszik, hogy a nő, miután beszállt a gépbe, és már zárják az ajtókat, mégis kikapcsolja a biztonsági övet, jelezve, hogy talán mégis leugrik felszállás előtt, s így kiszáll az életből, amelyet egy másik férfival él, és amely ezek szerint nem a sajátja. Ránk van bízva a folytatás – amely a romantikus filmekkel ellentétben általában kiábrándító: az emberek legnagyobb része bizonyosan az élethazugságot választja a szerelem helyett, rosszabb esetben erkölcsi magyarázatot is ad.

Azért mégsem lett teljesen ronda giccs az ünnepi komédia – igaz, csak véletlenül. Ott lüktet, él, ünnepel benne Barcelona és a katalán életérzés, lélek még úgy is átjön, hogy megpróbálták egyen-euroamerikaira szabni a történetet.


Hóesés Barcelonában / Barcelona, nit d’hivern
feliratos, spanyol vígjáték, 95 perc
rendező: Dani de la Orden